„A családunknak DJ egy ajándék”
Sena DagaduDagadu Veronika Sena a ghánai Accrában született és ott is nőtt fel. Édesanyja magyar, édesapja pedig ghánai származású. Már gyerekkorában közel került a zenéhez, a középiskolában pedig már MC-ként vált népszerűvé, számos rendezvénynek ő volt a házigazdája. Tizennyolc éves korában Budapestre költözött, zenei karrierjét itt 2001-ben kezdte. Az akkoriban a Gimmeshot Crew néven futó csapat hetente szervezett dancehall, hip hop estéket, ahol rendszerint körbejárt a mikrofot, amiben Sena otthon érezte magát. Később ennek hatására a formációval egy közös lemezt is kiadtak. Az album azonnal sikert hozott a magyar underground világában, illetve Európa számos más országában. Az Irie Maffia, aminek az énekesnő is tagja 2005-ben alakult. Zenei stílusát főleg a reggae és a dancehall műfajok határozzák meg, ezt hiphop, funk és rock elemekkel ötvözik. Az énekesnő férje Élő Márton, az Irie Maffia zenekar fúvósa, menedzsere és zeneszerzője. Egy kislányuk van, a most 8 éves Kekeli.
• Hogy halad a szóló karriered? A zenekaroddal az Irie Maffiával készültökidén valami újdonsággal?
• A január az sokkal lazább, mint az év többi része, ami a zenekari munkát illeti. Év végén volt még pár koncertünk, azonban év elején a pihenésé, a feltöltődésé a főszerep, ilyenkor vonulunk be a stúdióba is. Már elkezdtük az új számokon dolgozni. Múlt nyáron felvettem egy kislemezt egy ghánai származású férfival és ezt szeretném is kiadni. Ez egy igazi elektronikus lemez, amit kifejezetten a ghánai piacra szabtunk. Nagyon szeretném, ha Ghánában fel tudnánk lépni, és be tudnánk mutatni az ott élőknek ezt a lemezt. A Sena Bandbe is lehet, belecsempészek egy-két elemet ezekből a dalokból, bár abba a formációba más fajta zenéket írok. Az egész év nagyon pörgős volt, most azon dolgozunk, hogy valami újat mutassunk a közönségnek.
•A rengeteg koncert mellett családra és a kutyádra, DJ-re a bichon bolognesedre mennyi időd jut? Milyen programokat szerveztek együtt?
• Igyekszem harmóniát teremteni, ami a munkát és a családot illeti. Első helyen nyilván a családom áll. Igyekszünk minél több időt együtt tölteni. A férjemmel együtt dolgozunk, ő is a zenekar tagja, így egyikőnknek sem kötött munkaideje. Az igaz, hogy oda kell figyelni, arra, hogy mindenre egyformán jusson idő. Én általában napközben tudom maga szabaddá tenni. Nyáron nagyon sűrű a programunk, viszont télen és tavasszal jobban tudok a szabadidőmmel gazdálkodni. Azt vettem észre, hogy abban is el lehet fáradni, ha az ember folyamatosan megy, utazik és szöveget, zenét ír. Sok energiát felőröl az alkotói munka, másrészt azonban nagyon fel is tölt. Egy suru időszak után viszont nagyon jól esik a pihenés. Én nagyon szeretem az otthonomat, nagyon családcentrikus vagyok. Szeretem, ha a férjem és a kislányom Kekeli azt érzi, hogy az otthonunk a nyugalom szigete.
DJ-vel én foglalkozok most a legtöbbet. Egy csodálatos erdő mellett lakunk, sajnos ahová az időjárás miatt most nem tudunk kimenni. Ha szép idő van, mindig itt sétálok vele, ez a mi közös, napi rituálénk. DJ imádja a természetet. Egy hatalmas séta alkalmával mindig szabadon engedem, ilyenkor nincs pórázon. Teljesen megőrül ettől, fel-alá szaladgál. DJ-nek a férjemmel is megvan a saját közös szórakozása. Ők rendszerint felbicikliznek együtt a Normafára, majd vissza haza. A kutyavégig futja a távot a férjem mellett. Kekeli a kislányom reggelente mindig engedékeny DJ-vel, felengedi őt az ágyába, együtt ébrednek. Ahová csak tudjuk, magunkkal visszük a kutyát, akár a barátokhoz is. Ha elmegyünk kirándulni, akkor is mindig kutyabarát szállást keresünk, hogy egy percre se kelljen nélkülöznünk a társaságát, hiszen olyan, mint egy gyerek. Legutóbb a sógornőmékhez is elvittük őt, ami azért volt érdekes szituáció, mert most már ott is van egy eb, így össze kell szoktatnunk majd őket. DJ nagyon határozott kutya, de könnyen alkalmazkodik is. A sógornőméknél is azt hiszi, hogy ő a falkavezér. Az ott lévő kutya, Pamacs még kölyök, jól elszórakoznak egymással, nem hiszem, hogy gond lesz velük. Sőt a gyerekek már ezt tervezik, hogy kölykeik is lesznek. Az unokaöcsém szerint dalmaták lennének a közös kölykök, ugyanis DJ fehér, Pamacs pedig egy fekete kutya – avatott be minket az előadóművész.
A bichon bolognese csendes, hu társ. Nagyon jó házőrző, azonban az ugatása mégsem kellemetlen. Rosszul viseli, ha egyedül hagyják, nagyon igényli a társaságot, gazdájához rendkívüli módon ragaszkodik. Nagyon intelligens és játékos, nem túl csökönyös. A gyermekes családok számára kifejezetten alkalmas ez a fajta. A kutya kis mérete miatt viszont a gazdának meg kell tanítania a kicsiket az óvatos bánásmódra. Minden nap szüksége van a nagy sétákra, ami jelentősen hozzájárul az egészségéhez és boldogságához is. Gyorsan tanul, bár a szobatisztaságot kissé lassabban sajátítja el. Mint minden fehér színezetu kutya, ez a fajta is több gondozást igényel. Bundáját érdemes hetente két-három alkalommal átkefélni és megfésülni. A szemek ápolása is legalább ilyen fontos, azért hogy elkerüljük, valamint, hogy halványítsuk a könny-nyomokat. A szagtalan, szőre nem vedlik. Az egyik legegészségesebb fajtákhoz tartozik, hiszen a tenyésztőknek nincs tudomásuk semmilyen örökletes betegségéről.
•Tizennyolc éves korodig Ghánában éltél. Ott is voltak állataitok?
• Mióta az eszemet tudom mindig kertes házban éltünk, és mindenhol volt kutyánk. Sőt volt olyan időszak hogy a családban tizenegy macska és két kutya volt. A szüleimet ez megőrjítette, azonban én imádtam ennyi állattal együtt élni. Macska és kutyasuttogónak képzeltem magam. Mindig keverék kutyáink voltak, Ghánában nem igazán jellemzőek a fajtiszta ebek. Egyébként főként németjuhászt, dobermannt, rottweilert, bullmasztiffot tartanak az emberek. Ott teljesen másképp állnak a kutyákhoz, mint itt Magyarországon. Ha van kutya a háznál, akkor ő leginkább nem a házikedvenc szerepét tölti be, hanem kifejezetten ő a házőrző. Ghánában kevésbé védik az állatokat a törvények.
DJ előtt nem volt közös kutyánk a férjemmel. Viszont nekem már a bichon bolognesünk előtt is volt itt Magyaroroszágon egy tacskó és foxi keverék kutyám, akit Pukinak hívtak. Őt egy menhelyről hoztam el. Tudtam, hogy rengeteg kóbor állat van és, hogy sok eb van a menhelyeken, ezért is fogadtam örökbe Pukit. Számomra nagyon szomorú az ő története. Nagyon félt a városban, mindig megriadt az autó hangjától, valószínűleg vidéken nőtt fel. Abban az időben rengeteget jártunk Göncre ahonnan édesanyám származik és Puki imádott ott lenni. Nagyon jó érzés volt látni, hogy amikor megérkeztünk megnyugodott, látszott rajta, hogy ő most hazaérkezett. Végül az egyik rokonunkhoz került, azonban néhány évvel később megszökött egy másik kutyával. Azóta nem hallottunk róla, nem tudjuk, hogy mi történhetett vele és ez engem nagyon megviselt. Bűntudatot érzek vele kapcsolatban, úgy gondolom, hogy már jóval hamarabb vidékre kellett volna költöztetnem őt. Én mindig kutyabarát voltam, gyerekként állatorvos szerettem volna lenni. Fantasztikusnak tartom a kutyákat, a társaságuk jót tesz a lelkemnek, és szerintem megtanít az emberekkel való kommunikációra is.
• Dj hogy és mikor lett családtag?
• Pont azt beszéltük a férjemmel, hogy DJ, a bichon bolognesünk tavalyelőtt, körülbelül fél évesen került a családunkhoz. Érdekes történet az övé. Egyik nap, amikor az akkor még óvodás kislányommal sétáltunk az autó felé a Budakeszi úton, odarohant hozzánk egy kis fehér kutya, ő volt DJ. Nagyon apró látszott, a nyakörvén nem volt biléta, de azt gondoltuk, hogy van gazdája. Fel-alá rohangált, ezért hazavittük, ugyanis akkor nem tudtuk kideríteni, hogy kié lehet. Elvittük az állatorvoshoz is, de nem volt chipje. Közzétettünk a facebookon egy felhívást DJ-ről és végül megtaláltuk a gazdáját. Csupán egy napot töltött nálunk. Aznap este még egy baráti összejövetelre is magunkkal vittük őt, ott nevezte el a kislányom DJ-nek, ugyanis két lábon állt, pitizett, úgy nézett ki mintha szkreccselne.
Kekeli teljesen elolvadt a kutyától, azonban vissza kellett adnunk őt másnap a gazdájának, aminek egyrészt örültem, mert pont utaztunk Ghánába, másrészt azért sajnáltam is. Aztán júniusban egyszer csak kaptunk egy üzenetet DJ gazdájától, hogy el kell költöznie és nem tudja magával vinni őt. Egymásra néztünk a férjemmel és egyből tudtuk a választ, így újra befogadtuk DJ-t. Nagyon jókor érkezett hozzánk, rengeteg szeretet kaptam tőle. Külön öröm, hogy valamelyest rendszert vitt az életünkbe az ő jelenléte, ez egy terápia volt akkor nekem. Egy igazi kis izgága eb volt, amikor hozzánk került. Mai napig nagyon játékos, ugyanakkor nagyon okos is, és imádja a plüssöket.
• A kutyaiskolát fontosnak tartottátok?
• Szerettem volna nagyon, hogy DJ kutyaiskolába járjon, viszont annyira rendszertelen az életünk, hogy egyszerűen ezt nem tudtam beiktatni. Egyszerű dolgokra, mint az ül, fekszik meg tudtuk őt tanítani. Az internetről néztem különböző technikákat erre. Amikor kimegyünk, az erdőbe sétálni mindig gyakoroljuk ezeket. Jóérzés, hogy amikor kint vagyok vele, nem szalad el, azonban ő egy szabadon nevelt kutya. De úgy gondolom, hogy a saját biztonsága érdekében is fontos, hogy legalább az alap vezényszavakra hallgasson – osztotta meg velünk Sena.
• Neked, fontos volt, hogy a kislányod, Kekeli kutya mellett nőjön fel?
• Mindenképpen. Szerintem a gyerekeknek jót tesz, ha kutya mellett nőnek fel, felelősségre neveli őket. Általuk megtanulnak még jobban kommunikálni. Mostanában már kiküldöm Kekelit ide a ház elé, hogy ő sétáltassa DJ-t, azért hogy érezze, ő is felelősséggel tartozik iránta. Kekeli hamar rájött, hogy hol a határ, mi az, amit meg és mi az amit nem tehet meg DJ-vel. Úgy érzem, engem az óvatosságra tanít. A kutyák szerintem nagyon jó megfigyelők, az ösztöneikre hallgatnak. Van, hogy a mi kutyánk is nagyon megugat valakit. Ilyenkor az illetőt én is jobban szemügyre veszem, ugyanis ezt DJ-től egyfajta jelzésnek veszem. Tapasztalataim szerintő nagyon jó emberismerő. Úgy érzem, hogy a családunknak DJ egy ajándék.Mára teljesen beilleszkedett közénk. Mindig mindenhová követ engem, számára én vagyok a főnök – zárta gondolatait Sena Dagadu.
Kép és szöveg: Brehovszki Anita
