A fajta története a múlt évszázad hajnaláig nyúlik vissza, sőt kicsit még korábbra, a 19. század utolsó negyedére.
A dobermann történelme
Ez a csodálatosan karakteres kutya Németországból származik, a fajta kialakítása Friedrich Louis Dobermann nevéhez fűződik, akinek célja egy erős éber jelző és őrző kutya kialakítása volt a XIX. század végén.
Így született a dobermann, ez az erős, izmos, aktív és rendkívül intelligens fajta. Akkoriban még a használhatóságot tartották szem előtt és az alapján szelektált a fajta atyja, aki adószedő és gyepmesteri feladatokat ellátó köztisztviselő volt. Később egyre többen felfigyeltek a fajta értékeire, ezáltal terjedni kezdett és önálló elismert fajtaként bejegyzésre került az FCI által elismert fajták közé. A kutyatenyésztés mint arisztokrata hobbi, lelkiismeretes és tudatos szelekcióval küllemét tekintve is előhozta a csiszolatlan gyémántból a briliánst – így jutottunk el a 70-es, 80-as, 90-es évek legendás kutyafajtájához, a modern dobermannhoz.
Sajnálatos, hogy mint több más kutyafajtát, a dobermannt is hátrányosan érintette a világháború, de a professzionális tenyésztés eszközei a gondok nagy részét kikoptatták a fajtából. A kiállítások és korrekt bírálatok utat mutattak a fajta szerelmeseinek. Az elkötelezett, kiemelkedő és később legendává vált tenyésztők szignifikáns hatással voltak a fajtára, tudásuk megkérdőjelezhetetlen, elkötelezettségük tiszteletreméltó.
A modern dobermann
Tehát a modern dobermannról tényként mondhatjuk, hogy ideális családi kutya, gyermekszerető, kiegyensúlyozott, már-már emberi viselkedési jegyekkel. Intelligenciája, külleme és felépítése ideális sport- és munkakutyává teszi. Aljszőrzet nélküli rövid szőre minimális szőrhullással jár, feszes szájszéle miatt nem nyáladzó típus, imád az ember közvetlen közelében lenni, ezért, ezek miatt is ideális társkutya, akit gazdája előszeretettel és gond nélkül tarthat a lakásban.
A 2000-es években az állatvédelmi mozgalmak egyre inkább elérték a céljukat – ezek egy része a dobermannt is érintette, több országban betiltották a fül- és farokvágást, amely szerint már törvényileg 2025-től FCI tagországokban sehol nem szerepelhet vágott fülű és farkú egyed a kiállításokon. A legtöbb országban már jó ideje tiltott a szépészeti műtétek elvégzése.
A küllembéli átállás mindazonáltal nem hirtelen történt, mivel sok tenyésztő és kiállító évtizedes múltra visszatekintve már természetes küllemében állította ki a dobermannjait. Sokan nehezen szokták meg és bizony vannak, akik emiatt fordultak el a fajtától, de saját véleményem szerint a fajta igazi szerelmesei, nemesítői maradtak.
Ha egy filmben vérszomjas kutyát kellett alakítani, általában a dobermannra esett a választás. Elsősorban a külleme miatt, hiszen a vágott hegyes fülű, rövid farkú és szőrű fekete atletikus termet ördögi megjelenést sugall. Ami persze nem fedi a valóságot, viszont jól használható a médiában.
A dobermannt, ami dobermanná teszi, amiért szeretjük, az a jelleme, az intelligenciája, az arisztokratikus külleme, alkalmassága a társas együttélésre az emberrel – mindez nem változik azzal, ha natúran hagyjuk.
Ehhez természetesen az egyik alapvető feltétel, hogy a jó idegrendszerű, egészséges egyedeket vonják be a tenyésztésbe. A felelős tenyésztők erre a mai napig nagy hangsúlyt fektetnek, ennek köszönhetően a megfelelő helyről vásárolt dobermann határozott, de kiegyensúlyozott társa lehet leendő gazdájának.
A hazai tenyészszemle mellett a német ZTP – német tenyészszemle, amit hazánkban is rendszeresen rendezünk – megléte nagyobb biztonsággal utal a megbízhatóságra, tenyészthetőségre. Azok a dobermannok, melyek ezeken a teszteken zöld utat kapnak, publikusan bemutatják a fajta karakterének kívánatos alapkövetelményeit.
Élet a dobermannal
A dobermannról úgy tartották, hogy legendásan egygazdás fajta, akit kiválaszt a családból, annak feltétel nélkül engedelmeskedik. Mára ez már annyiban változott, hogy a megfelelő szocializálás és nevelés mellett hűségesen ragaszkodik a családjához. Ezért ha családban tervezünk dobermannal élni, akkor fontos, hogy a família minden tagja kivegye a részét a kutya körüli teendőkből és a vele való foglalkozásból.
Megfelelő nevelés esetén kifejezetten kedves és barátságos társ válik belőle. Ne felejtsük el, hogy a dobermann munkakutya, nem csak aktív mozgásra van szüksége, de mentálisan is le kell kötni. Ezért sportosabb, aktívabb családoknak ajánlott. Nagyszerűen tanítható fajta, kimondottan élvezi, ha feladatokat kap. Idegenekkel szemben bizalmatlan lehet, de ez pozitívum, hiszen védi a szeretteit, amúgy a dobermann soha nem támad ok nélkül. Pár pillanat múlva, amikor meggyőződött, hogy jó szándékkal jöttek, barátságosan fogadja a vendégeket.
Eleganciája és nemessége pedig hosszú füllel és farokkal is átüt és megmutatkozik. A fajtának alkalmazkodnia kellett, nekünk is muszáj.
A dobermann karaktere
A dobermann karaktere, amelyről oly sokan tudják, illetve tudni vélik, hogy milyennek kellene lennie: egy minden helyzetben természetesen viselkedő, nem félős, nem agresszív, jóindulatú, barátkozó, de fenntartásokkal bíró kutya kidomborodó őrző-védő ösztönökkel. Nos ezek azok, amelynek jegyei a viselkedéssel együtt küllemileg is nyomot hagynak a dobermann megjelenésében. Bírói szemmel ez teljesen egyértelmű. Laikus, amatőr, vagy gyakorlatlan szem ezeken könnyedén átsiklik.
A dobermann tenyésztése
Mivel a tenyésztés célja a fajta nemesítése és mint szép, nemes és elegáns őrző-védő kutyáról beszélünk, az előttünk álló feladat ezen tulajdonságok megőrzése, stabilizálása, a hibák gyakoriságának csökkentése. A dobermannak küllemben, viselkedésben és munkabírásban is a top kutyák között örökös helye van, ezért ezeket mind szem előtt kell tartani. Ezekhez az egészség is nélkülözhetetlen. Felelős tenyésztők használják az elérhető teszteket és vizsgálatokat, de mindezek ellenére a káros környezeti hatások csakúgy, mint humán esetekben a kutyáknál is súlyos, végzetes megbetegedéseket okoznak. Ugyanúgy óvjuk dobermannjainkat ettől, ahogy magunkat vagy gyermekeinket védjük.
A kiállítások fontossága évtizedekkel ezelőtt minden tenyésztő számára egyértelmű volt. Mára ez változott. A tudás nem nyerhető el egyetlen vagy néhány alkalommal, valójában mind a tenyésztés, mind a bírálat folyamatos tanulási folyamat. Ez a tudás teszi lehetővé, hogy részt vehessünk a dobermann szelekciójában és genetikai fejlesztésében. A kiállítások, tenyészszemlék, munkaeredmények nagyon hasznosak.
A feladatunk akár bíróként, de leginkább tenyésztőként kiválasztani azt a legjobb típusú kutyát, aki képes teljesíteni a küldetését. Ez nem lehet önkényes választás, szorosan a fajtastandard által meghatározott előírásokhoz kapcsolódik. A típus a tenyésztési standard által a test minden egyes régiójában előírt relatív tulajdonságok összessége.
Szerző: Szokol Erika
Folytatás az a Kutya újság 2024-es októberi számában!
