Hogy miért is? A rengeteg kiemelkedő tulajdonsága mellett egy fantasztikus emberközpontú, családbarát társasági kutya.
Franciaországból származik, eredetileg a fajtát vízi vadászatra használták. A Barbet leszármazottja. 1743-ban „caniche”-ként hívták, ami franciául nőstény barbetet jelent. Ezt követően a fajta fokozatosan kettévált. A tenyésztők kitartó munkával hozták létre az eredeti egyöntetű egyedeket. Barátságos, játékos, hűséges természetéből adódóan nagyon népszerű társasági kutyává vált. Megjelenését tekintve egy intelligens, fürge és élénk kutya, elegancia és büszkeség benyomását keltve. Hűségéről, tanulékonyságáról és képezhetőségéről híres, mely különösen kellemes társasági kutyává teszi.
Az uszkár mérete
A négy méretnek és a különböző színeknek köszönhetően mindenki megtalálja a neki leginkább tetszőt. Óriás, standard vagy király uszkár, bárhogy hívhatjuk ezt a méretet, mert mindegyik elnevezés megállja a helyét. Ők a legmagasabbak a méret listáján: 45 cm-től 62 cm-ig. Őket követi a közép, akik 35-45 cm, majd a törpe 28-35 cm-ig és végül a toy méret, akik 24 és 28 cm között van a marmagasságuk. Mivel a törpe és a toy méret nem tudott teljesen elhatárolódni egymástól, így születhet egy alomban törpe és toy méretű kölyök is. Ez vérvonalfüggő, és ahogy az egyed betölti az első életévét, ezt egy konformáció alkalmával, a méretének és típusának megfelelő méretbe átsorolják.
Az uszkár színe
A 2024. augusztus 01-én életbe lépő standardmódosítással a meglévő egyszínű és színes uszkárok mellett elfogadásra került a többszínű uszkár is. Az egyszínűek a fekete, fehér és barna színek. A barna színnek mély tónusú, meglehetősen sötétnek és meleg hatásúnak kell lennie. Az életkor előrehaladtával és a környezeti hatások miatt ez a szín veszíthet a fiatalkori sötét színből. A színes uszkárok az ezüst és a fawn. Nagyon érdekes, hogy az ezüst uszkárok feketén születnek. Egy világosító gén hatására ahogy idősödnek, úgy világosodik ki és válik ezüstszínűvé a szőrük. Nagyon mókásan tud kinézni egy 6-8 hetes kölyök, akinek már a tenyésztő lenyírta a pofijáról és a mancsairól a szőrt, ott világosabb, de a teste többi részén fekete marad. Kb 2 éves korra érik el a végleges ezüst színt. A fawn szín a világos apricot, sárgabarack, narancs színen keresztül a sötét, őzvörös és red színt is magába foglalja. Nagyon érdekes, hogy a világosabb színű apricotok nem veszítenek a színük élénkségéből a kor előrehaladtával, míg a sötétvörös red színűek a környezeti hatások miatt nem maradnak olyan élénk színűek, mint kölyökkorban.
A többszínű uszkárok szőrköntöse 2 vagy 3 színből adódik össze. Ezt parti-colournak vagy tri-colournak nevezzük. Ez lehet fekete- fehér, barna-fehér, ezüst-fehér, fawn-fehér, fekete-fawn jegyekkel és barna- fawn jegyekkel. A tri-colour fekete-fehér és fawn színből áll. Fantasztikus teremtény az uszkár fajta, mert a köznyelvben azt mondják, hogy nem hullik a szőre. Valóban: ők nem úgy vedlenek, váltják a szőrüket, mint a legtöbb kutyafajta, hogy hullatják és szőrcsomók maradnak utánuk a lakásban, hanem a szőrszálak nőnek és amelyik kihullana, az kapaszkodik a másikba. Ezek a szálak aztán szőrcsomókká válnak, ha a kutya bundája nem részesül 2-3 naponkénti teljes átfésülésben. Akár 20-25 cm hosszúra is képes megnőni a szőrük. Ezt rendszeres nyírással lehet a legkülönbözőbb formára alakítani.
Fazonok
A fajtaszabvány, azaz a standard meghatározza, hogy milyen fazonban lehet ezeket a kutyákat kiállításon bemutatni. Oroszlán, modern, angol, kölyök, skandináv vagy terrier fazon: ezek közül a nyírásmódok közül a laikusoknak az „oroszlán fazon” a legmeghökkentőbb. Itt ugyanis csupaszra nyírják az elülső és hátulsó lábakat. A mancsok felett és vesetájékon hagynak meg 1-1 pompont. Egyedül a bordakosáron és fejen marad hosszabb a szőr. Ez a nyírásmód hagyományt és tradíciót őriz, ugyanis őseink őket vízi vadászatra használták. A szőrt azért nyírták le, hogy a vízben, ahogy a kutya felveri vagy hozza a vadat, az átvizesedett felesleges szőr ne húzza le a kutyákat. A meghagyott pomponok az ízületeket és a veséket védték. A fejük búbján a kutyáknak a haját különböző színű szalagokkal kötötték össze, hogy lássanak, és hogy a vadászok meg tudják különböztetni a saját csapatukba tartozó kutyákat.
Ma már a kedvencként otthon tartott, nem kiállítási uszkárnál csak a kutyakozmetikus fantáziája szab határt, hogy milyen fazont nyírjon a kedvencnek. Különleges szőrét nem csak habosra lehet szárítani, hanem zsinórozásra is alkalmas. Az uszkár a szőrzete miatt nem alkalmas éjjel-nappali udvari tartásra.
Tenyésztőink nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a náluk született kölyköket hozzászoktassák a kozmetikázáshoz. A pofa és a mancsok kigépelését már 3 hetes korban elkezdik és kéthetente ismétlik. Mire az új gazdához kerül a kiskutya, megtanul kozmetikai asztalon állni, mert többször átesik egy teljes kozmetikázáson, ami fürdést, szárítást és nyírást foglal magában.
Uszkár a családban
Mivel az uszkár egy nagyon értelmes, intelligens fajta, előszeretettel végzi gazdájának a rászabott feladatot, így nagyon jól taníthatóak terápiás vagy segítőkutyának. Nagyon sok törpe, közép és óriás uszkárt képeztek már ki hazánkban erre a célra.
Az uszkár könnyen és szívesen tanul, gyors és pontos, így a törpe és középuszkárok az agility világában is kimagaslóan szerepelnek. Az orruk csalhatatlan, így szarvasgomba keresésre is tökéletes társ tud lenni. Szerencsére nem egygazdás kutyafajta. A család minden tagjának, még a gyerekeknek is lelkesen teljesítik a feladatokat.
Az uszkár egészsége
Az uszkár betegségekre nem fogékony, energikus, élettel teli kutya, 15-16 évet is megél különösebb probléma nélkül. Tenyésztésbe vételhez mindegyik méretnek szükséges legalább az egyik szülőnek PRA ( Progressive Retina Athrophia) mentes genetikai szemszűrő vizsgálattal, patella szűrővizsgálattal és óriás méretváltozatban csípőizületi diszplázia vizsgálattal rendelkeznie. Fajtagondozóinknak az a feladata, hogy amit elődeink megalkottak, azt meg tudjuk őrizni és tovább tudjuk fejleszteni.
Szerző: Magyarországi Uszkárbarátok Társasága www.poodleclub.hu Enzsölné Kozár Marianna
A cikk először az a Kutya újság 2024-es decemberi számában jelent meg.
