Célorientált és eredmény centrikus világ ez, amit igyekszünk a lazaság köntösébe bújtatni, de belül legtöbbször engedünk a nyomásnak és csak megyünk és megyünk. A hova örök kérdés, de az odajutáshoz alkalmazott módszer lehet kemény és agresszív vagy lehet kicsit más. Mint a kaizen.
Hogy mit keres egy fura japán szó egy kutyás szaklapban és miért lenne fontos elsajátítani mindazt, amit jelent? Haladjunk sorban.
A módszer
A kazien egy japán módszer, amely szerint az élet minden területén, ahol emberek tevékenykednek, meg lehet valósítani, azaz mindig jobbá és jobbá lehet tenni bármilyen tevékenységet és így annak eredményét. Maga szó, két kanji (jel) összetétele, jelentése: változtatás (kai) a jó (zen) irányába.
A kaizen nem csak egy módszert, hanem gondolkodásmódot, életfelfogást is jelent. Alapelve szerint minden probléma egyben lehetőség is a fejlődésre, fejlesztésre. Nem a hibás, a felelős megállapítása az elsődleges célja, hanem a kialakult helyzet megoldása, tanulás a történtekből. A kaizen az érintett ügy minden tagjától elkötelezettséget és részvételt kíván. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, az érintetteket be kell vonni a kialakításba és a rendszer működtetésébe is.
A gondolkodásmód
Ez a cikk kicsit többről hivatott szólni, mint egy itthon még alig használt japán módszer méltatásáról. Sokkal inkább felelősségvállalásról, egyéni célok kitűzéséről akár hobbikutyázás, akár versenyzés területén, felnőtt erőszakmentes kommunikációról, amely minden esetben egyenes és mentes az emberi játszmáktól és arról, mit tudnak hozzátenni ezek a tényezők az általunk olyannyira szeretett kutyás világhoz. Mert a kutyázás is az emberből indul ki. A kiképzés, a kiállítás, a munkaversenyek, a tenyésztés. Bármi, amit szeretünk, amit hobbiként vagy hivatásként művelünk. Minden esetben az ember a kulcsfigura. Személyiségének milyensége. Céljai, vágyai, félelmei. És bátorsága. Az a fajta bátorság, amire hatalmas szükség van a felelősségvállalás pillanatában. Ebben segíthet a kaizen életfilozófiája, amelynek legegyszerűbb magyarázata talán, hogy reális és méltányos célokat kitűzve haladjunk életünk minden területén. Legyenek ezek inkább elérhető apróbb célok, mintsem kevesebb nagy,
mivel az energiatankunkat a sikerélmény és az önmagunk számára adott elismerés tölti fel újra és újra.
Hogyan álljunk neki?
Ne csak olvassuk, hanem érezzük magunkénak a kaizen irányvonalát.
A kaizen folyamatos fejlesztés önmagunkon és a saját területünkön belül, amely az alábbi alapelveken nyugszik: A jó folyamatok jó eredményeket hoznak, vagyis első lépésként lépjünk hátra egy lépést a saját életünktől, nézzünk rá a kutyánkra, akivel esetleg megakadtunk egy kiképzési fázisban, vizsgáljuk meg a számunkra most fontos dolog minden egyes alapelemét, szereplőjét és legfőképpen a magunk ehhez való viszonyát. A jelen állapot felméréséhez menj és magad nézd meg a folyamatokat. Ne általánosíts, ne másokat kérdezz meg milyen volt a verseny, a kiállítás, a bíró, a kozmetikus,
a kiképző, a rendezvény. Minden ember másként értelmezi a világot, amit te látsz. Tegyél lépéseket, hogy kijavítsd és távol tartsd a problémák gyökér-okát. Keresd meg a fejlődés akadályozásának valódi okát. Mindig tegyél fel magadnak kérdéseket, mert úgy sokkal szélesebb spektrumban vizsgálhatod a világod, mint kijelentésekkel. A kutyával való fejlődéshez fontos, hogy képes legyél kérdezni és legfőképpen önmagadtól. Akár egy trükk megtanulásáról van szó, akár egy kiállítási felkészítésről. Amikor képes vagy kérdezni, abban a pillanatban elindul feléd a válasz is.
Dolgozz csapatban. Ne féltsd a tudásod. Húsz-harminc évvel ezelőtt a szakma nagy mesterei még megosztották tapasztalataikat, tovább adták tudásukat, hiszen az új generáció tudásszomjas és új nézőpontokkal gazdagíthatja egy-egy terület tudástárát. Manapság arról hallani a negyvenes kutyás korosztálytól, akik régóta kutyáznak, hogy ők még beszélgettek a szakma nagyjaival, mert akkor még mindenki a közös célt tartotta szem előtt és nem a személyes érdekek álltak a prioritási sorrend kiemelt szekciójában. Állatorvosok, tenyésztők, viselkedéskutatók, kiképzők – mind tanulhatnak egymástól, így nem válik mindenki autodidakta mindentudóvá.
A kaizen mindannyiunk ügye. Ahogy a kutyázás is. A jó szakemberek dolga az összefogás a terület közös erősítése. A negatív, támadó, agresszív eszközökkel kommunikáló kutyás világ előbb-utóbb kiolt mindent erről a szép területről, ami miatt annak idején mindannyian belekezdtünk. A kaizen tehát nem egy kutyás szakkifejezés, de lehetne a kutyás világ egyik fontos életfilozófiája. Így talán elkerülhetők lennének az egyik oldalon képzetlen, a másik oldalon a gazda perfekcionizmusából fakadóan túl edukált kutyák, kevesebb lenne az ítélkező gondolat, a rosszalló tekintet. Így a kiképzők nem ragaszkodnának kizárólag a saját iskolájuk módszereihez, hanem rugalmasan együttműködnének egymással, a kiállítók önmagukat és életüket megvizsgálva újra felfedeznék a legbelsőbb célt, ami miatt nekivágtak ennek a csodaszép területnek, a tenyésztők és mindenki, aki e szakma valódi professzionális művelője kommunikálna, értő figyelemmel meghallgatná pályatársait és közös – és elérhetô – célokat kitűzve egy irányba tekintve haladnának. Természetesen ugyanez igaz és alkalmazható egyéni problémák esetében is, hiszen amikor valaki nem úgy és nem olyan ütemben halad a kutyája képzésében, ahogyan szeretné, akkor a kevés kivételtől eltekintve az egész folyamatotérdemes megvizsgálni. Annak minden szereplőjével, így a kutyát, a képzőt, a gazdát, sőt akár a külső körülményeket és életeseményeket is és ha mindez még mindig nem vezet eredményre, akkor a kutya-gazda kapcsolat jelen levő, de mégis láthatatlan összefüggéseire praktikus ránézni.
Horváth Norbert
