Bár a kutyák hivatalosan a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartoznak, inkább tekintjük őket fakultatív húsevőknek. Igaz lehet ez abból a szempontból, hogy állati eredetű táplálóanyagok mellett növényi eredetűeket (pl. keményítőt) is képesek hasznosítani. Ennek ellenére anyagcseréjük és felépítésük alapvetően mégis a magas állati eredetű fehérjére alapozott étrendhez illeszkedik.
A kutyatáp gyártók számos fehérjeforrás közül választhatnak. Az alkalmazott alapanyagok két fő csoportba sorolhatók: állati – illetve növényi eredetű fehérjék. Ezeken belül is széles a választék. Az etethető fehérjeforrások körét az Európai Unió (EU 82/475, 2017/1017,767/2009) direktívái határozzák meg.
Fehérjeigény és fehérje minőség
A kutyák és macskák táplálóanyagigényére vonatkozóan a FEDIAF (Európai Állateledel Ipari Szövetség) ad ki ajánlást, aminek alapját az amerikai NRC (National Research Council – Nemzeti Kutatási Bizottság) takarmányozási rendszer normái adják. A FEDIAF által javasolt minimum fehérjetartalom teljesértékű kutyatáp esetében 18-25% (szárazanyag alapon számolva, kutya életkorától függően). Önmagában azonban az, hogy egy táp %-os nyersfehérjetartalma megfelel a minimum követelménynek, még nem árul el semmit a fehérje minőségéről /biológiai értékéről.
A takarmány táplálóanyagai közül a fehérjék kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Az állati szervezet minden sejtje tartalmaz fehérjét. A fehérjék minőségét és hasznosulását az aminosavösszetétel határozza meg. Az aminosavak a fehérje fő alkotó molekulái. Kapcsolódási sorrendjük és a fehérjeláncon belüli arányuk genetikailag kódolt. A táplálékkal bevitt fehérjét az állat szervezete először kisebb aminosav egységekre bontja, majd ezt követően a felvett aminosavakból a szervezet saját igényei szerint új fehérjéket szintetizál. Az állati fehérjék 20 különböző aminosavból állnak, amiből 10 esszenciális a kutyák számára (Arginin, Hisztidin, Izoleucin, Leucin, Lizin, Metionin, Fenilalanin, Treonin, Triptofán és Valin).
Ezeket az állat egyáltalán nem vagy nem kielégítő mennyiségben képes előállítani, így a táplálékból kell őket készen felvennie. A maradék aminosavakat a kutya szervezete képes maga szintetizálni. Az előbb említettekből jól látszik, hogy pusztán a címkén feltüntetett %-os fehérje mennyiség nem mérvadó. Az esszenciális aminosav tartalom döntő fontosságú.
Állati vagy növényi fehérje
A leggyakrabban használt növényi eredetű fehérjekoncentrátumok a kukoricafehérje, borsó és egyéb hüvelyesek. Ezekre jellemző a közepes-magas nyersfehérje tartalom. Ennek ellenére mégsem tekinthetők „teljesértékű” fehérjéknek, mert nem tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat (többek között limitáló aminosavak a lizin, metionin és a triptofán). Növényi fehérjére alapozott receptúránál pontosan összeválogatott alapanyagokra van szükség / akár szintetikus aminosavak hozzáadására is/ annak érdekében, hogy valamennyi esszenciális aminosavat megfelelő mennyiségben biztosítsuk az állat számára.
Bár tradicionálisan a legtöbb tápban vegyesen találunk állati és növényi eredetű fehérjéket is, összességében az elmúlt évtizedben megnőtt az állati eredetű fehérjék, különösen a friss hús aránya a tápokban. Ezek magasabb minőséget képviselnek, mint a növényi fehérjék, mert valamennyi, a kutya számára szükség esszenciális aminosavat tartalmazzák.
Ugyanakkor az állati eredetű fehérjék biológiai értéke is eltérő lehet. A legértékesebb fehérjeforrások a húsok. Ezek felelnek meg legjobban az állat szervezetét felépítő aminosav-garnitúrának. Az állati eredetű fehérjeforrások közül a leggyengébb minőségű a toll-liszt és az állati eredetű melléktermékek, mivel ezekben több aminosav is alacsony szinten található.
Húsból származó összetevők minőségi sorrendje (fentről lefelé haladva csökkenő minőség):
1. Friss csirkehús: a csirke csontos vázizomzat része (alacsony csonttartalom)
2. Szárított csirkehús: a csirke csontos vázizomzat része (alacsony csonttartalom)
3. Csirke vagy friss csirke: (nincs hús megnevezés) a csirke csontos vázizomzat része és egyéb, pl. szív és zúza
4. Szárított csirke: a csirke csontos vázizomzat része és egyéb, pl. szív és zúza
5. Szárított csirkefehérje: egész csirke vagy a csirke egyes részei, bármely életszakaszban, amelyből a zsír részlegesen vagy teljesen fizikai úton kivonásra került.
6. Csirke húsliszt: egészséges, emberi fogyasztásra alkalmas, de kereskedelmi okokból emberi fogyasztásra nem javasolt, vágóhídon levágott csirke állati eredetű szövetei. A termék alacsonyabb vagy magasabb arányban tartalmazhat zsigereket, csontokat, vért, bőrt és zsírt. Nyomokban tartalmazhat szőrt, tollat, csőrt, szarvat, patát és béltartalmat.
*A csirke helyére bármely állat behelyettesíthető (pl. bárány, lazac, stb.) A „húsnál” mint fehérjeforrásnál fontos figyelembe venni, hogy bár friss és szárított formában is magas minőséget képvisel, a friss hús nedvességtartalma 70% körül van, így ez az összetevő – és a vele bevitt fehérje – a végtermékben (száraztáp esetében) jóval kisebb % százalékos arányt képvisel, mint az a címkén első olvasatra látszik, körülbelül a negyedét.
Összefoglalva
A tápválasztásnál ne kizárólag a %-os nyersfehérje szint alapján hozzunk döntést. A termék minőségét sokkal inkább befolyásolja a fehérjeforrások eredete és az összetevők minősége.
A cikk először az a Kutya újság 2024-es májusi számában jelent meg.
