Minden nemzet életében az egyik legrangosabb verseny az Országos Bajnokság. Ez a magyar agilitysek életében sincs másképpen, idén is számos páros mérettette meg magát egyéniben és csapatban egyaránt. Ebben az évben az Ebsport SE szervezésében a Dogflow Arena adott otthont az eseménynek. Idén azonban egy olyan ember előtt tiszteleghettünk a rendezvénnyel, aki életében rengeteget tett a magyar agilityért. Munkássága és törekvései meghatározóak, céljai és tettei folyamatosan emelték a színvonalat és lehetőségeket. Sajnos Ő már csak fentről, a csillagok közül nézhette végig a versenyt, de emléke számos agility sportoló szívében meghatározó.
Vannak emberek, akikre haláluk után is szeretettel, tisztelettel emlékezik egy közösség, ugyanis olyan értékeket teremtettek életükben, amelyek távozásuk után is jelentősek maradtak. Ilyen volt Tóth Árpi bácsi is, akinek nevét viseli az agilitysek egyik legrangosabb megmérettetése, a XXXI. Országos Bajnokság – Tóth Árpád Emlékverseny. Árpi bácsi a kezdetektől része volt a magyar agilitynek, azon dolgozott, hogy minél színvonalasabban élhessenek a kutyások a sportnak. Számos törekvése mutatja, hogy mennyire elhivatottan és szenvedéllyel érzett ez iránt a fantasztikus kutyás tevékenység iránt. Ő hozta létre a Hunnia Agility Klubot, illetve alapítója a Magyar Agility Szövetségnek. Elismert MEOE és FCI agility bíró volt, több országban képviselte hazánkat pályáival, bírálataival. Többször volt a válogatott csapatkapitánya.
Számos előadást, tanfolyamot kapcsolhatunk a nevéhez, amelyekkel a magyar agilityt népszerűsítette, illetve megtanította és átadta az újabb és újabb generációknak az agility történetét. 1994-től halálig vezette és szerkesztette az Magyar Agility Almanach-ot (www.agility-almanach.hu), ahol az összes regisztrált versenyző eredményei naprakészen megtalálhatóak. Emellett az Agility Mestere cím is a nevéhez köthető, amelyet kemény munkával és versenyeredményekkel érhettek el a sportoló párosok. Emellett tele volt tervekkel, szeretett volna újabb és újabb címeket, elismeréseket lehetővé tenni a sportolóknak, amelyek mind-mind azt mutatják, hogy fontos volt számára az agilitysek motivációjának, lelkesedésének fenntartása.
Sajnos több törekvése halálával gazdátlanná vált, ki tudja, hogy idővel befogadja-e valaki őket és folytatja, amit Árpi bácsi gondosan, szeretettel ápolt hosszú éveken keresztül.
Árpi bácsi azon kevesek között volt, akik szinte már a magyar agility első pillanatainál jelen voltak, s végig követték a sport fejlődését az elmúlt évtizedekben. Manapság már kevés olyan ember van az agilityben, akik átfogóan tudnak mesélni a kezdetektől egészen napjainkig, de azért szerencsére akadnak még olyanok, akiket kérdezhetünk. Árpi bácsi egyik jó barátjával, Halász Ildikóval beszélgettem. Ildi több szerepben is megtalálható a sportban, versenyzőként, bíróként, versenyszervezőként, edzőként is tevékenykedik, így az évek során kellően figyelemmel követte Árpi munkásságát, törekvéseit. Bár nem mindenben értettek egyet szakmailag, nagyon erős baráti szálak fűzték őket össze, jól ismerték egymást.
Nem titkolt szándékom, hogy Ildi elmesélése ne csupán a szakmai törekvésekre koncentráljon, hanem adjon lehetőséget egy kis bepillantásra Árpi bácsi személyiségébe, emberi oldalába is.
– Hosszú évek óta ismertétek egymást, mit emelnél ki leginkább Árpi bácsi agilitys törekvéseiből? Mi az, ami szerinted leginkább példaértékű volt működésében?
– Nagyon szerette, ha elismerik a segítségét, mert nagyon sok embernek segített önzetlenül. Abban az időben még fel sem merült, hogy valaki az agility népszerűsítéséért, szervezéséért, munkájáért bármilyen juttatásban részesülhetett volna. Ez az anyagiakra is vonatkozik, nem csak az FCI-ben és MEOE (ma már MEOESZ) keretein belül folytatott munkára. A hőskorban csak költöttünk másokra, a sportra, a szervezésre, saját zsebből utaztunk ki segíteni a többieknek, a VB és EO tagjainak, a junioroknak és a paraagilitys versenyzőknek egyaránt. Ma már ez elképzelhetetlen, hogy bírálni, delegáltnak lenni munka mellett milyen nehéz. Amikorra meg már abbahagyta a munkát, fizikailag már nem bírt annyit tenni a sportért, maradt a számítógépes segítség, honlapok szerkesztése, és sokat segített a SASOK Egyesület minden rendezvényén. Két IABC kupa szervezésében is nagy szerepet vállalt. De nemcsak ő, hanem az egész családja: felesége, gyerekei, de még az unokák is.
– Hogyan jellemeznéd működését, milyen embernek ismerted meg?
– Törődött a közügyekkel, a politikával (na itt nem értettünk egyet semmiben!), a családjával, és mindenkinek próbált segíteni, ahol tudott. Mint célratörő férfi, azért kemény vitákat folytattunk az agility előremenetléről, a jövőjéről, mit lehetne tenni a sport előremozdításáért. Sokat adott a történelmi múltra, a kezdetekre és hagyományokra, és nehezen tudta feldolgozni azt, hogy miként léptek át rajta, meg a többieken is a fiatal generáció képviselői. De ez az élet rendje. Attól még sok minden nem esett jól neki, de nagyon hálás volt, minden apró „köszönöm” teljesen levette a lábáról. Érzelmekkel teli ember volt, akit szeretett, azt nagyon szerette, akit nem, hát azt nem.
– Hogyan kezelte az agility folyamatos fejlődését, változásait?
– Nem örült a tendenciának. Eltérő véleménye volt a lassító akadályok törléséről, hogy az ügyesség elem átment a gyorsaság felülkerekedésébe. Szerintem sem biztos, hogy ez a kutyák egészségét szolgálja. Mindig azt mondta, hogy a végén a földre tett akadályokon fognak a kutyák rohangálni, eltörlik a pallót is stb. És már ezt is pedzegetik, lehet, hogy igaza lesz.
– Bár ő maga nem agilityzett, a kutyák mégis központi szerepet töltöttek be az életében. Hogyan jellemeznéd a kutyákkal való kapcsolatát?
– Mindig a németjuhász munkakutyája volt az etalon, de a családban volt puli, labrador, meg hát a schipperkék. Ezeket Ági, a felesége nevelte inkább, de mindet szerette Árpi is. Azért ezek a schipperkék nem igen voltak (vannak) megnevelve, el vannak kényeztetve. Náluk született Jolie kutyám, egy szem lányként, az első nap tudtuk, hogy ő az enyém lesz. Ezért a mellén dédelgette az első perctől, hogy az én kutyámnak ez kijár. Hát olyan is lett a drága Jolie-m. Ahol Árpi bírált, biztosan kiment hozzá örülni.
– Milyen értékeket közvetített a jövő agility nemzedékének, mit szeretett volna átadni véleményed szerint?
– A másokra figyelést, a csapatszellemet, az önzetlenséget és a többiek tiszteletét. Ezek véleményem szerint is nagyon fontosak, de átértékelődött az utóbbi időben.
– Miért voltatok barátok, te mit köszönhetsz neki személy szerint?
– A család barátsága Ágival, a feleségével kezdődött, mi ketten nagyon megértjük egymást, Gyulán mindig együtt mulatoztunk, szórakoztunk. Később, ahová mentem versenyezni, jöttek velem szurkolni. Az én férjem meg olyan, mint Árpi volt, így négyesben nagyon jól megvoltunk. Annak ellenére, hogy Árpival agilityről nem tudtunk nagyon beszélni vitatkozás nélkül, de főzni, enni meg inni, utazni nagyon jól tudtunk együtt. Meg versenyt szervezni is. Fel sem merült, hogy ha kérem, ne jönne bármiben segíteni, ez természetes volt. Felsorolhatatlan közös élményt, tapasztalatot szereztünk együtt. Szóval, mindenen voltunk mi túl is! Utolsó hétvégéjén még nekem segített a SASOK kupán. Utolsó szavai felém: Hát Ildi, nagyon szarul vagyok. Mire azt válaszoltam, hát öregszünk! És annak örülök, hogy az utolsó sms üzenetben még meg tudtam köszönni a segítségét. És elkérte Lizi kutyám képét, mert ő lett az utolsó Agility Mester cím birtokosa. Már nem került fel az almanach-ba, és már nem is fog soha senki. Hiányzik.
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es októberi számában olvasható!
Lássuk akkor az idei eredményeket:
Small
1. hely Naggyőr Dalma és Welle (Rolex in blue of Summergarden)
2. hely Novák Réka és Maeve (Endless love of Summergarden)
3. hely Czirják Lili és Daisy
Médium
1. hely Novothny Linda és Vili (The South’s Star Island Guy)
2. hely Szakál Evelin és Sasha (Whirlwind Sasha Regenfield)
3. hely Mészáros Petra és Kiito (Jumparound Come ‘N Play With Me)
Intermediate
1. hely Weibl Jenő és Kesu
2. hely Havasi Zsolt és Bodza
3. hely Laki Zsolt és Fox (Dancing on Fire Starfox)
Large
1. hely Bartalis Viktória és Annie (Wixtra Expecto Patronum)
2. hely Veres Viola és Soni (Beautiful Sonata Gold’n Rebeits)
3. hely Zana Szilvia és Pinkie (Flower of Old Hill Whizz)
Csapateredmények
Small csapatok
1. hely BDSA minik (Sipka Mariann és Kiky, Czirják Lili és Dézi, Dr. Botos Nóra Mária és Oreo)
2. hely Törpe Tornádók (Halász Ildikó és Djini, Acsády Krisztina és Rege, Zsiros Tibor és Rézi)
3. hely Light in the Dark (Sallay Zsófia és Lito, Barta Dorina és Pamacs, Fazekas Emese és Yoru)
Médium csapatok
1. hely Fun & Run (Bertalan Dóra és Csipke, Gellért Marcell és Leo, Kovácsné Gulyás Linda és Kanga)
2. hely Happy Shepherds Viharok (Fazekas Emese és Katrina, Herendy Veronika és Hermina, Szappanos Petra és Zik)
3. hely Raft-Ikon (Hazai Anita és Ikon, Jäckl Anikó és Szöszi, Novothny Linda és Vili)
Intermediate csapatok
1. hely Valamit összehozunk (Molas Coll Erika és Milo, Novák Tamara és Neela, Havasi Zsolt és Bodza)
2. hely Road Runners (Mezei Dalma és Menta, Filep Viktor IQ, Weibl Jenő és Kesu)
3. hely Black-White-Fawn (Kovács Krisztina és Kimi, Ádám-Bökényi Bernadett és Mí, Ádám József és Áfi)
Large csapatok
1. hely Family Business (Pap Rita és Stic, Oláh Eszter és Tesla, Pap Rita és Tengo)
2. hely Mindent vagy semmit! (Veres Viola és Taki, Papinóth-Bartos Zsuzsa és Chia, Sallay Zsófia és Shy-Shy)
3. hely Arden és a Csajok (Sprőber Dóra és Winona, Steuer Anna és Fanni, Sprőber Hanna és Arden)
Három különdíjat is átvehettek a résztvevők, a Magyarfajtás Országos Bajnok Fóti Gábor és Magua, illetve a Junior Országos Bajnoki címet pedig Novothny Linda és Vili, a Senior Bajnoki címet Csorvási Csilla és Csipke kapták.
Gratulálunk minden párosnak, akik helyt álltak és küzdöttek ezeken a fantasztikus pályákon.
Szerző: Horváth-Tóth Boglárka
