Veteránná válni munkakutyaként – beszéljünk akár vadászkutyáról, akár egyéb más szakágban dolgozó ebről – számomra többet jelent, mint egyszerűen megöregedni. Ezek a kutyák egész életükben szolgálatot teljesítenek vezetőjük mellett, aktív időszakuk után pedig méltósággal vonulnak vissza a „nyugdíjas életbe”.
A Magyar Vizsla Klub Egyesület által a VII. fajtacsoport idősödő kutyái részére kétévente rendezett Veteránok Ünnepe, CACT vízi-mezei verseny már hagyománynak számít. Emlékszem, hogy a 2022-ben tartott esemény képeit nézegetve eldöntöttem, hogy ha a sors is kegyes lesz hozzánk, kutyámmal mi is benevezünk a következő alkalommal, egyfajta hivatalos lezárásaként élete eddigi munkásságának. Véleményem szerint a rendezvény szellemisége méltó hű társaink ünneplésére, így nem is meglepő a verseny népszerűsége. Idén Alapon 16 nevezett páros konkurált a díjakért. A nap kifejezetten vidám, barátságos légkörben telt, az emelkedett hangulattól pedig többen is elérzékenyülve álltunk korosodó vizsláinkkal a megnyitón, majd az eredményhirdetésen is.
Szerintem ez a nap sokunk számára egyfajta közös időutazást jelentett. Számomra mindenképpen megható volt, hogy olyan kutyákkal és vezetőikkel álltunk együtt rajtvonalhoz, akikkel kutyáink fénykorában is együtt versenyeztünk. Emellett szívderítő volt látni, hogy veteránjaink még mindig víg kedélyűen, olykor komótosan, olykor bohókásan, esetleg a (gyakran csak színlelt) nagyothallás nehézségeivel, de a tőlük telhető legtöbbet teszik, hogy elérjék a gazdájukkal közösen kitűzött célt.
Hosszú távú befektetés
Ezen esemény is bizonyítja, hogy a kiképzés során a kutyáinkba invesztált energia egy hosszú távú befektetés, hiszen szerencsés esetben akár 10-12 évig is élvezhetjük munkánk gyümölcsét. Épp emiatt úgy látom, az időskorra már a kölyökkutya választásakor érdemes gondolnunk. Fontos szem előtt tartani, hogy valószínűleg több mint egy évtizedre választjuk leendő vadásztársunkat, akivel idős korában is szeretnénk majd élvezni az együtt töltött időt és a közös vadászatokat. Emellett kardinális szempont, hogy ne csak mi, emberek leljük örömünket korosodó kutyánk meglétében, hanem veterán éveiben ő hasonlóan minőségi, teljes életet élhessen. Úgy gondolom, ezért is érdemes körültekintően megválasztani a tenyészetet, ahonnan leendő kutyánkat választani szeretnénk, hiszen a genetika nagyban befolyásolhatja a fent említetteket.
Mi is eszerint cselekedtünk édesapámmal, amikor sok évvel ezelőtt egy barna spriccelt kölyök mellett határoztuk el magunkat, és kiutaztunk érte Németországba a tenyésztőjéhez. Mára egyértelműen beigazolódott, hogy jó döntés volt.
Heiko vom Moosbach, hívónevén Graf már 11 és fél éves rövidszőrű német vizsla kan. Graf az első saját vizslám, vele együtt váltam vadásszá és ragadott magával végérvényesen a vadászkutyázás. Tíz vadászidényben dolgoztunk eddig együtt, ami alatt számos nagyterítékű társas és egyéni apróvadvadászaton vettünk részt, emellett velem tartott a lesvadászatokon is. Rengeteg felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg közös éveink során, kivételes, megbízható vadászkutyának tartom. Hálás vagyok neki, amiért az általa nem igazán kedvelt versenyszituációkban is helyt állt, hiszen az Országos Vizsla Főverseny 2019 évi döntőjében I. díjas munkával 7. helyen végeztünk. Terveim szerint az idei idényben még biztosan vadászunk együtt, már kizárólag saját örömünkre, hiszen mai napig a közös vadászatok során látni leginkább a csillogást Graf szemében.
Vigyázzunk idős négylábú társainkra!
Fontosnak tartom, hogy vigyázzunk idős négylábú társainkra, különös gondot fordítva többek között tartásukra, takarmányozásukra, rendszeres állatorvosi vizsgálatukra, és a megfelelő kondíciójuk megóvása mellett szellemi hanyatlásuk megelőzésére is. Meglátásom szerint a kutyatulajdonosokhoz hasonlóan nagy felelőssége van a tenyésztőknek abban, hogy a kívánatos genetikai értékek továbbadásával hozzájáruljanak azon közös érdekünkhöz, hogy munkatársainkat idős korban is kielégítő fizikai és mentális állapotban őrizhessük meg, és minél tovább ünnepelhessük veterán kutyáinkat.
Szerző: Kapronczai Réka
A cikk először az a Kutya újság 2024-es novemberi számában jelent meg.
