Régen ide az ember nem a jó szendvicsért vagy a jófajta pohárkrémért érkezett. Mert ez itt a Mátyás tér. Nyolcker. Régen féltünk volna. Most már csak izgulunk.
Pedig okunk sincs rá. Bár a pacek még mindig sorsdöntő itt sötétedés után, de talán ezért is járunk reggelizni. Az olyan békés, komoly vitára okot nem adó dolog. Főleg, ha az ember, illetve kutyája a Rauf Kávézó és Cukrászdába tart. Át a téren, ami szép, tiszta, modern és a biztonság kedvéért azért okosan őrzött is. Azt beszélik ez a város leggyorsabban fejlődő kerülete, most érdemes még letelepedni, mert aztán a nyóc lesz az új tizenegy. Amikor ott teremsz fogalmad sincs hogyan kerültél oda. Persze te is láttál már olyat a tévében, hogy Csillagkapu vagy Sliders, vagyis amikor hirtelen egy olyan helyen találod magad, ami oda nem illő. Ámde jó. Igazán jó.
Na ilyen a Rauf Cukrászda. A Csillagkapu valahol a téren lehet. A Mátyáson. Odáig eljutni nem leányálom, persze lehet csak mi mentünk rossz irányból vagy rossz napszakban vagy tényleg hiperszenzitívek vagyunk, ahogy mondják. De megérkeztünk. Kicsi, de kellemes. Családias. A falakon nagy költők nagy gondolatai, a pult mögött a társtulajdonos és üzletvezető Csjernyik Barbara és valahol itt van a hely névadója is a közelben, de vele nem könnyű asztalvégre ülve beszélgetni néhány mondatot, mert vagy újabb kiállítást szervez a cukrászda galériájára vagy valamilyen újításon töri a fejét amit
behozhat a saját üzletébe is, legyen ez akár egy kézműves sör, akár valamelyik sütemény alapján szolgáló bioalapanyag. Barbara Csjernyik és Rauf Sven Tamás a cukrászda fiatal tulajdonosai és mára a helyi közösség köztiszteletnek örvendő tagjai is. Ők az újkor vállalkozói, akik nem csupán kapnak, hanem bőven adnak is. Melegszendvicset rendelünk és itt ne a klasszikus értelemben vett átlagbarna melegszenya krémmel megkent dologra gondolj, hanem friss pékáru ölelésébe zárt sonkára, sajtra, némi friss zöldre, majonézre és mustárra. Mondhatunk bármit, ez a sonka valamit tud. Isteni illata van, semmi műfüst meg gyors érlelés, hanem olyan igazi, amolyan józsibácsisonkája. És ez nem az a Józsi bácsi, akinek a pálinkájából kiinteget a cefreszag, hanem ő az ott, aki szeretettel készíti a házi hentesárut. Nem én mondom, a kutyám is, aki közben már a kutyák számára (is) készített sajtos rudat majszolja elégedetten. Barbi és Tomi eredetileg saját kutyakekszet is szerettek volna gyártani, de sajnos a magyar bürokrácia furmányos elméjében nem fért meg a vendéglátóipari egység és cukrászműhely és a kutyakeksz készítés sokszínűsége. Így maradt a sajtosrúd. Egy kicsit jómagam is lecsíptem belőle, hiszen a kutya amúgy is olyan mint a gazdája. Vagy fordítva. De a sajtos rudat mindketten nagyon szeretjük.
Elfogyott a szendvicsünk. A mellé kért capuccino pont olyan, amilyennek lennie kell egy cukrászdában. Speciality nélkül, egyszerûen, habosan, finoman. Ami ezután jön, az kicsit gyerekkor, kicsit mennyország és egy csipetnyi desszertbe bújtatott antidepresszáns: mákos guba pohárdesszert. Egy pillanat alatt újra a dédi hokedlijén ülve bohóckodok Fánikával, aki egy német juhász és basset hound furcsa keverékeként élte nem túl stresszes életét. A édességmámorrá nyúló reggelink végén elégedetten lépünk ki újra a térre, bátran, hiszen az itt eltöltött idő elegendô volt számunkra arra, hogy megbizonyosodjunk abban, amit eddig is tudtunk: ahol jó tettek követik egymást, ott csak jó emberek fordulnak meg. Ahogy bent, úgy kint. Mindegy hogy ez az energia a Rózsadomb tetején érvényesül vagy ott, ahol dzsukel romagyerekek üvöltetik Márió legújabb slágerét –a szeretetmarketing utat tör magának.
A fiatal pár legendásan sokat segít a kerület rászorulóinak, embereknek és kutyáknak egyaránt. Rendszeres gyűjtést rendeznek az Ebremény Kutyavédő Egyesületnek, hiszen maguk is egy házi kedvenccel élnek együtt, aki esetenként a cukrászda vendégeit is szórakoztatja. Létrehozták a Rauf Cukrászda és Kávézó jótékonysági csoportot, mellyel gyűjtéseket szervez ugyancsak a rászorulóknak, és sokan csatlakoztak is már a kezdeményezéshez. Tavaly rengeteg édesség és csokoládé gyűlt össze Mikulásra és Húsvétra, amit egy esemény keretében osztottak ki a családoknak.
Kép és szöveg: Horváth Norbert
