A magyarországi kutyakiállítások történetében jelentős változást hozott az első hazai kennel klub megalakulása. Az 1898. október 29-én létrejött Országos Magyar Ebtenyésztő Egyesület (OMEE) egyik célja az ebkiállítások rendezése volt.
Szeged, 1899
Az OMEE első kiállítását – melynek fő szervezője Buzzi Géza Félix egyesületi titkár volt – 1899. szeptember 3-4-én tartották a szegedi Erzsébet ligetben, az I. Mezőgazdasági Országos Kiállítás keretein belül. A szegedi ebkiállítás egyfajta főpróbaként szolgált egy sokkal nagyobb volumenű rendezvény előtt, és fontos célja az aktív tagok, támogatók toborzása volt. Ugyanakkor egy egyre sürgetőbb feladat elvégzésére is lehetőséget adott:
„Igen érdekes feladatot fog a kiállítás folyamán a bírálóbizottság megoldani. A magyar ebfajták jellegét és különös ismertető jeleit akarják megállapítani és ezzel a magyar fajtájú kutyák, komondorok, juhász- és vadászkutyák standardját megalkotni. Erre a különös célra való tekintettel az ország legelső kynológusai mellett Herman Ottó is részt vesz a bírálóbizottság működésében.” – Budapesti Hírlap, 1899.07.21.
A kétnapos országos ebkiállítás februári beharangozója után, minden fórumra kiterjedő intenzív reklámkampány indult. Bejelentették, hogy a magyar juhász- és pásztorkutyák szállítási, illetve kiállítási költségeit az Egyesület állja, sőt tulajdonosaiknak úgynevezett „buzdítási díjat” ajánlottak fel a részvételért Eközben az agarászokat báró Podmaniczky Géza, a foxterrier tenyésztőket báró Born Frigyes, a tacskósokat pedig Kosztics Labud ösztökélte nevezésre. A kiállítás iránti érdeklődés egyre nőtt, híre itthon és külföldön a legmagasabb berkekbe is eljutott.
„A kiállítás iránt élénken érdeklődik Darányi Ignác földművelésügyi miniszter is, annál inkább, mert ez alkalommal állapítják meg a speciális magyar fajtájú ebek fajtajellegeit. Érdeklődéssel kísérik ezt az összes magyar passzionátus ebtenyésztők, úgyhogy a kiállítás újdonságánál fogva is rendkívül látogatott és figyelemre méltó lessz. / *Egyes külföldi tenyésztők azt az ajánlatot tették, hogy versenyen kívül akarják állatjaikat kiállítani. Egy osztrák tenyésztő 40 darab foxterriert küld a kiállításra, hogy annak sikerét a maga részéről biztosítsa.” – Pesti Napló, 1899.03.28. / Budapesti Hírlap, 1899.07.21.
*A kezdeti kiállításokon gyakran versenyen kívül is mutattak be kutyákat, olykor teljes tenyészeteket vagy kopófalkákat, hogy a rendezvény minél impozánsabb legyen. A versenyen kívül bemutatott kutyák – mivel nevezve nem voltak – katalógusban nem szerepeltek.
Buzzi Géza Félix egy héttel a kiállítás előtt Szegedre utazott, hogy felügyelje az előkészületeket. Két nappal az esemény előtt báró Gromon Dezső egyesületi elnök, Tormay Béla vezetőbíró és alelnök, valamint a bírálóbizottság többi tagja (báró Gerliczy Ferenc, Gozsdu Elek, ráthonyi Reusz Henrik) is megérkezett. A szegedi ebkiállítást 1899. szeptember 3-án délelőtt 10 órakor nyitotta meg József királyi herceg, az Egyesület teljes vezetősége és tagsága jelenlétében. „József királyi herceg Gromon államtitkár és Buzzi Géza Félix, a kiállítás rendezője kalauzolásával hosszabb időt töltött a kiállításban s különösen a magyar fajtájú ebek iránt érdeklődött, melyekre találó megjegyzéseket tett, így a komondoroknál megjegyezte: Ne hagyják kiveszni az igazi magyar juhászkutyát, nagy becsben van az a külföldön is.” – Budapesti Hírlap, 1899.09.07.
A szegedi kiállításra 132 kutyát (plusz négy almot) neveztek. A legnagyobb létszámban tacskók és hajtótacskók, valamint foxterrierek szerepeltek. Rajtuk kívül különféle agarak, vizslák, szetterek, bernáthegyik, dogok, bulldogok, valamint komondorok, kuvaszok és pulik vonultak a bírálóbizottság elé. Több értékes díjat nyert Feld Kálmán „Boris” nevű német dogja, illetve a Kosztics Labud Bedő Béla tenyésztőpáros tacskói és hajtótacskói. Továbbá magasan díjazták dr. Kohner Adolf puli kutyáit. A kiállítás legszebb kutyájának járó fődíjat, valamint a legszebb vadászkutyának járó nagydíjat, Fónagy József „Lord Berg” nevű angol szetter kanja nyerte.
„A kiállítást állandóan rendkívül nagy közönség látogatta, mely elismeréssel adózott az Ebtenyésztő Egyesület első kiállítása sikerének s Gromon Dezső államtitkárnak és Buzzi Gézának, kiket a legnagyobb rész illet meg a sikerből. Jövőre Budapesten nemzetközi kiállítást rendez a Magyar Ebtenyésztő Egyesület.” – Pesti Napló, 1899.09.07
Az OMEE 1899 novemberében választmányi ülést tartott, ahol „az elnök köszönetét fejezte ki Buzzi Géza Félix titkárnak a szegedi ebkiállítás érdekében kifejtett buzgó munkásságáért, mire a választmány a kiállításról szóló jelentést tárgyalta le. Az ülés fő pontja a jövő évi nemzetközi ebkiállítás tervének megvitatása volt, melynek kapcsán elhatározta a választmány, hogy a kiállítást a jövő év május hónapjának első felében Budapesten tartja meg.” – Budapesti Napló, 1899.11.14.
Budapest, 1900
Az első teljesen önálló, valóban nemzetközinek mondható magyar ebkiállítást 1900. május 19-21-én rendezték meg Budapesten, a kerepesi úti Tattersall (Nemzeti Lovarda) fedett lóvásár csarnokában. Ez a rendezvény roppant jelentős és sok mindenben útmutató volt a hazai kutyakiállítások történetében. Többek közt nagy hangsúlyt fektetettek a vizuális reklámeszközökre, amire korábban nem volt példa. A kiállítás plakátját, emléktárgyait, alkalmi képeslapjait, és díjait mind neves művészek tervezték. Továbbá első alkalommal csatoltak magyar kutyakiállításhoz vásári területet, ahol a rendező szervezet bármilyen kutyákhoz kapcsolódó művészeti alkotásnak és terméknek helyt adott. Emellett az esemény mindhárom napjára állatfestőket és fotográfusokat kértek fel, hogy legalább a híresebb kutyák képmását elkészítsék. Az 1900-as budapesti kiállítást sok neves hazai és külföldi kinológus, illetve ebtenyésztő szervezet, valamint a főváros is patronálta. A folyvást gyarapodó nevezések mellé számos pénzés tiszteletdíj felajánlás érkezett, közülük több kifejezetten a magyar fajtáknak. Az OMEE vezetősége a magyar kutyafajták bemutatását mindennél fontosabbnak tartotta. Tulajdonosaik költségeit ez alkalommal is az Egyesület állta, a buzdítási díj mellé pedig további jutalmakat ajánlottak fel.
Szerző: Zöldhelyi Adrienn
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es novemberi számában olvasható!