A közép-ázsiai juhászkutya
A közép-ázsiai juhászkutya a nomád állattenyésztési kultúra születéséig nyúlik vissza. Az eredete nem köthető egyetlen területhez vagy városhoz. A mai napig megtalálható Kazahsztántól Kirgizisztánon, Üzbegisztánon, Tádzsikisztánon, Türkmenisztánon keresztül egészen Oroszország területéig. Elsődleges feladata a nyáj, azaz a gazda legértékesebb vagyonának védelme volt. Ennek a fajtának az volt a célja, hogy megállítsa, illetve megfutamítsa az ellent, azonban úgy, hogy közben komolyabban ne sérüljön meg. A pásztorkutya falkában él, és így is gondolkozik. Gazdájára is ebből a szemszögből tekint. A szukák elfogadóbbak, könnyebben tudomásul veszik az alárendelt szerepet. A kanok viszont néha feladják a leckét a kutya tulajdonosnak. Ennél a típusnál kifejezetten fontos, hogy a gazda töltse be a falkavezér szerepét. Erre jó módszer, ha időnként úgymond levegőnek nézzük a kölyköt. Csak akkor simogassuk meg amikor kicsit már „megdolgozott” érte, azaz hízelegve, jön hozzánk, miután hazaértünk. Mindig mi lépjünk be az ajtón, elsőként. Ha a kutya az utunkba áll, határozottan rá kell venni, hogy utat engedjen nekünk. Ha játék kissé eldurvul, azonnal abba kell hagyni. Tehát elsőként mi és a család vacsorázunk, a kutya csak ezután következhet. Hetente párszor érdemes evés közben félretolni a kölyök tálját. Ha ezt tűri, kapjon jutalmul valami finom falatot és folytathatja az evést. Ha viszont morog, azonnal le kell szidni és az ételt is el kell venni tőle. Ezzel a fajtával érdemes kutya iskolába járni, ugyanis ez kiváló szocializáló és közömbösítő gyakorlatot jelent számára a későbbiekre nézve. Az idegenekkel sokszor kifejezetten elutasítóan viselkedik és bizalmatlan velük szemben. A gyengékre, a nőkre, a gyerekekre, az öregekre rendkívül figyel. A jól felnevelt és kézben tartott közép-ázsiai juhászkutya remek társ lehet, ha nem piszkálják, nem ugráltatják.
A ház körüli teendőim kapcsolnak ki igazán
A nyár szintén a operettekről és a turnézásról szól, szóval nagyon sűrű a program – kezdi Homonnay Zsolt. Turnézunk a Szépség és a Szörnyeteg c. operettel, de megyünk a Notre Dame-i toronyőr c. darabbal például Szegedre, augusztus 20-án pedig az István a Királyt mutatjuk be Baján. Szeptembertől pedig az utóbbi darab bekerül a kőszínházba, ott láthatja majd a közönség – mondja a színész. Zsolt szabadidejében a ház körüli teendőket intézi, pontosabban jelenleg házfelújítás van náluk és a kertet is átalakítja.Párjával, Anitával körülbelül egy éve költöztek egy Budán lévő házba. Az operettszínész lelkesen meséli nekem, hogy ő egyedül, saját kezűleg építette a napozóteraszt a kertbe és már a kerti világítást is megcsinálta, sőt már a kennel is kész van.
Bevallása szerint imádja az asztalos munkát és ez ki is kapcsolja egy nehéz hét után. Nagyon jó, hogy nem csak szellemileg, de fizikailag is elfáradok. Sűrű volt az idei évad, a nyolcadik bemutatónál tartok ebben az évben, és a szerepeim színészileg nagyon nagy lélegzetvételűek voltak számomra – mondja Zsolt. Az évadzárón Honthy-díjat kaptam a Dorian Grayben nyújtott alakításomért, azaz én lettem az évad férfi főszereplője – meséli büszkén a színész.
„Kutyaszemszögből próbáljuk nézni a világot”
A sok munka mellett próbálok minél több időt a kutyáinknak Fülöpnek és Shábának szentelni. A kedvesem és én, Anita kutya életvitel szemléletűek vagyunk – mondja Zsolt. Ez azt jelenti, hogy megpróbáljuk kutya szemszögből is nézni a dolgokat, a világot. A párom reggel felkel és Fülöpöt, a tacskó – spániel keverék kutyánkat és Shábát, a közép-ázsiai juhászkutyánkat is elviszi rögtön sétálni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a házunktól nem messze van egy gyönyörű erdős rész, ahová kihordhatjuk kedvenceinket – meséli a színész. A mellettünk lévő házzal van egy közös telkünk, ami egy hatalmas park, és ide is ki tudom vinni a két kutyát – osztja meg velem Zsolt. A színész bevallása szerint kutyáik sosincsenek egyedül. Ha esetleg úgy is alakul, hogy magukra maradnak az állatok, az mindössze csupán pár óra. Van egy idős házaspár, akik szintén nagy állatbarátok, nekik egy vizslájuk van. Őket még az előző lakhelyünkről ismerjük. Legtöbbször a párom hozzájuk viszi át a kedvenceinket, a három kutya jól eljátszik együtt. – mondja Zsolt.
Szerintem nagyon fontos, hogy emberek és más állatok között legyenek kedvenceink. Úgy gondolom a társas kapcsolatok épp úgy elengedhetetlenek az ő életükben is, mint az emberekében – vallja a színész.
„Sokáig az ír szetter volt a kedvenc kutyafajtám”
A páromnak és nekem is volt már több kutyám – folytatja Zsolt mondandóját. A legelső kutyám akkor került hozzám, mielőtt a színművészetire felvettek. Stúdiós voltam Zalaegerszegen és akkor még nem tudtam, hogy felvesznek-e Színház és Filmművészeti Főiskolára, szerettem volna egy szettert. Őt Artúrnak hívták, angol szetter volt. Következő évben felvettek a főiskolára, őt pedig leköltöztettem édesanyámhoz Kaposmérőre. Artúr ott élt több, mint tíz évig. A következő szetterem Ginny volt, egy nőstény, ő pedig ír szetter volt. Mielőtt hozzám került egy idős házaspár nevelte, sajnálatos módon egy fáskamrában tartották őt. Valószínűleg az eb nagyon szenvedett ott, hiszen mostoha körülmények között élt – osztja meg velem Zsolt. Az egyik ismerősöm hívott fel, és megkérdezte elvinném-e, hiszen tudta, hogy a szetter a kedvenc kutyafajtám. Én pedig igen mondtam – meséli mosolyogva az ebek nagy barátja.
Ginny mindenhova jött velem. Ha elmentem például Miskolcra játszani oda is elkísért. Szerintem neki nagyon nagy törés volt az, hogy élete első egy évét egy fáskamrában töltötte, gazda nélkül. – mondja Zsolt. Éppen emiatt nagyon ragaszkodott hozzám. Ha kettőt léptem akkor ő egyből a nyomomba eredt. Őt nem lehetett egyedül hagyni és nem is lett volna hozzá szívem, vittem magammal mindenhova. – meséli a színész.
De Ginny nem élt sokáig. Ahogy a színészhez került, rá nyolc hónapra meghalt, szívrohamot kapott. Tudtam, hogy beteg, folyamatosan jártam vele kezelésekre. Kiderült, hogy az egyik szívkamrája jóval nagyobb és szívbillentyűzavara is volt. Kapott gyógyszereket, ezzel szinten lehetett tartani az állapotát, nem gondoltam, hogy ilyen hamar elmegy. Egy meleg nyári napon a kezeim között halt meg, mert nem bírta a szíve a hőséget. Nagyon megviselt az, hogy elment, borzasztó nagy űrt hagyott maga után – mondja szomorúan Zsolt. Nyilván egy kutya sem pótolható, de szerettem volna még ír szettert, viszont olyat, ami egészségügyileg szűrt és nyomon követhető. Így vettük meg Zserbót, akit a kennel tulajdonosai eredetileg kiállításokra szántak – avat be a színművész.
Ám Zsolt nem szerette volna kiállításokra hordani a kutyát, bevallása szerint nem hisz abban, hogy ez egy ebnek jó. Pátyon laktunk, rengeteget kirándultam Zserbóval. A kedvencem számára az volt az öröm, hogy felriaszthatott egy őzcsordát vagy megkergethetett egy vaddisznót – emlékszik vissza mosolyogva Zsolt. Pár nappal azelőtt halt meg Zserbó, mielőtt elköltöztünk volna Pátyról. Megvacsorázott, lefeküdt kinn a lépcső mellett és örökre elaludt, 11 éves volt. Számomra ő egy szuper kutya volt. Az eb öt hónapos volt, amikor született az első fiam. A gyerek és a kutya együtt nőttek fel és vigyáztak egymásra. Szerintem egy kutya az érzelmi intelligencia kifejlődését segíti elő egy gyereknél. Így volt ez Zserbónál és a fiaimnál is – vallja a színész.
Az csodálatos dolog, ha egy gyerek kutya mellett nő fel, ugyanis felelősségre tanítja a kicsiket – mondja Zsolt. Az is nagyon megviselt, amikor Zserbó meghalt. Az ő elmenetelének volt valamiféle transzcendens üzenete számomra: az, hogy nem akart tovább költözni. Szerintem ő érezte, hogy elköltözünk a pátyi otthonunkból. A költözés után pedig nem sokkal el is váltunk Polyák Lillával. Zserbó ennek a korszaknak volt a kutyája – meséli az operettszínész.
A család mentett kutyája, Fülöp
Fülöp egy tacskó-spániel keverék, mentett kutya. Most nyáron lesz 4 éves. A kölyköt és testvéreit bedobták egy szemetesbe, ott találtak rájuk valaki, majd a kutyamentőkhöz kerültek. Valószínűleg elaltatták volna őket, de szerencsére közülük az egyik kölyök a kedvesemhez került. Amikor Fülöp része lett az életemnek, már egy éves volt. Hosszú idő volt vele megtanulni az alapokat. Például azt, hogy nem szaladhat ki az útra csak úgy, vagy hogy meg kell állnia az út szélén. Vele órákat sétáltam és most már akár egy forgalmasabb útszakaszon is bátran merek vele póráz nélkül menni. Mára már teljesen megbízok benne, nagyon fegyelmezett kutya lett – osztja meg velem a színész. A kezdetekkor a spániel és tacskó vér is nagyon hajtotta. Azt nem gondolom, hogy Fülöpöt megtörte, hogy kidobták a testvéreivel együtt egy konténerbe, hiszen érezhetően egy nagyon kedves eb. De úgy gondolom, hogy ők halára voltak ítélve, ha nem találják meg őket szinte egyből, akkor másnapra meghaltak volna. A gyerekek imádják, sokáig plüsskutyának hívtam, mert rendszerint befektetették őt az ágyba – meséli nevetve a színész. Nagy szerencsénk volt vele, hogy később szívesen kezdett el tanulni, jól működött velem együtt – mondja Zsolt.
Shába, a kölyök közép-ázsiai juhászkutya
Shába, a közép-ázsiai juhászkutya hat hetesen került Homonnay Zsoltékhoz. Érdre járunk egy tanyára lovagolni. Shába szülei Samu és Morc is ott élnek. Ott vannak lovak és tehenek is, szóval ott az állatok jönnek-mennek – mondja Zsolt. Ott találkoztam a közép-ázsiai fajtával, amit eleinte viccesen úgy hívtam, hogy a „bödönarcú”, vagy „hordóarcú” – jegyzi meg nevetve a színész. Shába apjával, Samuval nagyon jól kijöttem és mai napig nagyon jó kapcsolat van közöttünk, rengeteget bunyózunk egymással – meséli mosolyogva Zsolt. Amikor Shába megszületett, mondták a tanyán, hogy szívesen odaadják nekem. Ugyanis az akkori tulajdonosok nem szerették volna, ha a kölyök ennyi állattal együtt nevelkedik a tanyán. Shába 3 hónapos, rettenetesen akaratos, olyannyira, hogy én még ilyennel nem is találkoztam, pedig már volt egy pár kutyám – mondja nevetve az operettszínész. Mindent elszed Fülöptől, sőt kifejezetten hergeli őt, azért, hogy kezdjen el vele veszekedni, amit ő nagyon élvez. A szobatisztaságot pillanatok alatt megtanulta, kiszoktatni sem kellett, magától kéredzkedett ki. Shába is bejöhet a házba csak úgy, mint Fülöp. Nem vallom azt az elvet, hogy egy kutyának az udvaron van a helye – avat be Zsolt. Viszont azt nem szeretném, hogy Shába is olyan kanapékutya” legyen, mint Fülöp. Remélem egy igazi házőrző lesz majd belőle. – mondja mosolyogva a kutyák nagy barátja.
A tudatos, következetes nevelés
Az, hogy egy kutya be legyen tanítva, szerintem nagyon fontos. Viszont azt vallom, hogy egy ebet nem kell feltétlenül csak keményen nevelni – avat be Zsolt. A Zserbó névre hallgató kutyánkra soha nem ütöttem rá. Ginnynél más volt a helyzet, nála még úgymond az újságpapírral csattogós korszak volt, de keményebben vagy durván őt sem bántottam soha. Ginnyt például nagyon nehéz volt a szobatisztaságra megtanítani. Amikor kiderült, hogy szívmegnagyobbodása miatt a tüdeje állandóan vizes és vízhajtót kell szednie, akkor rájöttem, hogy amiatt, hogy bepisil nem kérhetem őt számon. Amiatt, hogy a szobatisztaság miatt határozottabban rászóltam sokáig lelkiismeretfurdalásom volt. Pedig szegény kutya nem tehetett róla, csupán beteg volt – osztja meg velem a színész. Zserbónál viszont már sokkal tudatosabb voltam. Inkább elolvastam még pluszban három könyvet, arról, hogy hogyan kell ésszel és szeretettel nevelni egy ebet. A különböző tanácsok és tippek pedig szerencsére tökéletesen működtek később már a gyakorlatban is – mondja Zsolt.
Úgy gondolom, hogy az nagyon fontos, hogy a kedvencünk visszahívható legyen. Ebben azt vallom, hogy nincs apelláta, hiszen ez az ő érdeke is. Nagyon betartom például azt a szokásomat is, hogy ha elmegyünk sétálni az erdőbe és leveszem róla a pórázt, sokáig nem szólok neki, majd direkt irányt váltok – avat be a színész. Zsoltnál ez egy tudatos módszer, annak érdekében, hogy a kutyáiban ne alakuljon ki az megszokás, hogy majd a gazdám mindig jelzést ad nekem és ezért nekem nem fontos figyelnem. Azt gondolom, hogy igen is forduljanak meg a kedvenceim is, legyen meg az ő részükről is mindig a figyelem, a visszacsatolás felém – vallja az operettszínész.
Fülöppel hónapokig csináltam azt, hogy a sarkon befordultam, majd, amikor kikerültem a látóteréből, akkor elmentem a másik irányba. Ezt azért csináltam, hogy kezdjen el engem keresni, és beépüljön neki az, hogy a gazdánkat nem veszítjük szem elől – mondja Zsolt. Nála ez a módszer tökéletesen bevált. Azt gondolom hogy nagyon fontos a tudatos és következetes nevelés egy kutyánál is, csak úgy, mint a gyerekeknél – osztja meg velem a színész.
Zsolt szerint azonban Shábánál következetesebb nevelési technikára lesz majd szükség, hiszen ő egy keményebb típusú kutya, őt mindenképp szeretné majd kutyaiskolába járatni. Erről a fajtáról is végig olvastam különböző szakkönyveket. – mondja az operettszínész. Shába apja egy nyolcvan kilós eb, még is rettenetesen kedves és emberszerető. De ezt gondolom, hogy ezt a fajtát muszáj szocializálni.
Már csak azért is, mert régen ugye őket a medvék, a farkasok ellen használták – avat be az operettszínész. Zsolt azt vallja, hogy a közép-ázsiai juhászkutyájuknak meg kell szoknia azt, hogy már más viszonyok vannak, mint amit eredetileg a genetikájában hordoz. Tehát ha bejön a postás, akkor a kutya ne támadjon neki. Ugyanis ez a fajta igazából, hogy ha olyan a helyzet, akkor „torokra megy” – vallja a színész. Azt tapasztaltam, hogy Shába rettenetesen akaratos és öntörvényű, viszont nagyon szeret együtt dolgozni, illetve mindemellett nagyon intelligens is. Pillanatok alatt tanul meg dolgokat, ami számomra elképesztő – mondja mosolyogva a színész. Azt is szeretném majd Shábánál elérni, hogy kiszokjon az udvarra, a kennelbe. Van egy jól bevált módszerem – mondja Zsolt. Az augusztust kinn fogom vele a kennelben tölteni, kiviszek egy matracot és éjszaka majd ott alszok vele – osztja meg velem az operettszínész.
„Egy kutyás játszóteret szeretnék”
Zsolt szeretné, ha Shábának lennének kölykei. Abból az alomból szeretnék majd kölyköket. A ház mellett lévő szomszédos teleket szeretném majd rendbe rakni – mondja a színész. Egy olyan játszóteret akarok ott kialakítani, ami kutyabarát is egyben. Ez azért is jó ötlet szerintem, mert a környéken nem igazán van játszótér. Az pedig, hogy állatbarát lesz, s úgy gondolom egy nagyon jó dolog – osztja meg velem mosolyogva Zsolt. Ugyanis azt vallom, hogy a kutyáknak is szüksége van különféle ingerekre, mindemellett rengeteg mozgásra, vagyis az ő szükségleteiket is figyelembe kell venni. Próbálom én is némileg egyenrangú partnerként kezelni a kedvenceimet. Ezért is nem értek egyet a kutya nevelés durva változataival – zárja mondandóját Zsolt.
Kép és szöveg: Brehovszki Anita