II. rész
Az előző lapszámunkban már elkezdtünk beszámolni az MTA-ELTE Etológia Tanszékének konferenciájáról. Ezúttal elolvashatnak mindent, ami a múltkori cikkből kimaradt.
A konferencia megszokott menete szerint, több szekcióba osztva lehetett az előadásokat meghallgatni, így az első utáni szünet végeztével a második szekció következett, amit Kubinyi Enikő nyitott. Előadásában Bali szigetén szabadon élő kutyákról szóló vizsgálatát mutatta be, amelyről az A kutya újság szeptemberi lapszámában lehetett olvasni. A kutatás nagy port kavart a tudományos világban, azonban fontos üzenete van a kutyatartók számára is, az eredmények számos etikai kérdést vetnek fel. A kutatás tanulságai szerint Balin, azokon a kutyákon, akiknek nincs gazdájuk, szabadon élnek és csak időnként csapódnak az ember mellé, kevesebb viselkedési problémát lehet megfigyelni, mint azokon a társaikon, akiket emberek maguk mellé fogadtak, és a nyugati civilizáció által definiált háziállatként tartottak. A szabadon élő kutyák kevésbé voltak aktívak és ingerelhetők, valamint agresszív viselkedésük más kutyákkal szemben is alul múlta a családban élő fajtársaikét. Enikő kiemelte, hogy ez eredményeket hallva, senkinek nem kell szabadon engednie a kutyáját, ha azt szeretné, hogy az boldog legyen. A Balin élő kutyák helyzete speciális, hiszen, más populációktól elkülönítve szaporodtak, más fajtákkal nem keveredtek, így egy ősi típusú zárt csoportnak tekinthetôek, akik úgy tűnik, hogy a dingókhoz állnak genetikailag a legközelebb. Vagyis az emberrel való szoros kapcsolat és szabályrendszer elsajátítása az ő életükből kimaradt, így ezt, az elkövetkező évtizedekben kell behozniuk. Következő előadásban Miklósi Ádámot, az Etológia Tanszék vezetőjét hallhattuk, aki arról mesélt, mennyire fontos a gazda tudatos jelenléte és körültekintő viselkedése már a kiskutyák számára is. A felnőtt kutyák esetén megfigyelhető a szociális tanulás jelensége, vagyis hogy a kutyák képesek másoktól tanulni, mások interakcióját megfigyelni és ezek alapján cselekvési mintákat elsajátítani.
Ez egy sokkal biztonságosabb tanulási mechanizmus az egyéni, próba-szerencse módszerhez képest. Felnőtt kutyáknál ismert, hogy képesek másoktól tanulni, sőt gazdáik viselkedését is pontosan le tudják másolni, de azt hogy a kölyökkutyák mennyire fogékonyak a szociális tanulásra, még nem vizsgálták. Claudia Fugazzaval végzett kutatásában éppen
ezért azt vizsgálták, hogy egy ismeretlen, félelmetes tárgyat hogyan közelítenek meg a kölyökkutyák, ha előtte többek között anyjukat, egy idegen kutyát vagy egy pozitív reakciót mutató embert látnak a veszélyesnek tűnő tárgy közelében. Az eredmények jól bizonyították, hogy már a kölyökkutyák is mindent megfigyelnek és a megszerzett információt hasznosítják, döntéseiket ezek alapján hozzák. A veszélyes tárgynál semmilyen félelmi reakciót nem mutattak azok a kölykök, akik anyjukat látták a tárgy közelében, de a pozitív érzelmeket sugalló ember is eléggé meggyőző volt ahhoz, hogy a kutyák ne féljenek a tárgyhoz menni. A kölyökkutyák viselkedése a tárgy felé hasonló volt az anyjuk és az ember viselkedésének megfigyelése után, vagyis látható, hogy mennyire fontos az ember viselkedése, mint szociális referencia már a kölyökkutyák számára is.
A kölyökkutyák tanulási szokásait tovább vizsgálva, Pogány Ákos tartott előadást. Vizsgálatukban a kölyökkutyáknak egy dobozból volt lehetőségük jutalomfalathoz jutni, ám ez a doboz nem volt egyszerűen nyitható. A kísérlet során a kölykök különböző egyedektől leshették el a kinyitás menetét, vagy anyjuktól illetve egy idegen kutyától. Az eredmények szerint a kutyák sikerességé a próba szerencse alapon való tanuláshoz képest sokkal gyakoribb volt az emberi demonstrációt látva. Az idegen kutyától és anyjuktól való tanulás között a kutatók eltérést találtak. Hatékonyabbnak bizonyult az idegen kutya megfigyelése alapján elsajátított tudás, mint az anyjuk megfigyelése. Ennek hátterében feltehetően az állt, hogy az idegen kutya jobban felkeltette a kölykök figyelmét, így a megfigyelés pontosabb és alaposabb volt, ami segítette őket a doboz kinyitásában. Jelen és Miklósi Ádám korábbi kutatása alapján megállapítható, hogy a kölyökkutyák már 8 hetes koruktól képesek a szociális tanulásra, mind fajtársaiktól mind az emberektől.
Gerencsér Linda a szekció negyedik előadásában a kutyák egyedi jutalom érzékenységről beszélt. Ismert, hogy a jutalom egy kellemes, vonzó tényező, amely kellemes belső állapottal társul, jólétet sugall. Azonban könnyen válhat a jutalmazási mechanizmus szenvedéllyé, és hajszolása kórossá válhat. A jutalom hajszolása és függőségek kialakulására való hajlam emberek esetén bizonyos személyiség jegyekkel összefüggést mutatnak. Ezeket az összefüggéseket a bemutatott kísérlet során is kimutatták a kutatók. Az eredmények szerint a jutalomra (akár étel, akár játék) adott eltúlzott reakció sokkal jellemzőbb a hiperaktivitást mutató impulzívabb kutyákra. Ezek a típusú kutyák, más viselkedési jegyben is eltértek fajtársaiktól, szociális helyzetben viselkedésük problémás, agresszióra való hajlamot mutattak. Az eredmények tudományos mi volt a jelentős, hiszen egy fontos párhuzamra derült fény, a kutya ideális modellnek tekinthető az emberi hiperaktivitás és figyelemzavar kutatásához, sőt emberi függőség kutatásának jó alapjai lehetnek a soron következő vizsgálatok.
Szánthó Flóra
