A puli a legismertebb magyar kutyafajta, egy ősi pásztorkutya, amely valószínűleg vándorló őseinkkel került a mostani Magyarország területére. A vándorlások során keveredtek az ottani kutyákkal, de karakterüket nagyban megőrizték, hiszen a szelektálásuk alapja munkakészségük és tanulékonyságuk volt. A pulit a terelés, őrzés mellett használták mint disznós kutyát.
Erre tanúbizonyság Scholtz (1884) megjelent írása, miszerint Bereg megyében a sörtevad elszaporodott és ezzel nagy károkat okozott a krumpli- és a zabföldeken. Ezt meggátlandó, a puli kutyáikat magukkal vitték, hogy ha a gazdát el is szólítja az álom, legalább a puli őrködjön. A kutya ugatást is megszokott vad szemtelen ségét megunva: neki-neki ugrik, cibálja, ugatja, egyszóval megízleli a vadászat nemes ízét a korabeli írás szerint.
Buzzi (1907) említést tesz olyan puliról, amely némán terel. Ezen néma volta alkalmassá tette éj idején csaholás nélkül a terelést eszközölni. Ez a juhszerzésre, birkalopásra nézve fontos tényező volt. S erről a puliról mondják, hogy drága pénzért, 10 csengő forintért és egy szabad választású kölyökért fedezett.
A puli évszázadokat átívelő fennmaradása a kivételes képességeinek, tanulékonyságának, igénytelenségének, a sokszor rendkívül szélsőséges időjárási és tartási körülményekhez való alkalmazkodásának köszönhető. Az is igaz, hogy a juhászok pulinak neveztek minden olyan kutyát, amelynek az őse betanított terelő és őrző kutya volt, a szőre pedig hosszú, nemezesedésre hajlamos.
Az elsők között volt Buzzi Géza Félix, aki felfigyelt a hajtókutyák küllemi sajátosságaira. Buzzi (1915) osztályozása szerint vannak lógó és álló fülű pulik. A puli színére vonatkozóan Lovassy (1919) ezt írja: Színe leginkább szürke-deres, fiatalkorban fekete, de van barnás-szürke, vörhenyes-szürke, sárgás-fehér és tiszta fehér is. Raitsits (1921) a Magyar Juhászkutyák Szakosztályának Elnöke a magyar juhászkutyák standard leírásában egyértelműen különválasztja a pulit, és mint tájfajtájának említi a felálló fülű pumit. Ekkor már a tenyésztési irány nagyjából körvonalazódni látszik. Anghi (1936) Pásztorkutyáink című írásában említést tesz arról, hogy Franciaországból bekerült uszkárok keveredtek a pulikkal. Ennek a keveredésnek köszönhetjük a puli zsinórós jellegű szőrzetét, esztétikusabb megjelenését, ami a későbbiekben nagyban hozzájárult a fajta elterjedéséhez.
A második világháború után szinte az összes magyar kutyafajta tenyésztését a semmiből kellett újrakezdeni. A csaknem teljesen kipusztult fehér színű állomány regenerálása rendkívül nagy kihívást jelentett az akkori tenyésztőknek. Az 1950-es évek végére alakult ki olyan tenyészanyag és tenyésztői gárda, akik kezében biztosítottnak látszott a fajta megmentése, nemesítése.
Neves képviselőik voltak: Schmidt József Pécsdiósi tenyészete és Bordács Imre Nagykunsági tenyészete és az irányítása alatt álló Martonvásári tenyésztelep (Arany, 1988).
Ez időtájt a divat uralkodóvá tette a fekete színt, háttérbe szorítva a többi színváltozatot. Ennek megakadályozására a különböző színek megóvása érdekében több cikk is született. Ócsag (1964) ezt írta: „Annyit tehát lerögzíthetünk, hogy a puli sokszínű kutya volt, amelyek közül a fehér, krémszínű és a szürkének számtalan változata, sokkal inkább ősi szín, sem mint a fekete. Egy fajta értékét, változatosságát nagymértékben lecsökkenti az, ha egyetlen változatban állítjuk elő. Mindent összegezve nagy kár lenne, ha egyszínűvé tennénk a pulit. Ehelyett maradjon a puli sokszínű, de kitenyésztett sokszínű fajta.”
A 60-as évektől a pulitenyésztés dinamikusan fejlődik. A külterjes állattartás visszaszorulása feladatvesztést okoz a puli fajtában is és egyre inkább a sporttenyésztés, a küllem veszi át az elsődleges szerepet a tenyésztésben. A fekete és a fehér mellett a maszkos-fakó színváltozat kitenyésztése is nagy lendületet vesz. A puli világszerte ismert, keresett fajtává válik és erre az időszakra tehetjük a fajta aranykorát. Az ország több régiójában is aktív, pezsgő a tenyésztői, kiállítói élet. A fajta kimagasló egyedei kerülnek a tengeren túlra, ezzel megalapozva a világ második legnagyobb pulipopulációját Magyarországon kívül az USA-ban.
A 90-es évektől érzékelhető a fajta életében egy jelentős változás, hiszen a külföldi fajták megjelenésével a puli népszerűsége folyamatosan veszít a fényéből. Napjainkban a fajta szerelmeseit, tenyésztőit két elismert tenyésztőszervezet, a Magyar Puli Klub és a Hungária Puli Klub tömöríti.
Veszélyben a fajta jövője
Napjainkban a puli fajta nagy kihívásokkal néz szembe. Sajnos a fajta népszerűsége minden próbálkozásunk ellenére folyamatosan csökken. Egyre kevesebben döntenek a puli fajta mellett, ezért a fajta eladhatóságénak csökkenése a tenyésztői kedvet is nagymértékben visszavetette. A fajtát érintő negatív hatások világszerte érzékelhetőek és a pulipopuláció számadatai is erősen csökkenő tendenciát mutatnak. 2023-ban már csak 318 db kölyköt törzskönyveztünk Magyarországon, ami már populációgenetikai szempontból is aggasztó adat. Nehezen felfogható, hogy az a fajta, aki túlélte 2. világháborút, az pont a 21. században, békeidőkben, gazdaságilag fejlett világunkban sodródik a kihalás felé. Óriási jelentőséggel bír a személyes felelősségvállalása a magyar társadalomnak.
Tudomásul kellene venni, hogy a saját értékeink megőrzésében nekünk kutyatartóknak is szerepet kell vállalni, amikor kutyatartásra adjuk a fejünket, mert ha ezt nem tesszük és mégis külföldi fajtákat választunk, akkor hamarosan csak a képeken, digitális anyagokon nézegetheti a következő generáció nemzeti kincsünket, a Pulit.
Mit tehetünk?
A fajta népszerűsítése a fajtagondozó klubok, a MEOESz és állami szinten is több program révén folyamatosan zajlik, de fel kell tennünk a kérdést, hogy mi mást tehetnénk még, hogy a puli fajtát ismét népszerűvé tegyük az emberek körében. Először is azt látjuk, hogy a puli szőrköntöse hosszú időn keresztül egyedi megjelenést, esszenciát adott a fajtának, de ez a mai korunkban már egyre inkább nem így van. Ez egy negatív előítélettel sújtja a fajtát, miszerint a puli koszos és büdös és csak gond van a szőrével. Köszönhetjük ezt azoknak a törzskönyv nélkül szaporító, igénytelen módon kutyát tartó embereknek, akik a fajtánkat teljesen elértéktelenítve, ápolatlan szőrben tartják és így a fajtáról nagyon rossz képet mutatva a puli megítélését teljesen aláássák.
Szóval nagyon fontos feladat lenne, hogy a törzskönyv nélküli puli jellegű kutyákat szaporítókat valamilyen módon korlátozzuk tevékenységükben és a közvélemény figyelmét felhívjuk, hogy csak tenyésztőtől, törzskönyvezett kölyköt vásároljanak.
Azon is el kell gondolkodnunk, hogy milyen más lehetőségeink vannak arra, hogy több embert is megérintsen a puli fajta. Klubrendezvényeinken lehetőséget biztosítunk a nyírott szőrben lévő pulik nevezésére és bemutatására is. Felmerült olyan elképzelés is, hogy nézzük meg a lehetőségét a fajta több méretváltozatban való tenyésztésének, hiszen jól látjuk, hogy más fajtákban ez egy nagyon sikeresen működő tenyésztési koncepció és nagyon nagy mértékben segíti a fajták népszerűségét, fennmaradását.
A puli fajta történetében a több méretváltozatban való tenyésztés jelen volt, hiszen a fajta standard végleges, napjainkban is elfogadott formája előtt a pulit több méretben, hasznosítási irányban tenyésztették. A mai elfogadott normál méreten kívül ismeretes volt a nagyobb méretű rendőrpuli és a kisméretű, miniatűr luxuspuli is. Természetesen ezek az elképzelések csak ötletelések, de mindenképpen gondolkodnunk kell azon, hogyan tudjuk a fajtánkat eredeti formájában megőrizni és a mai kor emberének érdekessé tenni.
Igazi funkcionális társ
A puli fajta kimagasló értelmi képességekkel rendelkezik, génjeiben hordozza rendkívüli intelligenciáját. A három terelő pásztorkutyánk közül a leginkább embercentrikus fajta, ezzel párhuzamosan a legérzékenyebb is, és a gazda legapróbb rezdüléseit is nagyon intenzíven éli meg. Szóval igaz a mondás, hogy a puli árnyékként követi minden léptünket és azt gondolom, minden gondolatunkat is. Nagyon jól alkalmazkodik a gazda ill. a család életritmusához, legyen az sportos, pörgős ill. nyugis, lassabb tempójú. Nagyon fontos a puli személyiségfejlődése szempontjából, hogy részese legyen az életünknek, ott legyen a közelünkben, hiszen így tud igazán kiteljesedni a puli lénye. A kennelben tartást nehezebben viseli, ugatóssá válik, hiszen eredendő aktivitását nem tudja kiélni és pótcselekvésképpen sokat hallatja a hangját.
Talán az egyik leghatékonyabb jelző- és területőrző kutya. Semmi nem kerülheti el a figyelmét. Éles helyzetben nem csak jelez, hanem ha kell teszi is a dolgát, így ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben engedély nélkül szeretne bejutni a puli által őrzött területre. Sok más élethelyzetben és az élet más területein is jól teljesítenek a pulik. Ma már több segítő, terápiás feladatokat ellátó puliról is tudomásunk van, akik gyerekeknek vagy idős embereknek nyújtanak testi, lelki támaszt a hétköznapokban. A kutyasportok területén is jelen vannak a pulik, de természetesen nyírott formában sikeresebbek tudnak lenni, hiszen a szőrzet hosszúsága nem segíti a feladatok sikeres kivitelezését.
Egészség a középpontban
Rendkívül igénytelen, szívós, alkalmazkodó és egészséges, hosszú életű fajta. Átlagosan 12-16 évet élnek. Természetesen az egészség és hosszú élettartam megőrzése, szigorú szelekciós feladat elé állítja a tenyésztőket, hiszen azokat az egyedeket kell a tenyésztés folyamán előnyben részesíteni, akik legfontosabb értékmérő tulajdonságokban átlag felettiek. Ilyen értékmérők: a hosszú hasznos élettartam, igénytelenség, ellenálló képesség, szaporaság, könnyű ellés, jó fertilitás, ciklusos ivarzás, jó tejelő képesség, kitűnő fedező készség.
A puli egészségéről, szőrének ápolásáról és a bírálati szempontokról az a Kutya újság 2024-es márciusi számában lehet olvasni bővebben.
Szerző:
Antal Ferenc
Ludas Matyi Tenyészet
FCI Nemzetközi Küllembíró
