Az Etológia Tanszék kutatói a kutyaugatás hatását vizsgálták. Az ugatás okán túl a gazdákra gyakorolt hatására voltak kíváncsiak. A kutatásból kiderült, hogy az ugatás frusztrálóan hat az emberre, ha nem tud közbeavatkozni, aminek egyik oka lehet, hogy az állatot féltjük és szeretnénk elmulasztani az ugatás okát, de az ugatás mögött ennél nagyobb baj is állhat.
Az Etológia Tanszék eddigi kutatásaiból már kiderült, hogy a kutyák ugatását hallva szinte mindenki ki tudja találni, hogy milyen kedve van az állatnak, illetve azt is, hogy épp miért ugat. Sajnos, az ugatás sokak számára egyben kellemetlenség is, hiszen előbb-utóbb idegesek leszünk kutyáink eme legjellemzőbb hangoskodásától. Néhány éve már azt is tudjuk, hogy egyes ugatástípusok bosszantóbbak, mint a többi – elsősorban a veszélyre utaló, illetve a bajba jutott – például egyedül maradt – kutyáktól származó ugatásokat tűrjük nehezen.
De vajon miért?
Az Etológia Tanszék új kutatásában a kutatók azt vizsgálták, vajon az embereket bizonyos ugatások azért idegesítik, mert általában véve vészjelzésként hatnak ránk, vagyis közbeavatkozást sürgetnek, vagy, mert megértv a kutya hangulatát, együtt éreznek a bajba jutottnak vélt állattal (empátia-hatás). A kutatás során negyven résztvevőt teszteltek, különféle akusztikájú kutyaugatás-sorozatokat kellett meghallgatniuk, ám csak azt követően, hogy orrukon keresztül oxitocinos, vagy épp kontroll (sóoldat) kezelést is kaptak.
Az oxitocin hatása sokrétű lehet, ebben a kísérletben a kutatók arra számítottak, hogy érzékenyíti tesztalanyainkat a kutyaugatások érzelmi tartalma iránt, ám egyben elfogadóbbá is teheti őket, így csökkentve az ugatások bosszantó hatását. Kizárólag fiatal férfi résztvevőket vettek részt a kutatásban, ugyanis korábbi vizsgálataik alapján már tudták, hogy az ugatások jobban bosszantják a férfiakat, illetve a fiatal felnőtt korosztályt.
A résztvevőknek az ugatásokat pontozniuk kellett, mégpedig aszerint, hogy mennyire találták azokat idegesítőnek, illetve hogy a kutyákat mennyire gondolták dühösnek, riadtnak, vagy éppen vidámnak a hang alapján. Az oxitocinos kezelésnek érdekes kettős hatása volt. Az ilyen résztvevők agresszívabbnak gondolták a mély hangon ugató kutyákat, viszont kevésbé bosszantották őket az amúgy igen idegesítő érdes, durva ugatások.
Két módon hat ránk a kutyaugatás
Az oxitocin ezáltal segített igazolni, hogy az emberekre a kutyaugatás két módon is képes hatást gyakorolni. Egyrészt az empátiát kihasználva, az ugatás képes hatni az érzelmeinkre. Másrészt egyes hangtípusok, – a csecsemősíráshoz hasonlóan – magas, érdes hangokból állnak, valóságos „vészcsengőként” szolgálnak, közbeavatkozásra bíztatva az embereket.
Nem lehet megszokni őket, így ha a beavatkozás nem lehetséges, az frusztrációt okoz. Vagyis ha nagyon idegesítő egy ugatás, könnyen lehet, hogy a kutyának valami baja van – de az is előfordulhat, hogy általában véve nagy a baj!
A cikk először az a Kutya újság 2024-es márciusi számában jelent meg.
