Valamikor 2010. szeptemberében a Mecsek Hármas-hegyi Hegyvonulatán túráztunk, mikor a cserjék közül egy göndör szőrű kutyus bukkant elő. Megálltunk, a kutyus leült, érdeklődő tekintettel nézett ránk, szólítottuk, amire egy barátságos farkcsóválás volt a válasz. Először arra gondoltunk, hogy egy eltévedt kutyussal találkoztunk. Pár perc múlva előbukkant egy izzadt, elfáradt fiatal pár, mint később kiderült, egy kicsit eltévedve. Hozzájuk tartozott a kutyus.
Túráztak, gyógynövényeket és erdei gyümölcsöket gyűjtöttek, természetfotókat készítettek, és boldogan mutattak három szarvasgombát, amit a kutyus talált az erdőben. Következett egy kis beszélgetés, útbaigazítottuk őket a helyes irányba, majd a kutyussal egy kis játék, fadarabdobálás, simogatás, pacsizás következett, végül egy nápolyi szeletet feleztem el vele. Megkérdeztem az olasz-magyar párocskát, hogy milyen fajta a kutyus. Elmesélték, hogy ez a fajta a lagotto romagnolo vízi kutya, de jobbára szarvasgombát kerestetnek vele. Kiváló szaglása és kitartó keresési kedve miatt ügyes szarvasgombavadász.
Következett a búcsúzás és elindultunk, majd a kutyus utánam rohant, leült a lábam elé és megböködte az orrával a nadrágzsebemet, ahonnan azt a bizonyos nápolyi szeletet elővarázsoltam, jelezvén, hogy ő még onnan valamit szeretne. Itt volt az a pillanat, hogy eldöntöttem, egy lagottot szeretnék. A kennelünk neve is a találkozási helyről és a gombáról kapta a nevét. Ez után elkezdtem keresni a kutyust, de olasz tenyésztőkkel kellett egyeztetni, mivel Magyarországon nem volt tenyésztője. 2011 tavaszán következett két aranyos szuka kutya behozatala, egy 4. generációs tenyésztőtől, majd hat hónap után érkezett egy kis fiú kutya is, mivel hat hónap alatt azt tapasztaltam, hogy a lagotto nagyon könnyen tanul, kitartó és igazából egy nagy bohóc is. Ekkor határoztam el, hogy tenyészteni fogom. A kutyus kiváló adottságokkal rendelkezik, a jó szocializálás nagyon fontos, mert ez meghatározza a kutyus jövőbeni személyiségi fejlődését.
Csupán napi harminc perc foglalkozás szükségeltetik ahhoz, hogy jól szocializálódjon. Ha valakinek ehhez nincs tapasztalata, vagy gyakorlata, nagyon jó kutyakiképző iskolák működnek az országban, ahol remek kutya kiképzők dolgoznak és mindenre megtanítják őket. Mindezen kívül a kutyus gyermekszerető, türelmes, terápiára is használják, a családhoz ragaszkodik, szőrzete antiallergén. Szeret túrázni, kirándulni, úszni, apportírozni, és egyéb ként, ha a gazdi a közelben van, mindenre kapható, kivéve az agresszióra, ugyanis agressziómentes. Úgy érzem, sikeres választás volt, mert a hétköznapokba egy kis derűt tud varázsolni és egy kis játékra mindig kapható. Csak pozitív visszajelzéseket kapok a gazdáktól és többen megosztják velem lagottos élményeiket.
A mai napig is járunk gombázni a kutyusokkal, de nem üzletszerűen gombázunk, csupán a vérvonal megtartása az elsődleges cél, és hogy meglegyen a kellő mozgásuk és a mi mozgásunk is, nem utolsó sorban pedig az erdőben otthon érzik magukat. Végül azt a tanácsot szeretném megosztani a leendő kutyatulajdonosokkal, akiknek ez a fajta elnyerte a tetszését, hogy ne Karácsonyi/Húsvéti ajándékként gondoljanak a kutyusra, mert, ha a kutyát kiválasszuk egy életre felelősséget vállalunk érte.
Kenderik György
