– Kedves Veronka, köszöntelek az Aranykeretes Arcképcsarnokban és köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Mint magad is olvashattad és tudod, hogy nagy tapasztalatú régi kutyásokkal beszélgetek ezekben az interjúkban és a közös célunk az, hogy megismertessem az „aKutya” olvasóit veletek, megosszátok számunkra tapasztalataitokat, halljunk régi időkről, hogyan kutyáztatok akkor és hogyan most. Kezdjük úgy, mint mindig, hogyan kezdtél el kutyázni?
– Mivel falusi környezetben születtem, pici koromtól kezdve mindig volt cicánk és kutyánk is, így nagyon korán kapcsolatba kerültem a kutyánkkal. Ma is emlékszem rá, fehér fekete foltos volt, Bundás névre hallgatott. Barátságos volt, sokat játszottam vele. 18 éves koráig élt.
– Szabad megkérdeznem, hol történt ez és mikor?
– Szeged mellett Szőregen, igen régen. Utána egy fekete, Csöpi nevű kutyánk volt. 1988-ig, az első puli megérkezéséig három kutya kísérte életemet. A harmadik kutya 1976-ban érkezett a házhoz. Édesapám és férjem, Feri meglepetése volt. Tenyésztőtől hozták, egy fajtatiszta rövidszőrű magyar vizsla, akit nem törzskönyveztek. Sajnos ő 10 éves korában hagyott itt bennünket.
– Bizonyára szörnyen megviselt benneteket, hogyan léptetek tovább?
– Két évig nem is volt kutyánk. 1986-ban már nagyon hiányzott az életünkből. Mindenképpen törzskönyvezettet és magyar fajtát szerettünk volna. Így 1987-ben döntöttünk a fekete puli mellett. Szakkönyveket vásároltunk, kiállításokra jártunk, hogy ismerkedjünk a tenyésztőkkel és a fajtával.
– Milyenek voltak az akkori kutyakiállítások, miket tapasztaltatok, mi volt esetleg más, mint manapság?
– Ekkor szerettük meg a kiállítások hangulatát, nagyon barátságosak voltak a pulisok és a kiállítók is. 1988 tavaszán hoztuk haza Pusztamérgesi-Csahos Ancsát, fekete pulit, Perecesi Örökös Legény és Remeteszegi Ancsi párosításból. Ekkor még nem gondoltunk tenyésztésre. Viszont a kiállítások és az ott hallottak hatására 1989 őszén párt választottunk Ancsának Tengerdi-Házi Morgó személyében. Így lett Ancsa tenyészetünk alapító szukája. 1989. december 31-én született meg az első alom a kennelünkben, amelyet lakhelyünkről és Ancsa vezetéknevéből választottuk ki.
– Ez volt a később világhírűvé vált Napfényvárosi-Csahos tenyészet.
– Igen, de ehhez még hozzájárult az is, hogy 1991-ben került hozzánk Gyálhatári Gubanc, Rackaőrző Aga és Gyálhatári Aranyos párosításból. 1993-ban Ancsa és Szentmihályi-Szabó Hunor párosításából egy szukát, Dölyföst majd Gubanc és Herceghalmi-Szurtos Zsuga párosításából egy kant, Ébert hagytuk meg. Ezzel a döntéssel végleg a tenyésztés mellett tettük le a voksunkat.
– Milyen kiállítási és tenyésztési eredményeket értek el kutyáitok?
– Dölyfös és Éber ismertebb utódai: Hebrencs, Huncut, Okoska, Barát. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy minden idők legideálisabb és legsikeresebb tenyészpárja Gyálhatári Gubanc és Herceghalmi-Szurtos Zsuga volt. Gubanc, utódai által 5 éven keresztül nyerte el az „Év tenyészszukája” címet. Kennelünk nevét viselő pulik Világ és Európa győztesekként, Klubgyőztesekként, Int. Champion, Babérkoszorús Hungária Champion ,Hungária Champion és osztálygyőztesekként váltak ismertté. Többeknek lett kennel alapítója. 1999-ben a MEOE Centenáriumi kiállításán kennelnappal ünnepeltük meg alapításunk 10. évfordulóját, amelyen a MEOE elnöke tenyésztői munkánk elismeréseként „Tenyésztői Különdíj”-ban részesített. Az Aranykoszorús Mestertenyésztői fokozatot 2003-ban értük el.
– Ha jól emlékszem, 1997-ben a MEOE egy nagyon szép utat szervezett Svájcba, a Világ Champion of Champions kiállításra.
– A MEOE 1996. Champion kiállítására meghirdette, hogy a FCI 10 fajtacsoportjának győzteseit tovább delegálja az 1997.évi I. Világ Championok Championjai Világkiállításra, ahová a világ más országaiból is csak champion kutyák vehettek részt. Éber a magyar kutyák közül egyedüliként jött haza győztesként, az FCI I-es fajtacsoportjának Res. BOG díjazottjaként. A kiutazott magyar kiállítók nagy örömmel és barátsággal fogadták ezt az eredményt. Maga az út nagyon kellemesen és jó hangulatban telt. Éber az egyik legsikeresebb kutyánk volt. Nemcsak a kiállításokon, hanem a tenyésztésben is bizonyított.
– Megemlítenél néhányat közülük?
– Kurjancsdombi Álmos (Tul: Kovács Tibor) Int. Ch. ,Világyőztes, Szentmihályi-Szabó Artúr (Tul: Szabóné Iványi Katalin) Int.Ch., Európa és Világgyőztes, August Black’n Blue’s Born To Be Boss (Tul: Bodil Rüsz) Int.Ch. Éber az utódok eredményei alapján „Aranyfokozatú tenyészkan”-ként szerepel a Hungária Puli Klub nyilvántartá sában. Itt kell még visszatérnem Gubanc néhány eredményes utódára: Jóság Int.Ch. , Európa Győztes, 2x Világgyőztes.
A 2002.évi amszterdami világkiállítás történelmi pillanatot hozott, amikor Jóság a BIS dobogón a második helyet foglalhatta el. Jóság párválasztása során (Pusztacsillag Csábossal) a fehér puli tenyésztéséhez is közel kerültünk. Említésre méltó még Napfényvárosi-Csahos Duci, aki a Tüskevár 2012. filmben Csikasz, a puli szerepében tűnt fel.
– Feriről, férjedről nem meséltél.
– Ferinek és nekem is az volt az álláspontunk, hogy a jó minőségű pulikat itthon kell tartani, hogy a hazai tenyésztők számára elérhetők legyenek. A MEOE Szegedi Szervezetéhez 1988-ban csatlakoztunk. Feri egy ciklusig volt a szervezet Felügyelőbizottság elnöke. Párhuzamosan a Hungária Puli Klub tagjai is voltunk. Feri egy ciklusig töltötte be az Etikai Bizottság és egy ciklusig a Felügyelő Bizottság elnöki tisztségét. A klubban és Szegeden is intenzíven részt vett a munkában. Mivel Feri nagy társasági ember volt, kifejezetten szeretett kiállításra járni, emberekkel beszélgetni. 2003-ban alakítottuk meg a MEOE Szeged „MagyarKutyaFajták Tagozatát”(sic!)
Szerző: Erdős László
Az interjú folytatása az a Kutya újság 2024-es decemberi számában olvasható!
