Tudomány a kutyakiképzésben – Kérdések és válaszok egy előadás sorozat margójára

Napjainkban igen népszerűek az új hullámos kutyakiképzési módszerek, ahol a tréner tárgyi jutalmat is használ az elismerés eszközeként, ami általában élelem vagy játék. A pozitív megerősítésen alapuló módszerek előnyét a büntetést alkalmazó módszerekkel szemben tudományos eredmények bizonyítják, ahogy ezt a júliusi előadáson hallhattuk. Mely tudományos eredmények és milyen mértékig épültek már be a hétköznapi kutyakiképzésbe? Hogy fogadják az ifjú tudósokat és kiképzőpályán? Melyik a helyes irány a kutyák számára? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük választ a Tudomány a kutyakiképzésben című előadás sorozat három etológusával, Petró Eszterrel, Gergely Annával és Tóth Katinkával.

• Milyen céllal kezdeményeztettétek a Tudomány a kutyakiképzésben előadás-sorozatot?
• Tóth Katinka (TK): Régóta látjuk, hogy egyre nagyobb a szakadék a tudomány friss eredményei és a hazai kutyakiképzés módszerei, elméletei között. Utóbbiak közül sokat inkább neveznék hiedelemnek, amelyek között vannak kifejezetten károsak is. A tudományos kísérletek megtervezésekor komoly állatjóléti szempontoknak kell megfelelnünk. Szeretnénk ezt az igényt a kutyakiképzésben is erősíteni. A célunk, hogy biztosítsunk egy csatornát a tudomány és az arra nyitott kiképzők között.
• Petró Eszter (PE): Én saját magamban is évek óta küzdök ezzel a kettősséggel, hogy egyszerre vagyok kutyakiképző (több féle területen), és etológusként tudományos szempontból is foglalkozom a kutyák és az emberek viselkedésével. (Ez egy nagyon fontos dolog, hogy valójában mi nem csak a kutyák kognitív képességeit és viselkedését kutatjuk, hanem a kutyás kutatások alapján számos dolgot megtudhatunk saját magunkról, az emberről is). A kutatási eredmények használata nagyon nehezen épül be a kutyakiképzésbe, ezért is szerettük volna elindítani ezt a programot.

• Gergely Anna (GA)
• Évek óta különböző emberekkel beszélgetve felmerült, hogy nagyon nagy űr tátong a kiképzők és az etológusok között, és hogy ez mennyire nem jó. Közben a faj, amivel foglalkozunk, a kutya egyezik, viszont nagyon mást csinál a hétköznapokban a két szakma. Ettől függetlenül sok dologban segíthetnénk egymást, de hogy ez milyen módon tudna elkezdődni, az sosem realizálódott igazán. Részemről a cél az lenne, hogy a kiképzők, sport- és hobbikutyások számára olyan eredményeket mutassunk a tudomány világából, amik beépíthetők a mindennapi kutyakiképzésbe, illetve segíthetik formálni annak irányát.
• Hogy látod az itthoni kutyakiképzés helyzetét? Te magad mit képviselsz a kiképzésben? Miben változtatnál?
• TK: Láthatóan itthon is elindult valami, egyre kevesebben választják a büntetésközpontú iskolákat. Összességében azonban egyelőre inkább hiedelmeken alapszik a családi kutyázás. Persze ez valamilyen mértékig mindig is így lesz, a tudománynak még rengeteg kérdésre nincs válasza. Láttam Svájcban is világanincs gazdákat, de ott például már eltörölték a kötelező kutyaiskola látogatást, mert mostanra egyszerűen szinte mindenkinek magától értetődő, hogy ha elsőkutyás, vagy más okból szükségesnek ítéli, elmegy a kutyaiskolába. Ami még nekem szembetűnő, hogy mennyivel többen tisztában vannak a tanuláselméleti alapokkal. Svájcban ha megütöd a kutyádat, vagy megrántod a pórázt, három ember ugrik oda azonnal, hogy megkérdezze, miben segíthet, mert látják, hogy gondod van. A behívásuk is jellemzően sokkal jobb, nagyon kevés kutya pattant kéretlenül az arcunkba. Kutyaürüléket sehol nem látsz, a természetet amúgy is nagy becsben tartják. Számomra a kutya az első. Mi döntöttünk úgy, hogy magunkhoz vesszük az adott állatot. Nekünk van opponálható hüvelykujjunk, meg egy elég fejlett agyunk. Ha a gazdának csak a saját kényelme a fontos, igyekszem átformálni az igényeit. Soha nem fogok például megbüntetni egy kutyát azért, mert nem gondolatolvasó. A domesztikáció adta előnyökkel nem visszaélni kell, hanem jól használni őket.

• PE: Az elmúlt években nagyon sokat fejlődött az itthoni kutyázás, kicsit talán divat is lett. Ma már akár a kedvenc közösségi helyünkre is beülhetünk kutyával és az emberek nagy részben pozitívan fogadják a kutyákat, sőt örülnek is a jelenlétünknek. A pozitív módszerek nagyon előtérbe kerültek, de úgy vélem, hogy sokszor még csak beszélünk róla, de nagyon sok gazdánál és kiképzônél még mindig azt látom, hogy nincs tisztában vele, valóban mit is csinál a kutyával. Vagy sokan hiszik azt, hogy pozitív módszerekkel dolgoznak, de valójában nem. Ezért is vélem fontosnak, hogy a gyakorlati tapasztalatok mellett tisztában legyünk a tanuláselmélettel és azzal, hogy valójában hogyan is tanul bármelyik élőlény, legyen az kutya vagy ember.

Nagyon sok hiedelem és rossz berögzülés van még mindig a kutyakiképzésben, amik korábbi félreértések eredményei. Azt ma már tudjuk, hogy a pozitív megerősítésnek, jutalmazásnak hatalmas ereje van, mégis sokan tanítanak még büntetésen alapuló módszerekkel. Azt gondolom, hogy bár elcsépelt fogalom, de egy jó kutya-gazda kapcsolat kialakításával a legtöbb nehézséget meg lehet oldani. Azt igazán nehéz átadni, hogy mitôl lesz valóban jó a kapcsolat.

Kutyakiképzőként igyekszem átadni a szabad kutyázás örömeit, hogy hogyan tudjuk elérni azt a mindennapokban, hogy valóban ne teher legyen a kutyával töltött idő, hanem egy jó kikapcsolódás. Kis apróságokban rejlik ennek a lényege, amit leírni sosem volt egyszerű.
• GA: Én magam nem vagyok kutyakiképző.A saját kutyáimmal a FROG (Fun relationship obedience group) versenycsapatban edzek FCI Obedience sportágban. Járt nálunk több külföldi versenyző/ kiképző akik szemináriumot tartottak és melyeken volt szerencsém részt venni. Azt tudni kell, hogy ez a sport új Magyarországon és bőven van mit tanulnunk azoktól, akik hazájában már évtizedek óta létezik. Amit látok, hogy sokkal tudatosabbak a kiképzésben, a pályamunka különböző részeinek felépítésében, a kölyökkutya-alapozásban, mint mi itthon. Az obedience-en kívül viszont egyáltalán nem látok bele mondjuk abba, hogy külföldön milyen egy viselkedés-terápia vagy egy alap városi kutya engedelmes képzés. Nem tartom kizártnak, hogy a távoli jövőben, ha számomra mérvadó emberek tehetségesnek találnak (és én is érzem magam eléggé kompetensnek), akkor másoknak is próbálok majd segíteni a kutyájukkal ebbenabban, de itt még nem tartok, ezért nem is ítélem meg/minősítem egyik módszert sem jónak vagy rossznak (kivéve a büntetés alapú módszereket, mert azokat zsigerből elutasítom).

• Beszéltünk a tudományról a kutyakiképzésben. De mi a helyzet magával a tudománnyal? Milyen irányba szeretnétek vinni a hazai etológiai kutatásokat akár közösen, akár egyénileg?
• TK: Szeretném befejezni a most folyó kutyakommunikációs kutatásunkat, utána ismét állatjóléti témákkal foglalkozni. Tervben van még pár tudományos konferencián való részvétel is, és épp azon dolgozom, hogy összeállítsak egy szuper csapatot a jövôbeli terveink megvalósításához. Tudományos területen a neurobiológia területén szeretnék elmélyedni a jövőben.

• PE: A Do as I do módszer oktatása közben rengeteg pozitív élmény ért. Nagyon jók a visszajelzések. A Do as I do módszert, mint az utánzás tanítását, lehet szűken is értelmezni, de maga a szociális tanulás rengeteg lehetőséget nyújt. Ezért is hoztuk létre a Do as I csapatot, ami a szociális tanulás előnyeit igyekszik más területeken is hasznosítani. Terveink között van egy alapítvány létrehozása, ami a mindennapi családi kutyák tanításán túl, még jobban szeretne az emberi oldallal is foglalkozni. Ez valójában eddig is így működött, csak nem volt konkrétan kimondva. Szeretnénk újabb foglalkozás- és tanfolyam típusokat kidolgozni, ami jól ötvözi az etológiát, a pszichológiát és a kutyakiképzésből merített tudásanyagot. Szeretnék egy kutatást végezni arra nézve, hogy a Do as I do módszer, hogyan javíthatja a kutya-gazda kapcsolat minőségét. Emellett tovább folytatom a tanulási képességek vizsgálatát, a gazdák által magasan, illetve alacsonyan szociális kutyák körében. Leginkább az foglalkoztat, hogy hogyan tudom azokat a megérzéseket és újonnan alakult ötleteket is beépíteni a kutyakiképzésbe, amiket mostanában dolgozunk ki.
• GA: A mostani pályázatom 2021 elejéig tart. A kiképzésben az a tervem, hogy a most 8 hónapos tehetséges kiskutyámat a lehető legjobban megalapozzam a sportra és a felnőtt kutyámmal rutint szerezzek a versenyzésben. A Tudomány a Kutyakiképzésben pedig remélhetőleg elindul és meg sem áll a csúcsig. Mindhárom etológus nagyon bízik benne, hogy tudnak olyan elôadásokat, oktatóanyagokat összeállítani különböző szinteken különböző célközönségnek, hogy egyre kevesebbszer kelljen a gazdiknak a hiedelmekhez nyúlni, és több legyen a tudományosan alátámasztott elméleti- és gyakorlati elem a hazai kiképzésben. Érdemes figyelni a jövőbeli munkájukat.
Horváth Norbert
Fotók: Gáti Oszkár Dániel, Tuzson Varga
Dóra, Virág Magdolna

Share this post

scroll to top
Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com