Fajtabemutató 9 magyar hungarikum kutyafajtánk egyikéről, a mudiról. Hogyan alakult ki és milyen jövő vár a fajtára? Milyen a jelleme és ki számára lehet jó választás? Cikkünkből kiderül!
A fajta története
A fajta eredete a múlt homályába vész. Több elmélet is létezik a mudi származásával kapcsolatban. Az egyik szerint a fajta a XIX. sz. végén, XX. sz. elején alakult ki spontán módon Magyarország különböző tájain található pásztor- és juhászkutyák, valamint német eredetű, a merinói juhokkal érkező juhászkutyák keveredéséből. Azonban ez az elmélet erősen megkérdőjelezhető, hiszen már Fényes Dezső is leírja: „A tenyésztése, felnevelése játék. Olyan biztosan, hűen örökíti át fajtajellegét, mint akármelyik áttenyésztett fajta. Következetes kiválasztást és szigorú kiselejtezést feltételezve, visszaütés úgyszólván sohasem fordul elő a hajtókutya alomban.”
Az viszont biztosan állítható, hogy az ország egész területén elterjedt pásztor- és juhászeb volt, szívesen használták nehezen kezelhető állatok, szarvasmarhák, sertések terelésére is.
Anghi Csaba (1936) írja a mudi elterjedési helyeit: „Szeged, Földeák, Pest megye, Fejér megye, Szár vidéke, Szerencs, Orosháza. Békés megyében annyira elterjedtnek mondják, hogy ott puli és pumi jóformán nincs is, helyét a hajtókutya foglalta el. Továbbá Békéssámson, Somogyban, az Alföldön, Szatmár és Szilágy vármegyékben.”
Rokon fajtája a horvát juhászkutya, melynek írásos emléke fellelhető a Djakovoi Érsekségen 1374-ből. Egy azonban bizonyos, a fajta a nevét Tóth Mihály bugaci számadó „Mudi” nevű kutyájáról kapta. 1930-as években Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató házi törzskönyvvel kezdte el tenyészteni a mudit. Felkutatta a típusos példányokat, feltérképezte elterjedési területüket, különböző vásárokon.
Standard
A mudi standardban is leírt viselkedése a mindig aktív, éber, figyelmes, a gazdájára folyamatosan figyelő, félénkséget vagy agresszivitást soha nem mutató munkakutya. Sokszor egygazdás, ezért előfordul, hogy idegenekkel bizalmatlan, ezt soha ne keverjük össze a félénkséggel. Feje ék alakú, arcorri része rövidebb az agykoponyánál. Füle az arcorri résszel azonos hosszúságú, dúsan szőrözött, füljátéka a fajtára jellemző, minden hangot azonnal radarszerűen figyel. Szeme mandula vágású, lehetőleg a szőr színével harmonizáló, sötét. Nyaka közepesen hosszú, magasan illesztett, eleganciát mutat.
Teste közepesen dongázott, mellkasa nem mély, maximum a könyökig ér, hátvonala a far irányába enyhén lejt. Farka középmagasan tűzött. A fajta jellegzetessége, hogy egyes egyedek farok nélkül, vagy csonka farokkal születnek. A farok, ha van, sarló alakban mozgás közben a hát vonala fölé emelt. Végtagjai testarányaihoz viszonyítva hosszúak, tértölelő ügetésre alkalmas szögellésekkel, mely lehetővé teszi, hogy hosszú távon fáradtság nélkül kísérje régen az állatokat, manapság gazdáját.
Szőrzete tetszetős, hullámos vagy gyűrűbe csavarodó, göndör, fényes fedőszőrrel, nem dús aljszőrrel. Öntisztuló, szagtalan. Kevés ápolást igényel. Nyírását nem tartjuk ajánlatosnak, még a nyári legnagyobb kánikulát is jól viseli. Színe fekete, fakó, fehér, barna, hamvas (kék), hamvasbarna (izabella), és ezek cifra (merle) gén okozta mintázata. A merle gén okozta mintázat az alapszín hígulását okozza különböző mértékben, az így kialakult foltok nagysága nem meghatározott, az összefüggő nagyobb sötét foltok, vagy az apró pöttyözöttség egyformán elfogadott. A szemek lehetnek kék színűek is a merle génnel rendelkező mudiknál, az alapszíntől függetlenül. Így a fehér, fakó kutyák szeme is lehet kék, amennyiben ezek merlék is egyben, hiszen ezeken a kutyákon a merle mintázat optikailag nem látszik.
A mudi mint családtag
A mudi rendkívüli külső és belső tulajdonságai nemcsak az eredeti funkciójának ellátására tették különösen alkalmassá, hanem napjainkban is kezdik felfedezni, mint családi, sport- és társkutyát. Rendkívül intelligens, tanulékony, a gazdájáért élő fajta. Könnyen ápolható, öntisztuló, gyakorlatilag szagtalan szőre, testmérete ideális társsá teszi a mindennapokban. A mai napig ellátja hagyományos feladatát, jó szolgálatot tesz a jószág mellett, még mindig látni mudi vagy mudi jellegű terelőkutyákat a legelőkön. Azonban az elmúlt évtizedek során az állattartásban bekövetkező változások eredményeként egyre inkább szűkül ez a tevékenységi tér a mudi számára is.
Azonban a kutyás sportok létrejötte és térnyerése a mudi számára is a jelent és a jövőt is jelenti. Adottságai lehetővé teszik, hogy sikeres legyen a kutyás sportokban, mind a terelő-, mind az agility, mind más sportokban egyaránt. Legjelentősebb létszámban azonban manapság családi kutyaként élik az életüket.
A sokszínű mudi
A mudi nem csak karakterében, felhasználhatóságában színes fajta, hanem szőrének színében is. A mudi több színben létezik. Bár a legelterjedtebb színe a mai napig a fekete, de létezik barna, hamvas, hamvas-barna, fehér, fakó színekben és ezek merle változataiban is. A színek helyzete nemrégiben rendeződött a legutóbbi standard-módosítás eredményeként. Ez a fajta számára mindenképpen egy lehetőség. Nagy segítség a fajta megkedvelésében, népszerűsítésében. A jelenleg elismert színváltozatok, fogalmazzunk úgy, hogy a standard evolúciójának eredményei. Legjobb minőségű állomány a fekete állomány, de mivel a fekete egyedek nagy százalékban színre heterozigóták, ezért két fekete párosításból is különféle színű utódok születhetnek.
A tenyésztők feladata, hogy minden színváltozatban közel azonos, jó minőségű egyedek képviseljék a fajtát. A jelenlegi standard még ha nem is tökéletes, de jól meghatározza a fajtát, a kívánatos típust, így megfelelő támpontot ad a tenyésztőknek, tulajdonosoknak, a fajtát bíráló küllembíróknak. A színesség egy lehetőség, de a sokszínű és mégis egységes típusú populáció létrehozása pedig a tenyésztők feladata.
Egészség
A mudi alapvetően egy egészséges, könnyen ápolható fajta. A másik két terelő fajtánkhoz hasonlóan található az állományban, nem jelentős mértékben csípőízületi és könyökízületi diszpláziás egyed, örökletes patella ficam, epilepszia, látóideg-sorvadás. Ezekre természetesen a lehetőségekhez képest szűrni kell, ill. felelős tenyésztői protokollt kell alkalmazni. A kis populációs létszám miatt szigorú figyelem mellett, de túlzásoktól is mentesen kezeljük ezeket a problémákat.
Az egészségnél említhető meg – bár nem teljesen tartozik ide, vagy mégis – a megfelelő karakter. A mudi valószínűleg az intelligenciája miatt egy érzékeny fajta, de sajnos vannak túl érzékeny, félős egyedek, ezeket a tenyésztésből módszeresen ki kell vonni. Nagy hangsúlyt kell fektetni az egészséges, ép karakterű egyedek továbbtenyésztésére.
Jelen és jövő
A mudi múltja a haszonállatok mellett volt mint terelő-, hajtó- és jelzőkutya, ez napjainkra jelentősen megváltozott. A folyamat során a fajta sokáig volt mélyponton, kis egyedszámmal, főként, ami a törzskönyves példányokat illeti.
A funkciójának változásával, ill. a színességének elfogadásával elkezdték felfedezni a fajtát, felfedezték magas intelligenciáját, használhatóságát, szívósságát, egészségét, természetes rusztikusságát. Ma mint családi és sportkutya egyre ismertebb és talán egyre népszerűbb mind Magyarországon, mind a világ más pontjain. Sajnos vagy szerencsére külföldön egyre népszerűbb és sokkal megbecsültebb fajta, mint hazánkban. Népszerű és viszonylag nagyobb egyedszámmal rendelkezik a skandináv országokban, de a német, cseh, lengyel, francia állomány is gyarapszik. Néhány évvel ezelőtt kezdett elterjedni az USA-ban, olyannyira, hogy 2023-ba elfogadta a fajta standardját az AKC. Szerencsére a fajta egy felfelé ívelő pályán van, reméljük ez a lendület kitart.
Természetesen vannak árnyoldalak is. Sajnos még mindig vannak, akik nem méltányolják, nem megfelelő körülmények között tartják, szaporítják, valamint megjelentek azok is, akik a fajta fellendülésben lehetőséget látva mindenféle szakmaiság nélkül kizárólag pénzért (kispénzért) szaporítják, sokszor nem visszariadva a merle x merle párosításoktól sem. Ezek ellen közösen tennie kell a fajta iránt felelősséget érzőknek.
Eszes, aktív fajta, mely megtalálta a helyét családi kutyaként, sportkutyaként (agility, terelősport stb.), vadászatokon hajtókutyaként, akár terápiás és segítő kutyaként. A foglalkozás és a gazda hiányát nehezen tűri. Azoknak ajánlható, akik aktív életet élnek és sokat tudnak a kutyájukkal foglalkozni. Minden esélye megvan arra, hogy még ismertebb, elfogadottabb, sőt kedveltebb fajta legyen, kiváló külső és belső tulajdonságai megőrzése mellett.
Fotók és szöveg: dr. Kaszás Emese és Jakab Szilárd
A cikk először az a Kutya újság 2024-es júniusi számában jelent meg.
