„A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.” (Murakami Haruki japán író és műfordító)
A fenti idézet olvasásakor felmerülhet az olvasóban, hogy miért is ezt választottam mostani utazásunkhoz és egyébként hol van itt a kutya. Jöjjenek a válaszok!
Egyrészt mert szerintem a kortárs japán író idézete mindent elmond arról a könyvről, amely kapcsán közös utazásra hívom az olvasót. Másrészt, mert persze a kutya (sőt kutyák!) sem marad el! Mostani utazásunk az előző utunkhoz hasonlóan egy kicsit rendhagyó lesz, hiszen most „csak” egy könyv körül fogunk utazni. A könyvről már meséltem augusztusi közös kalandozásunk során és amikor ott újra kezembe vettem, rájöttem, hogy ez az egyik olyan könyv, mely önmagában is egy csodás irodalmi kalandtúra. Nem titkolózom tovább, mert a könyv címe és ajánlója már egyébként is ismert az olvasónak: A legszebb kutyatörténetek Gerald Durrell válogatásában.
A kötet huszonnégy alkotó történeteit foglalja magában és hogy azok milyenek is, azt Gerald Durrell elmondja előszavában: „Olvassák és élvezzék e néhány történetet, a legkiválóbbak azok közül, amelyeket a kutyákról valaha is írtak.”
Külön öröm volt számomra és bízom benne, hogy az olvasónak is az lesz, hogy négy magyar író alkotása jelenik meg egy kötetben. Az írók között lesznek olyanok, akikkel már találkoztunk utunk során, de meglepetéseket is rejteget ez az utazás. A számomra legkedvesebb történeteket válogattam ki a mostani kalandozáshoz, de arra biztatom az olvasót, hogy olvassa el a kötet összes novelláját, mert ígérem, páratlan olvasási élményben lesz része.
William Sydney Porter
Az első szerzőnk William Sydney Porter (1862-1910) amerikai író, akinek írásai O. Henry írói álnéven jelentek meg. Kalandteli élete egy önálló fejezetet igényelne, azonban számunkra most írói munkássága, ezen belül is a kötetben szereplő novellája az izgalmas. O. Henry-t sokan Guy de Maupassant amerikai párjának tartják, mivel mindketten szerették novelláikat valami csattanós, meglepő fordulattal zárni. O. Henry-ről nívós amerikai irodalmi díjat is elneveztek, melyet évente adnak át és kizárólag kiemelkedő novellák és kisregények szerzői kaphatnak meg. A díjazottak között van többek között az irodalmi Nobel-díjas Alice Munro, Stephen King, John Updike, az Oscar-díjas filmrendező és filmproducer Woody Allen és Truman Capote.
Egy sárga kutya emlékiratai című novellája szerepel ebben a kötetben, melyből megtudhatjuk, hogy egy a Broadway és a 23. utca sarkán egy öregasszony kosarából megvásárolt Pomerániai-Hamblentoni-Vörös-Ír-Kokin-Kínai- Stoke Pogis foxterrierként meghatározott kiskutya élete hogyan alakul új gazdáival, egy házaspárral. Hogyan zajlanak a közös esti séták a férjjel. És végül, hogy merre is tartanak ők ketten. Mindezt pedig a sárga kutya meséli el nekünk.
James Herriott
James Herriott állatorvos-íróval már találkoztunk a közelmúltban, de a kötetben szereplő Tricki Woo című története úgy gondolom, nem hagyható ki ezen az utazáson sem. Újra Yorkshire-ban vagyunk, ahol a haszonállatok mellett végzett állatorvosi munka körülményei, a hosszú autóutak farmtól farmig, a hideg istállók, a nem túl kedves páciensek számos kihívás elé állítják a fiatal James Herriot-ot. Némi könnyebbséget jelent ebben a helyzetben a kisállatgyógyászat és főleg egy páciens, Tricki Woo, a kissé túlsúlyos kínai palotapincsi és gazdája, Mrs. Pumphrey. Vagy mégsem? Erre ad nekünk választ ez a nagyon kedves történet.
Sir Hugh Seymour Walpone
Sir Hugh Seymour Walpone (1884-1941) új-zélandi születésű brit regényíró a következő szerzőnk. Róla biztosan elmondható, hogy igen termékeny író volt. Összesen harminchat regénye, öt novelláskötete, két színdarabja és három kötetnyi emlékirata jelent meg. Az 1920-as és 1930-as években igazi bestseller író volt az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában.
Az embernek vagy van szíve, vagy nincs című elbeszélésében egy kóbor francia bulldog megjelenése hoz sorsfordító változásokat, felismeréseket és végül döntéseket egy házaspár életében. A kutya a Randa nevet Williamtől a férjtől kapja, és igen, sajnos a név a kutya fizimiskájára utal. Ezért még neheztelhetnénk is Williamre, de higgyék el nekem, a történet végére már biztosan nem tennénk ezt. És persze azt is megtudjuk, hogy az embereket két csoportra oszthatjuk (legalábbis William szerint), azokra, akiknek van szíve és azokra, akiknek nincs.
Samuel A. Derieux
Soron következő szerzőnket, Samuel A. Derieux (1881-1922) amerikai írót novellái tették ismertté. Történetei kutyákról vagy vadászatról, illetve kutyákról és vadászatról szólnak. Érdekesség, hogy ő is szerepel az O. Henry irodalmi díj díjazottjai között, ráadásul három alkalommal is megkapta a rangos díjat, utoljára 1922-ben, posztumusz. Üstökös című elbeszélésének főszereplője a híres bajnok felmenőktől származó pointer, Üstökös. A kölyökkutya már három hetesen állta a vadat, bár akkor az még csak egy pillangó volt. Később is minden jel, így a felépítése, az izomzata, a szaglása, az értelme és a komolyság is arra mutatott, hogy kiváló kutya lesz belőle. Bajnoknak született. Aztán történik valami és Üstökös, a vadászkutya puskától félő kutya lesz. De vajon tényleg Üstökös az, aki gyáva és reménytelen vagy az emberek hibáztak?
És vajon van még olyan ember, aki hisz ebben a csodás kutyában? Lehet még Üstökös bajnok? Ez a megható és tanulságos történet mindenre választ ad és megmutatja nekünk, hogy az ember és a kutya közötti mély bizalom mindenre képes.
Joyce Muriel Wilson
Folytassuk a sort egy angol írónővel, Joyce Muriel Wilsonnal, (1921-2007), aki Joyce Stranger írói álnéven évtizedeken keresztül írt történeteket állatokról és szinte minden könyvében az ember és állat kapcsolata áll a középpontban. A kritikusok szerint egyik irodalmi erőssége az, hogy egyaránt képes megszólítani a felnőttek és a gyerekek széles közönségét. Joyce Stranger eredetileg biológusnak tanult és az állatok viselkedésére szakosodott, de kipróbálta magát kutyakiképzőként is.
Remek legény című elbeszélésének szereplői Moss, a kutya, valamint gazdája, Wyn Jones, a juhász, a birkák és egy lavina. Ez az utolsó szereplő jogosan ébreszt aggodalmat az olvasóban, de bíznunk kell az okos és kitartó Moss-ban, aki számára a juhász jóval többet jelent a melegnél és az ennivalónál, ő a gazdája és a társa. Igazi lélekmelengető történet!
Sir Pelham Grenville Wodehouse
Mostani utazásunkat pedig zárjuk a kötet egy humoros elbeszélésével, melynek szerzője nem más, mint Sir Pelham Grenville Wodehouse (1881-1975) angol író és a XX. század egyik legolvasottabb humoristája. P. G. Wodehouse egész életében termékeny író volt, 1902 és 1974 között több mint kilencven könyvet, negyven színdarabot, kétszáz novellát és egyéb írást publikált.
Számos kritikusa és rajongója volt munkásságának, az utóbbiak között pedig találunk volt brit miniszterelnököket és számos írótársat, így pl. Rudyard Kiplinget. A megrontott című elbeszélése Beverly Hillsben játszódik, ahol a történet mesélője különleges kapcsolatot alakít ki Stiffy-vel, a bullterrierrel. Ebben a városrészben mindenki autóval közlekedik, így senki sem sétáltat kutyát. Nagy öröm Stiffynek, hogy végre találkozik egy járókelővel, akivel naponta együtt sétálhat és elmesélheti neki a környékbeli kutyapletykákat. Azonban ez az idill csak addig tart számukra, amíg egy nap Stiffy filmszerepet kap Hollywoodban. Innentől már nem ér rá olyan földi dolgokra, mint a sétálgatás és Stiffy úrnak kell szólítani, sofőrje van és Greta Garbóval tervez forgatni. De vajon meddig tart ez a hollywoodi „csillogás”? Visszatérhet még a régi Stiffy? Talán.
P. G. Wodehouse humoros történetével a végéhez értünk mostani utazásunknak, de újra arra biztatom az olvasót, hogy vegye kezébe ezt a nagyszerű kötetet (antikváriumban megszerezhető), mert az előzőekben említett szerzők mellet olyan íróktól olvashat még, mint pl. Jack London, Anatole France, Rudyard Kipling, Virginia Woolf vagy Kosztolányi Dezső.
Közös utazásunk pedig természetesen folytatódik! Tartsanak velem!
Szerző: EBlogger
A cikk először az a Kutya újság 2024-es szeptemberi számában jelent meg.