Hangosak, fürgék, érzékenyek, okosak, motiváltak – van, aki egy életre elköteleződött mellettük, és vannak, akik képtelenségnek tartják a közelségüket. Igazán megosztóak a magyar pásztorkutyák a kutyatulajdonosok körében, ami nem csoda, hiszen nagyon karakteres működésük nem mindenkinek jelent komfortérzetet. Magas energiaszintjüket és ösztönállapotukat nem mindenki tudja és akarja kezelni. Arról nem beszélve, hogy eredeti „foglalkozásukat”, a nyáj terelését ma már igazán ritka, hogy gyakorolhatják.
Körülményeik megváltoztak, mára már nem a pusztában ballagnak a juhászok mellett, nem ők terelik a nyájat, hanem mi próbáljuk őket egy összetett, zajos, ingergazdag városi környezetben magunk mellett terelgetni, vagy rosszabb esetben rángatni. Zsenialitásuk érzékenységükben, kommunikációjukban rejlik, amely jellemzője, hogy apró jelzésekből szinte kitalálják gazdáik gondolatait, mégis, ezek a képességek nem minden esetben számítanak pozitívnak felgyorsult világunkban.
Számos inger kifejezetten nyomasztóan hathat a magyar pásztorkutyák világában, ezért sokkal nagyobb energiákat kell tennünk megfelelő szocializációjukba, mint általában más kutyafajtáknál. Fantasztikus képességeiket, gyorsaságukat, figyelmességüket, intellektusukat most kezdi újra felismerni a kutyás társadalom. Jó ideig lappangott ez a magyar kutyások között, nem tulajdonítottak ezeknek a fajtáknak különösebb elfogadást, elismerést, megbecsülést, pedig igenis rászolgáltak hosszú évszázadokon keresztül. Tény, hogy összetett jellemük és képességeik kontrollálása sokszor feladja a leckét, a velük való együttélés mindenképpen megkövetel előképzettséget, hozzáértést kutyatartás terén.
Ha valaki nem olvassa reakcióikat, nincs felkészülve a velük való kommunikációira, nem érti reakcióikat és nem tudja kontrollálni őket, akkor egész kényelmetlenné válhat a velük való kapcsolat. Ellenben, ha valaki felkészülten és kellő tudással, rutinnal vesz maga mellé egy magyar pásztorkutyát – mudit, pumit, pulit –, élete legkiválóbb társára lelhet benne. Arról nem is beszélve, hogy képességeik révén olyan aktivitásokban, kutyás sportokban is kimagasló eredményeket érhetnek el, amelyek a gazdik, kutyás sportolók számára számos sikerélményt, örömforrást adnak.
A kezdetekben még alig láttunk mudikat, pumikat a nagy nemzetközi versenyeken, Kovács Ági és Tajna volt szinte az első „teljesen magyar” páros az agility világbajnokságon. Érdekesség, hogy a skandináv országokban előbb kezdték felismerni tehetségüket a sportban, mint mi, magyarok. Előbb láttunk finn, vagy éppen norvég válogatott sportkutyákat a magyar fajtákból, nálunk kezdetben ritkaság volt. De szerencsére ez a helyzet az elmúlt években változni kezdett, köszönhetően azoknak a törekvéseknek, amelyeket a magyar pásztorkutyák szerelmesei és elkötelezett támogatói elindítottak.
Manapság az agility versenyeken – vagy akár más kutyás sportok megmérettetésein – számos mudi, pumi és puli ér el kimagasló sikereket. Mi magyarok, illetve a szomszédos országok sportolói is egyre szívesebben választanak társat az említett fajták közül.
Kovács Ágival beszélgettem, aki az egyik úttörője és jelentős támogatója, hogy a magyar pásztorkutyák méltó helyre kerüljenek saját országukban a kutyás sportokban. Ő maga is több évtizede dolgozik, sportol mudikkal, kimagasló eredményei bizonyítják kutyái nagyszerűségét.
Több kutyájával is fantasztikus eredményeket ért el, szerepeljen itt néhány a teljesség igénye nélkül: Tajna nevű mudijával kétszeres Országos Bajnoki címet ért el agilityben, háromszoros EO és VB válogatott volt. Iszkiri nevű mudija kétszer volt az European Open válogatottja, Saru pedig az első mudi volt, aki maxi kategóriában is duplázott az EO és a VB válogatott tagjaként. Lolka nevű mudija is bezsebelt egy Országos Bajnoki címet, majd három VB-n és EO-n is megmérettették magukat a magyar válogatott színeiben. És nincs vége a felsorolásnak, ugyanis az agility mellett terelésben és engedelmes sportokban is folyamatos sikerek övezték pályafutásukat. A felsorolt kutyák Ági saját tenyésztésű sporttársai. Ágit megtalálhatjuk az agility pályán edzőként, versenyzőként egyaránt, így magától értetődő volt, hogy ebben a témában őt kérdezem. Nézzük, hogyan vélekedik ő a magyar pásztorkutyákról.
– Több magyar kutyafajtával találkozol, több évtizede kapcsolatban vagy például mudikkal közvetlenül és közvetetten. Mi ragadott meg a magyar pásztorkutyákban?
– Az első mudim több mint 30 évvel ezelőtt robbant be az életembe. Először egy Kutya újságban láttam fotót a fajtáról és nagyon megtetszett a külleme, de amikor megismertem személyesen is a mudikat, egyből működött köztünk a kémia. Figyelmes, értelmes, mindig tettrekész, de ugyanakkor egy élhető kutyafajta, én az első három mudimmal még Budapesten, bérházban laktam. Soha nem ugattak feleslegesen, kutyákkal és emberekkel is nyitott, barátságos kutyák voltak, én ilyennek ismertem meg a mudit, ezért is szerettem bele a fajtába. A sok-sok pozitív tulajdonságuk közül talán azt emelném ki, hogy mindenképpen megpróbálnak megfelelni, rendkívül jól „olvassák” az embereket, kiemelkedő az együttműködési készségük.
– Hogyan látod jelenleg a magyar pásztorkutyák helyét és létjogosultságát a sportban?
– Az őrző-védő sportok kivételével gyakorlatilag bárhol megállják a helyüket, hiszen jól motiválható, igazi munkakutyák. Akár az obedience, dog dancing, vagy agility sportokat nézzük, a magyar pásztorkutyák bárhol kiemelkedő eredményeket érhetnek el.
– Milyen sportokban kimagasló a teljesítményük?
– Világviszonylatban is kiemelkedőek az agility sportban a mudik, „médium” méretkategóriában már több mudi volt világbajnok. Véleményem szerint az „intermediate” méretkategóriában is lesznek majd hasonlóan sikeres egyedek, hiszen nagyon sok tehetséges mudi és pumi van ebben a méretkategóriában is, míg a legnagyobb, „large” méretkategóriában eddig még csak két mudi tudott kvalifikálni agility világbajnokságra.
– Mitől tudnak eredményesek lenni ezek a fajták?
– Egy egészséges magyar pásztorkutya alkatilag és motiválhatóság szempontjából is ideális sportkutya lehet, pont annyi érzékenységgel, ami a képzés során még plusz előnyt is jelenthet.
– Kinek ajánlanál magyar pásztorkutyát?
– Elsősorban olyan gazdinak ajánlanék magyar pásztorkutyát, aki mindenképpen szeretne valamilyen sportot űzni a kutyájával, mivel ezek a fajták elég rosszul viselik a „tétlenséget”. Ugyanakkor a rendszeres mentális és fizikai lefárasztás mellett egy csodálatosan kedves, vicces, szerethető társunk lesz. Ehhez természetesen nem kell feltétlen versenyszerűen sportolnunk a kutyánkkal, a rendszeres tréningekkel már tökéletes kapcsolatunk és mindennapjaink lehetnek egy ilyen pörgős, temperamentumos kutyával is.
– Az előnyeik mellett mit érdemes szem előtt tartani velük kapcsolatban?
– Sok magyar pásztorkutya elég ugatósnak számít a többi fajtához képest, bár meglepő módon épp a lakásban tartott kutyák szoktak kevesebbet ugatni. A kertben „unatkozó” rokonaiknál ez valóban gondot okozhat, ha a szomszédok nem pont ezt a zenei műfajt preferálják.
– Több kutyafajtával sportolsz és dolgozol. Mi szól a mudik mellett? Illetve van-e olyan paraméter, ami ellenük szól?
– Négylábú sporttársaim a mudik mellett egy terrier és egy belga malinois, akikkel versenyszerűen sportolok, de sokféle fajtával van közeli kapcsolatom edzőként is. Számomra leginkább lenyűgöző pl. egy kis mudiban, hogy ő már 9-10 hetesen meg akar neked felelni, miközben felfedezi a világot és éli a kiskutyák vicces, kíváncsi életét, fél szemével a gazdát figyeli, lesi a gondolatait és mindig kapható egy kis játékra, munkára. Természetesen egy tudotosan nevelt terrier is remek sportkutya lehet, én azonban ezt a mindenképp megfelelni akarást eddig még csak mudiknál éreztem.
Mivel a magyar pásztorkutyák, ahogy azt korábban említettem, hajlamosak arra, hogy kommentálják az eseményeket, vagy ha izgatottak valamiért, akkor is sokszor ugatnak, ez a tulajdonságuk sokszor lehet zavaró, így aki nem bírja a beszédesebb kutyákat, inkább ne közülük válasszon sporttársat magának.
– Mi a legfontosabb tanácsod egy leendő magyar pásztorkutya gazdinak?
– Mint minden kutyafajtánál, a magyar pásztorkutyáknál is előfordulnak gyengébb idegrendszerű egyedek. Kiskutya vásárlása előtt lehetőleg ismerjük meg alaposan a szülőket, és a kölykök közül semmiképp se hozzunk el visszahúzódó, vagy félénk egyedet. Sokszor hallani sajnos, hogy ezeknél a fajtáknál a gyengébb idegrendszert azzal magyarázzák, hogy ezek ilyen „bizalmatlan” fajták. Azonban szerencsére sok nyitott, barátságos, érdeklődő, jól motiválható mudi, pumi és puli is van, keressük mi is ezeket az egyedeket, és akkor garantáltan beleszeretünk ezekbe a kutyákba.
Szerző: Horváth-Tóth Boglárka
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es augusztusi számában olvasható!