Kialakulás / Történet
A fajta kialakulása nem határolható be egészen pontosan, ám a tengeren túlról a források arról mesélnek, hogy az erős és kitartó vadász, illetve terelőkutya már az 1700-as években létezett. Az indiánok kutyájaként elhíresült fajta küllemén és jellemén az Amerikába érkező telepesek kutyái csak finomítottak. A masztiffok meghozták nekik az erőt, az agarak a gyorsaságot, a bull-típusú kutyák a kitartást és a beauceron az őrző-védő ösztönön túl talán a merle változatokat is.
A korabeli leírások azt vallják, hogy az indiánok kutyája az amerikai vörös farkas leszármazottja. Nagy hasznát vették a vadászatban, különösen a vaddisznó elejtése volt a szakterülete. Feladata volt a marhák terelése is, amihez szüksége is volt minden képességére. Az amerikaiak nagyra tartják a fajtát, 1979-ben Louisiana állam egyik nemzeti jelképe lett a Louisiana Catahoula Leopard Dog – vagyis a leopárdkutya. Bárhogyan is volt, a leopárdkutya jelenleg egy szemet gyönyörködtető, rendkívül sokoldalú munkakutya, FCI által nem elismert fajta.
Fajta jellemzői / külső és belső tulajdonságok
Megjelenésük nagyon változatos, a kiváló szőrminőségű kutyák igen sok színűek lehetnek. Megkülönböztetünk szolid (egyszínű) és merle (foltos) változatokat, amin belül még bőven vannak lehetőségek, ezzel jelenleg a legnagyobb amerikai tenyésztők foglalkoznak. A kék és vörös merle, a fekete és vörös szolid és ezek árnyalatai egyaránt megjelennek a kültakaróban. Jellegzetessége az egyes egyedeknél megjelenő jégkék szem, de előfordul a zöld, a barna, a borostyán minden árnyalata, valamint a heterokrómia sem ritka náluk. Az ideális magasság kanoknál 56–66 cm, szukáknál 51–61 cm. Súlyuk 23–43 kg között mozog, arányosan a kutya magasságával. A fajta egyszerre erőteljes és mozgékony, így a súly és magasság aránya fontosabb, mint a számszerű adatok.
Fajta jellemzői / külső és belső tulajdonságok
Megjelenésük nagyon változatos, a kiváló szőrminőségű kutyák igen sok színűek lehetnek. Megkülönböztetünk
szolid (egyszínű) és merle (foltos) változatokat, amin belül még bőven vannak lehetőségek, ezzel jelenleg a legnagyobb amerikai tenyésztők foglalkoznak. A kék és vörös merle, a fekete és vörös szolid és ezek árnyalatai egyaránt megjelennek a kültakaróban. Jellegzetessége az egyes egyedeknél megjelenő jégkék szem, de előfordul a zöld, a barna, a borostyán minden árnyalata, valamint a heterokrómia sem ritka náluk. Az ideális magasság kanoknál 56–66 cm, szukáknál 51–61 cm. Súlyuk 23–43 kg között mozog, arányosan a kutya magasságával. A fajta egyszerre erőteljes és mozgékony, így a súly és magasság aránya fontosabb, mint a számszerű adatok.
A lenyűgöző külső mögött rejlő meglepő belső tulajdonságok teszik igazán naggyá a leopárdkutyát. Elsősorban arra törekszünk, hogy hazánkban a sport és munkakutyások megismerhessék sokoldalúságát. 2015-ben született itthon az első alom, akik mára eredményes versenyzők, remek munkakutyák, vagy csak éppen tökéletes aktív társak. Saját tapasztalatunk azt mutatja, hogy nehéz olyan kihívás elé állítani, amit ne szeretne megoldani.
Ragaszkodó, bátor, kitartó és teljesítmény-orientáltak, képzésük motiválhatóságuk miatt csak mérsékelten nehéz, ám igen időigényes. Na, nem azért, mert a felfogásuk lassú, sőt! Hamar megértik a feladatot, és várják a következőt. Szolgalelkűnek nem mondanánk őket, de tény, hogy szeretnek örömet okozni a gazdájuknak. Nem mindenkinek való azonban a leopárd, mert sok szellemi és fizikai kihívásra van szüksége. Az őshazájában még járja az a mondás, hogy az unatkozó leopárd a rémálmod. Ami talán túlzás, de valóban szüksége van egy erőskezű gazdára, következetes nevelésre, fárasztásra, valamint sok kihívásra.
Mire használják/jövőkép
Eredetileg vadászkutyának használták, és a terelés sem állt tőle távol. A fajta legitimitását többek között ezek is adják. Ez viszont egy szűkebb szegmens, és a mi tapasztalatunk, hogy ez a fajta nagyon is megállja a helyét egyéb alternatívákban is. Lakókörnyezetünk és életvitelünk nem enged sem terelést, sem vadászatot, hiszen ez egy életforma. Természetesen ösztönpróbák tekintetében a kutyák bizonyították, hogy nem szakadtak el a gyökereiktől, de mi a főváros agglomerációjában főleg a kutyás sportokat preferáljuk. Ezek elérhető közelségben vannak, és a kutyák nagyon élvezik.
Az első hivatásos vadász kölykünk még csak próbálgatja a szárnyait, de ő valóban munkakutya lesz. Nem csak kedvtelés jelleggel fogja ezt csinálni, hanem ez lesz a mindennapi feladata. Nagyon várjuk, hogy milyen eredményes lesz, de az biztos, hogy tehetségéről már elismeréssel nyilatkoznak a szakmában.
Az agárpálya a mindenük. Létezik ugyanis egy kicsi, ámde nagyon lelkes edzőklub, ahol bármilyen fajta kipróbálhatja milyen a homokos pályán űzni a műnyulat. Ebben a klubban alapító tagként vesznek részt a leopárdok, és kutyáink közül került ki a nem agár típusúak bajnoka is éveken keresztül.
Coursingelunk – a kutyáink nemzetközi versenylicenccel rendelkeznek. Futópad bajnokságon indultunk, és a méltán népszerű Running Games futóbajnokság nyertese címet is elhoztuk 2016- ban. Azóta saját mechanikus futópadjuk van, amit imádnak. Falmászásban hihetetlenek. Itthon a főleg bull-típusú kutyák sportjának tartott falmászást nagy odaadással űzik, ami szintén nem furcsa, hiszen hazájukban lekapkodják a fákról a mosómedvéket, erős mellső fattyúkörmükkel úgy másznak a fára, mint egy igazi leopárd. (Kint ez a sport/vadászat a treeing) Vannak az utódok között keresőkutyák, van aki canicross-ol, és a szimatmunka sem áll tőlük távol. Tettek próbát súlyhúzásban, távolugrásban, és mindenük a víz. Imádnak úszni, persze a legjobb, ha a labda is repül a vízben. Hobbi szinten az örző-védő munka is megy, mi erre sosem fektettünk nagy hangsúlyt, de fogásuk erőssége bőven bizonyított, mikor a függőleges falon megtartják magukat a harapópárnán.
Nem kell tehát azt gondolni, hogy a leopárd csak akkor boldog, ha vadászhat. De azt sosem szabad elfelejteni, hogy ha nem csinálhat semmit, akkor kifejezetten boldogtalan. A fajta jövőképe remélhetőleg abba az irányba mutat, ahol megmaradhat igazán aktív mindenes kutyának. Törekszünk rá, hogy ne veszítsen az ösztöneiből, és leginkább a teljesítménye határozza meg, ne pedig a színe. Mi hiszünk benne, hogy a jó kutyának nincs színe, csak eredményei.
Tóbiás Zsófia és KGY
