Kardos Vilmossal több évtizedes ismeretség köt össze, és elgondolkodtató, hogy noha eredményeit jól ismerem, egy szót sem tudok a kezdetekről, hogyan lett kutyás, harcairól, milyen akadályokat kellett leküzdenie.
– Erdős László: Kedves Vili, mesélj nekünk a kezdetekről, hogyan lettél kutyás, hogy ismerkedtél meg a kutyázással?
– Kardos Vilmos: Kora gyermekkorom óta kutyás környezetben nőttem fel. Ezek a kutyák nem családi kutyák voltak, hanem a velünk egy udvarban lakó szomszédoké. Az első barátom egy Báró névre hallgató német vizsla volt, Ő maradt meg legjobban a korai emlékeimben. Egy másik szomszédom, egy akkoriban nagynevű komondortenyésztő volt.
Az első saját kutyámra felnőtt koromig várnom kellett, konkrétan a katonaéveim letöltése utánig, mikor önállóvá váltam. Ekkor adatott meg az első kutya megszerzésének lehetősége.
– E.L.: Milyen fajta volt Ő?
– K.V.: Milyen meglepő, rövidszőrű magyar vizsla, Dunakömlődi Csicskás, Miszlai Gyula hivatásos vadász tenyészetéből. Vele kezdtünk el baráti társasággal kiállításokra járni.
– E.L.: Milyen volt akkoriban egy kutyakiállítás hangulata, mennyivel volt más az akkori kutyakiállítás?
– K.V.: Az egy egészen más világ volt. Nem is az eredményekért jártunk elsősorban, hanem az egy érdeklődési körbe tartozó emberekkel való találkozás miatt, amelyek később barátsággá alakultak. Jellemzően a kiállítás befejeztével még órákig maradtunk a helyszínen tovább beszélgetni. 1972-ben jött a csavar. Egyik kiállításon megláttam egy angol cocker spánielt, ami azonnal szerelemmé vált. Nem sokkal ezután megvettem életem első cocker spánieljét, akivel már megkezdtem a kiállítási eredmények gyűjtögetését. Őt követte két újabb cocker spániel, ők már importból kerültek hozzám.
– E.L.: Mikortól kezdtél a kutyás világban „hivatásosan” mozgolódni?
– K.V.: Itt a „hivatásos” szó valóban csak idézőjelbe tehető, hiszen mind a mai napig a munkám mellett, hobbiként foglalkozom a kutyázással, de ami annyira intenzív, hogy valójában a teljes szabadidőmet felöleli. Az 1970-es évek közepén megalapítottam a mohácsi Helyi Szervezetet, amihez nagy segítséget kaptam Schmidt Józsi bácsi, legendás pécsi elnöktől, illetve Purt Béla komlói elnöktől, majd 1976-ban megszerveztem életem első kutyakiállítását.1978-ban a Mohácsi Szervezet egyesült az akkor már nagy múltú, 30 éves Pécsi Szervezettel. Itt folytatódott kiállítás szervezői karrierem. Gyakorlatilag a mai napig én vagyok a pécsi kutyakiállítások vezető szervezője.
– E.L.: Úgy tudom, hogy ezt követően a MEOE központi Európa és Világkiállítás Szervezőbizottságának is aktív tagja voltál.
– K.V.: Igen, jól emlékszel, mindké világrendezvénynek technikai felelőse voltam, szoros együttműködésben két kiváló Barátommal, Márczé Jánossal és dr. Balogh Zsuzsannával. Még itt kell megemlítenem, hogy ennek kapcsán ugyancsak a személyemhez kötődik az első magyar ringtitkári tanfolyam megszervezése, illetve a későbbiek folyamán a MEOE ringtitkári szervezet létrehozása. Az első Európa kiállításon már 190 levizsgázott ringtitkár állt rendelkezésre.
– E.L.: Mesélj még a Pécsi Helyi Szervezetben történt munkádról, és úgy tudom, hogy fajtaklub elnök is voltál?
– K.V.: Ezt örömmel teszem, hisz a már említett Schmidt Józsi bácsit követően olyan kiváló elnökökkel dolgozhattam együtt, mint Nyúl Béla, majd utána, 25 éven keresztül legjobb barátommal, Siklósi Bélával. Őt követően, kit sajnos elvesztettünk, 2022-ben egyhangúan engem választottak meg az Egyesület elnökének. Kérdésed második részére válaszolva büszkén emlékezem vissza, hogy megalapítója és 15 évig elnöke voltam a szép emlékű Hungária Spániel Clubnak. Ennek az időszaknak a fénypontja az volt, mikor 1991-ben a Klubkiállításunkra 183 angol cocker spániel nevezés érkezett a többi spánielfajta mellé. Európa minden neves kennele képviseltette magát.
– E.L.: Küllembíró kollégám is vagy, mikor döntöttél úgy, hogy küllembírói vizsgát teszel, majd néhány év elteltével a Küllembírói Testület tisztségviselője is voltál több évtizeden keresztül?
– K.V.: Gyakorlatilag az első spánieles sikerek után ötlött fel bennem, hogy megpróbálnám a küllembírói tanfolyam elvégzését is. Első nekifutásra 1978-ban sikeres vizsgát tettem Farkasházi Miklós, Szinák János és dr. Szelényi Károly Vizsgabizottsága előtt. Később a Küllembírói Testület négy tagú Tanácsának tagja lettem, többszöri megválasztás során 2016-ig több évtizeden keresztül, mikor is önként visszavonultam. Ennek szép emléke Korózs András Elnök úr és dr. Jakkel Tamás KBT Elnök úr által adományozott Életműdíj kitüntetés, amire nagyon büszke vagyok. Ugyancsak itt kell megemlítenem, hogy minden vezetéssel kiváló kapcsolatban tudtam dolgozni, mely abból is látható, hogy a MEOE Aranykoszorús jelvényét négy alkalommal kaptam meg, különböző elnököktől.
Az interjú folytatása az a Kutya újság 2024-es augusztusi számában olvasható!
Szerző: Erdős László
