Újabb utazásunk során, ahogyan korábban ígértem, elérkezünk azokhoz a XIX. és XX. század fordulóján, illetve a XX. század első felében élő és alkotó nagyszerű szerzőkhöz, akik szeretettel írtak regényeikben a kutyákról, de ami egy új jelenség ezektől az alkotóktól, az az, hogy számos olyan alkotás született, melynek már a kutya a főszereplője.
Eric Knight
Kezdjük utunkat az egyik legismertebb regénnyel, melyen generációk nőttek fel, ez pedig nem más, mint Eric Knight (1897-1943) angol regényíró, novellista 1940-ben megjelent könyve, a Lassie hazatér. A regény hőse Lassie, a gyönyörű skót juhászkutya. Az író kötődése a fajtához érthető, hiszen ő maga is skót juhászkutyát tenyésztett. A regény Lassie-nek az otthonából való elkerülését, majd a hazatérésig tartó hosszú és kalandos, olykor veszedelmekkel teli útját meséli el. A regény fő témája a hűség és a becsület. A regényből több tucat filmes feldolgozás készült az elmúlt évtizedekben.
Egy igazán érdekes és egyben meglepő tény, hogy számos állatregény jelenik meg a XX. századi történelmi traumák árnyékában. Így például a Lassie hazatér 1940-ben London bombázásakor kerül a boltokba, Virginia Woolf (1882-1941) angol regényíró Flush című regénye pedig 1933-ban, Hitler hatalomra jutásának évében.
Virginia Woolf
Virginia Woolf a XX. századi modern irodalom egyik vezető alakja. Az új angol nőírók, így Woolf is, az irodalom számára a világnak egy egészen új oldalát nyitják. A régebbi nőírók úgy írtak, mintha igyekeznének elfelejteni, hogy nők, az újak viszont igyekeztek megszabadulni a férfiirodalom sémáitól, igyekeztek minél szabadabban nők lenni írás közben. Talán ennek köszönhetjük az írónő témaválasztását is. Ezt regényét is ugyanolyan műgonddal írta meg, mint korábbi remekműveit, az Orlandót (1928) vagy a Mrs. Dalloway-t (1925).
A regény főhőse Flush, egy cocker spániel, akinek gazdája a XIX. századi angol irodalom egyik legismertebb költője, Elizabeth Barrett Browning. A könyv feltárja Flush és gazdája meghitt kapcsolatát, közös kalandjaikat, utazásukat Firenzébe. Az irodalomtörténészek mindemellett a merev viktoriánus világ finom, játékos kritikájának is tartják a regényt.
Arthur Conan Doyle és Agatha Christie
És ha már az angol íróknál tartunk, akkor egy olyan műfajról és annak két híres képviselőjéről is említést kell tenni, mely szintén a XIX. és XX. századfordulón fejlődik ki és indul világhódító útjára: a detektívregény és annak klasszikusa, Arthur Conan Doyle (1859-1930), majd őt követi a „krimi koronázatlan királynője”, Agatha Christie (1890-1976).
Arthur Conan Doyle főhőse Sherlock Holmes, a viktoriánus angol minden jellegzetes vonásaival rendelkező (pipa, kockás ruha, flegma) mesterdetektív. Az irodalomtörténészek szerint Arthur Conan Doyle még irodalmi eszközökkel élt és főműve, a The Hound of the Bakersvilles (A Sátán kutyája, 1902) feltétlenül művészi alkotás.
A Sátán kutyája kutya szereplője a nagy fekete kutya, a gonosz megtestesítője, gyilkos szörnyeteg. Azonban Sherlock Holmes briliáns módon bebizonyítja nyomozása során, hogy a kutya az emberi gonoszság és kapzsiság eszköze volt csupán. Köszönet illeti a nagyszerű írót, hogy megvédte a nagy fekete kutyát az évszázadok alatt hozzá kötött babonától. Egyes források szerint a Biblia és William Shakespeare könyvei után Agatha Christie könyveit adták ki a legnagyobb példányszámban az egész világon. A kutya sem látta című regényében pedig a híres belga magánnyomozót, Hercule Poirot-t nemcsak a kis szürke agysejtjei, nemcsak hű segítője, Hastings kapitány segíti a nyomozásban, hanem Bob, a drótszőrű foxterrier is. Sőt végül a kedves, játékos kutya vezeti őt a gyilkosság megoldásához.
Az angol írók mellett szintén ebben az időszakban jelennek meg az angolszász irodalom olyan amerikai alkotói, akik szintén a kutyát választják regényük főszereplőjének vagy meghatározó mellékszereplőjének.
L. Frank Baum
Elsőként egy olyan amerikai regény, amely a mai napig szintén meghatározó műve a gyermekirodalomnak, L. Frank Baum (1856-1919.) az Óz, a nagyvarázsló című regénye. L. Frank Baum 1900-ban írta meg regényét, melyet ezt követően még 13 folytatás követett. A történet Dorothy-ról, a kislányról szól, aki Kansasban él és egy nap őt és legjobb barátját, Toto kutyát felkapja egy forgószél és egy mesés világba röpíti, ahol újabb barátokat ismernek meg és számos kalandban lesz részük. Toto, a kis fekete kutya Dorothy legjobb és egyetlen barátja, játszótársa kalandos utazásukat megelőzően. A regényből 1939-ben a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió musicalt készített Judy Garland főszereplésével.
És már el is indult négylábú barátaink hollywoodi karrierje, hiszen a Totót „alakító” Terry nevű cairn terrier egy sokat foglakoztatott sztár volt Hollywoodban és pályája csúcsán a gázsija meghaladta a legtöbb ember színészét.
Jack London
Az irodalomtörténet álláspontja szerint azonban az I. Világháborút megelőző években az amerikai irodalom csak egy írójával szerepelt a köztudatban, ez az író Jack London (1876-1916) volt. Híres kutyaregényei között is talán a leghíresebb A vadon szava. Főszereplője, Bucka jó és kényelmes körülmények között felnőtt kutya, akit egy napon elrabolnak gazdájától. A hosszú és keserves utazás végén Kanada északi tájaira kerül és szánhúzó kutya lesz és egy új, szörnyű viszontagságokkal, izgalmas kalandokkal teli élet kezdődik számára.
A regény 1903-ban jelent meg, majd később Az éneklő kutya, melynek főhőse Mihály, az ír terrier és A beszélő kutya (főszereplője Jeromos, az ír terrier, Mihály testvére) című regényei követték.
Mark Twain
Nem vitatva az irodalomtörténet Jack London kapcsán megfogalmazott álláspontját, a kutya témája miatt azonban több okból is kihagyhatatlan a felsorolásból egy másik amerikai alkotó, a Mark Twain álnéven író Samuel Langhorne Clemens (1835-1910) amerikai humorista, újságíró és regényíró. Számára a világhírt többek között két kalandregénye, az 1876-ban megjelent Tom Sawyer kalandjai, majd az annak folytatásaként 1885-ben megjelent Huckleberry Finn kalandjai hozták el.
Azt azonban talán kevesen tudják róla, hogy lelkes állatbarát volt, életében meghatározó szerepet töltöttek be a kutyák. A kutyás idézetek atyjának tekintik, de valójában nincs arra tudományos bizonyíték, hogy a neki tulajdonított idézetek többsége valóban tőle származna.
A Dog’s Tale címmel 1903-ban írt novellájában egy kutya elbeszélésében ismerhetjük meg annak hősies és tragikus történetét. Twain hitte, hogy a kutyák felsőbbrendűbb lények, mint az ember, aki az egyetlen az állatok között, aki elég kegyetlen, hogy fájdalmat okozzon másoknak (embereknek, állatoknak) a saját maga örömére. A történet Twain fenti gondolatát mutatja be egy kutya szemszögéből.
R. Kent Rasmussen (1943-) amerikai szerző, Twain-szakértő Mark Twain for Dog Lovers című könyvében nyomon követhetjük a különböző kutyák történetét az író életéből. Az összesen 30 történet és számos kivonat Twain műveiből bemutatja mindazokat a kutyákat, akikhez Twain erősen kötődött. Így például lánya, Jean Clemes kutyáját, aki a lány halálát követően az íróhoz került, valamint megannyi további kutyát, akikkel az író utazásai során találkozott.
Elemzők sokasága állítja Mark Twain-ről, hogy elsők között volt a hírességek sorában, akit az állatvédelem igazi szószólójának tekinthetünk. Ezt az állítást támasztja alá a University California Press kiadásában megjelent új Twain-válogatás, a Mark Twain’s Book of Animals, melyben többek között megismerhetjük az író álláspontját az állatokkal való bánásmódról.
Thomas Mann
Az angolszász írók mellett természetesen van számos európai regényíró, akinek a népszerűséget éppen egy „kutyás” regénye hozta meg, de akadnak olyanok is, akik igazi világirodalmi klasszikusok és életművük egy meghatározó kötetének főszereplője egy kutya.
A német naturalizmus legnagyobb regénye minden kétséget kizáróan a fiatal Thomas Mann (1875-1955) első regénye, az 1901-ben megjelent A Buddenbrook ház. A regény világhírűvé tette és kétségkívül hozzájárul ahhoz, hogy 1929-ben Thomas Mann megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
Alkotómunkája során egy-egy nagyregény között Thomas Mann visszatér a rövid elbeszélések világába, így születik meg az Úr és kutya című alkotása, mely műfaját tekintve a novella és a kisregény között helyezkedik el. A mű 1919-ben jelenik meg, szereplői maga az író és Bausan, az író rövidszőrű német vizsla kutyája. Kettejük szinte már idillikus közös életéről, hétköznapjairól szól a történet és az író azt is bevallja a kisregényben, hogy amikor a Bausan közelében lehet, egészen másként látja a világot.
A világirodalom egyik legnagyobb európai íróját követően ismerkedjünk meg három olyan szintén európai alkotóval, akiknek a világhírt olyan regények hozták el, melyeknek főszereplője egy kutya.
Svend Feuron
Az első ilyen alkotó a dán származású Svend Feuron (1874-1966), akinek állattörténetein egész korosztályok nevelkedtek. Egyik legkedvesebb regényének A Snipp, a nagy vadász című könyvének főszereplője Snipp (teljes nevén rókafalvi Snipp Fidelius), a tacskó. A regény mulatságosan és izgalmasan mutatja be Snipp kölyökkorát és későbbi vadászélményeit.
Louis Pergaud
A következő alkotó Louis Pergaud (1882-1915) francia író. Fő műve az 1912-ben megjelent Gombháború, amelyet számos nyelvre lefordítottak és több mint 30 kiadást ért meg. Pergaud életét a természetet szeretete, az állatok és a falusi élet szépségei iránti rajongása határozta meg. Így született meg az 1913-ban a Miraut kutya nem eladó – Egy vadászkutya története című regénye, melynek főhőse Miraut a keverék kiskutya, aki kalandos körülmények között kölyökként kerül egy vidéki portára, de okosságának és szívósságának köszönhetően a környék leghíresebb nyúlvadászává válik. Kalandjai és megpróbáltatásai azonban még koránt sem érnek itt véget.
Karel Čapek
A cseh irodalom egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb írója volt Karel Čapek (1890-1934) cseh író, akit többek között a tudományos-fantasztikus irodalom (a sci-fi) divatjának is egyik fontos előkészítőjeként tart számon az irodalomtörténet. 1933-ban jelenik meg az Egy kis foxi élete című könyve, mely jól mutatja az író sokoldalúságát és tehetségét. Egy Dásenka nevű kis foxterrier első napjairól, heteiről szól ez a bájos, elragadó humorú regény, melynek különlegességet tovább emeli, hogy a benne szereplő rajzsorozat szintén Karel Čapek alkotása.
El kell ismernem, hogy ez az utazásunk is igencsak hosszúra sikeredett, de bízom benne, hogy az olvasók éppen olyan örömmel olvastak ezekről a nagyszerű írókról és regényeikről, mint amilyen öröm volt nekem újra kezembe venni köteteiket. Bízom benne, hogy folytatják velem közös irodalmi utazásunkat, mert még számos kaland vár ránk.
Tartsanak velem!
Szerző: EBlogger
A cikk először az a Kutya újság 2024-es júliusi számában jelent meg.