A kutyák csodálatos szaglása
Vegyük például csak azt a számot, amivel illetni szoktuk, hogy négylábú barátunk hányszorosan jobban szagolnak, mint mi emberek. Általában e jellemzően elhangzó szám ilyenkor a több tízezerszer, vagy milliószor is jobban kiszagolnak a kutyák dolgokat, mint mi, emberek. Ez a szám képviseli az elég nagyot ahhoz, hogy az embert csodálatra méltassa az adott dolgot illetően, ugyanakkor egy kicsit felfoghatatlan is a laikus közönség számára. Nem rossz ez a szám, azonban a kutyák szaglása is kivételeket tesz bizonyos szagokat illetően, ami azt jelenti, hogy vannak olyan szagelemek, amelyeket kutyánk jóval e szám alatt képvisel, azonban vannak olyanok is, amelyeket jóval efölött reprezentál a szaglás tekintetében. Azok a szagok, melyek nem fontosak – kutya evolúciós szempontjából, vagy a mindennapi életében nélkülözhető – számára, azokat nyilván szaglás tekintetében is alul, míg az említett két okból fontosakat, felül rangsorolja. Teszi mindezt annak a 220 millió – összehasonlításként az ember 5 millió – receptorsejtjével, melyek az orrukban található szaglóhám felületén helyezkednek el.
Evolúciós szempontból – ragadozó lévén – kiemelkedően fontos számára, hogy képes legyen kiszagolni egy élőlény, akár egy préda egészségi állapotát, esetlegesen létező betegségeit, vagy stresszállapotát, ami akár egy betegség előjele is lehet.
De miért is jó egy kutyának, ha ezekre fogékonyabb az orra? A ragadozók, így például a farkasok is – alkalmazván egy fontos közgazdaságtani alaptételt, miszerint kisebb ráfordítással nagyobb hasznot hajtani – keresték a sérült, beteg egyedeket, melyeket könnyebb volt elejteni. Így – az evolúciós fejlődésben – azok a ragadozó egyedek voltak sikeresebbek, akik képesek voltak „kiszagolni” a préda egészségi állapotát, illetőleg a betegségben szenvedőket, vélhetőleg gyengébb egyedeket.
A kutyák képesek kiszagolni a rákos megbetegedéseket
Ezt a tulajdonságukat használjuk ki a kutyáinknál, amikor is olyan betegségeket keresünk velük, melynek időben való fellelése életet menthet. Ezért kutatjuk a rákos megbetegedést, mely betegség napjaink egyik legsúlyosabbika.
„Bár jelenleg nincs gyógymód a rák ellen, a korai felismerés kínálja a túlélés legjobb reményét” – mondta Heather Junqueira, a BioScentDx vezető kutatója. „Egy rendkívül érzékeny teszt a rák kimutatására potenciálisan több ezer életet menthet meg, és megváltoztathatja a betegség kezelésének módját.”
A kísérletekben alkalmazott kutyák 96,7%-os arányban voltak képesek kimutatni a pozitív mintákat, mely kiemelkedő e tekintetben. A rák kutatásával Magyarországon is végeztek kísérleteket a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE), ahol tüdőrákos megbetegedéseket vizsgáltak egyéb tüdőbetegségben (CoPD) szenvedő betegeken. A magyar kutyák is „képesek” voltak az említett pontosságra. Kiderült az is, hogy a kutyák már abban a stádiumban kimutathatják jó eséllyel a tüdőrákos megbetegedést, amikor az még a mai orvostudomány eszközeivel nem lehetséges, azaz abban az állapotban, amikor az még – jó eséllyel – gyógyítható.
De nem csak tüdőrákot, hanem egyéb más rákos megbetegedés jelzésére is használják a kutyákat, így például a bőr (melanóma), a mell, a méh, a prosztata vagy akár az emésztőrendszeri (gyomor, bél) rákos megbetegedés kimutatására is. Más, nem rákos betegségeket is hasonló pontossággal képesek kutyáink jelezni, mint például malária, Parkinson-kór, a cukorbetegség, különböző rohamok, mint pl. az epilepszia, de képesek a kutyáink jelezni akár a félelmet vagy a stresszt is.
A kutyák kiszagolják a stresszt
Egy tanulmány szerint a kutyák meg tudják különböztetni az emberek stresszállapot változását egy stresszt kiváltó feladat előtt és után kilélegzett levegő vagy izzadtság szagmintái alapján.
Clara Wilson, a Queen’s Egyetem kutatója szerint az akut pszichológiai stresszválaszhoz kapcsolódó fiziológiai folyamatok olyan változásokat idéznek elő az emberi lélegzetben és izzadtságban, amelyeket a kutyák 93,75%-os pontossággal észlelnek. A test által kibocsátott szagok kémiai jelek, amelyek elsősorban a fajokon belüli kommunikációt szolgálják, ugyanakkor esetünkben egyfajta markerként szolgálnak a vizsgálatot végző kutyák számára.
Tekintettel a kutyák figyelemre méltó szaglási képességeire, az emberekkel való évezredes kapcsolatukra, valamint a fogékonyságuk az emberi pszichés állapotok, például szorongás, pánikrohamok és poszttraumás stressz-zavar (PTSD) változására, a kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon a kutyák képesek-e ezen kémiai jeleket érzékelni, reagálnak-e tulajdonosaik pszichológiai állapotára.
Az új tanulmányban a kutatók lehelet- és verejtékmintákat gyűjtöttek – olyan nemdohányzóktól, akik a közelmúltban nem ettek vagy ittak –, nehéz matematikai feladatok megoldása előtt és után, valamint vizsgálták pulzusszámukat (HR – heart rate) és vérnyomásukat (BP – Blood pressure) is. A kutatók csak olyan mintákat használtak, ahol a vizsgált személy vérnyomása és pulzusa megemelkedett.
A vizsgálatban résztvevő 36 egyén mintáit – akik a feladatok megoldása alatt stressz növekedésükről számoltak be, valamint a szívritmusuk és a vérnyomásuk változása is kimutatható volt –, a begyűjtést követő három órán belül vizsgálták meg a kutyákkal.
A kutyák feladata az volt, hogy találják meg a vizsgált személy stresszmintáit úgy, hogy a szagminták között ugyanazon személy stresszmentes mintái is szerepeltek.
Összességében a kutyák 720 vizsgálatból 675-ben, vagyis az esetek 93,75%-ában észlelték és jelezték a stressz jeleit, ami a véletlen esetektől szignifikánsan eltér (p<0,001). Amikor a kutyák először hajtották végre a feladatot, a kutyák az esetek 94,44%-ában jelezték helyesen a pozitív, azaz stresszmintákat. A kutyák – négy különböző fajta – egyéni teljesítménye 90% és 96,88% közötti volt.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kutyák képesek érzékelni a stressz hatására az emberek által termelt illékony szerves vegyületek (VOC – Volatile Organic Compounds) változásával összefüggő szaganyagokat, amely hasznos lehet a szorongásos és PTSD-s betegeket segítő kutyák képzésében, amelyek jelenleg elsősorban a vizuális jelzésekre való reagálásra vannak kiképezve.
A szerzők hozzáteszik: „Ez a tanulmány azt bizonyítja, hogy a kutyák képesek különbséget tenni stresszes és stresszmentes – egy stresszt kiváltó feladat előtt és után vett lehelet és izzadság – minták között. Ugyanakkor az is kimutatható, hogy az akut, negatív, pszichológiai stresszreakció megváltoztatja leheletünk/izzadságunk szagprofilját, és hogy a kutyák képesek érzékelni ezt a szagváltozást és nincs szükségük egyéb vizuális vagy hangjelekre.”
Tükrözik a gazda stresszes viselkedését
Nem csak, hogy képesek érzékelni, ha kell jelezni a hangulati változásainkat, hanem képesek azt tükrözni is. Az szintén nem újdonság a kutyatartók körében, hogy kutyánk érzékelik, ha izgulunk vagy idegesek vagyunk, s mindezt képesek tőlünk átvenni, ők is frusztráltabbak, nyüzsgőbbek, nyugtalanabbak lesznek.
A svéd Linköping Egyetem új tanulmánya szerint a kutyák és gazdáik stressz-szintje követi egymást. A tudósok úgy vélik, hogy a kutyák inkább gazdájuk stressz-szintjét tükrözik, nem pedig fordítva. Az említett intézmény kutatói azt vizsgálták, hogy a kutyák stressz-szintjét hogyan befolyásolják az életmódbeli tényezők és az emberek, akikkel a kutyák együtt élnek. A korábbi munkák kimutatták, hogy az azonos fajhoz tartozó egyedek képesek egymás érzelmi állapotát tükrözni. Összefüggés van például a gyermekek és az anyák hosszú távú stressze között.
Az említett vizsgálat a tudósok azon spekulációjából született, hogy vajon a stressz-szintek hasonló tükröződése hosszú időn keresztül előfordulhat-e a fajok között, például a háziasított kutya és az ember között. A kutatók több hónapig tartó stressz-szintet határoztak meg úgy, hogy megmérték a stresszhormon, a kortizol koncentrációját a kutya és a gazdája szőrében, hajszálában, mivel a kortizol jól kimutatható hajszálból vagy szőrzetből.
„Azt találtuk, hogy a hosszú távú kortizol szintje a kutyában és a gazdájában szinkronban volt, így a magas kortizolszintű gazdiknak magas kortizolszinttel rendelkező kutyái vannak, míg az alacsony kortizolszintű gazdáknak alacsony kortizolszintűek” – mondja Ann-Sofie Sundman, a LiU Fizikai, Kémiai és Biológiai Tanszékének (IFM) munkatársa, a tanulmány fő szerzője.
A tanulmány 25 border collie-t és 33 shetlandi juhászkutyát vizsgált, mindegyik női tulajdonban volt. A tulajdonosok és a kutyák két alkalommal adtak haj-, illetve szőrmintát, néhány hónapos különbséggel. Mivel a fizikai aktivitás növelheti a kortizolszintet, a kutatók a vizsgálatban résztvevő kutyákat is össze akarták hasonlítani olyan kutyákkal, amelyek obedience-ben vagy agility-ben versenyeztek. Ezért a kutyák fizikai aktivitási szintjét egy hétig rögzítették egy aktivitási nyakörv segítségével.
Korábban is vizsgálták
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a nyálban a rövid távú kortizol szintje szinkron módon emelkedik mind a kutyában, mind a gazdájában, amikor együtt versenyeznek. Az itt bemutatott tanulmány azonban azt találta, hogy a kutyák fizikai aktivitása nem befolyásolja hosszú távú kortizolszintet a szőrükben és úgy tűnik, hogy a versenyző kutyák stressz-szintje erősebben kapcsolódik a gazda stressz-szintjéhez, mint inkább az aktivitáshoz. A kutatók azt feltételezik, hogy ez talán a gazda és a kutya közötti magasabb fokú aktív interakcióval hozható kapcsolatba, amikor együtt edzenek és versenyeznek.
A vizsgálatban résztvevő kutyatulajdonosokat arra is felkérték, hogy töltsenek ki két kérdőívet saját maguk és kutyájuk személyiségével kapcsolatban. A kutatók azt vizsgálták, hogy a stressz szintje összefügg-e a személyiségjegyekkel.
„Meglepő módon nem találtunk a kutya személyiségjegyeinek jelentős hatását a hosszú távú stressz kialakulására a kutyában. A gazdi személyiségjegyeinek hatása viszont erősebb volt, magasabb szinten volt kimutatható. Ebből arra következtetünk, hogy a kutya tükrözi, mintegy lemásolja gazdája stresszállapotát.” – mondja Lina Roth, a tanulmány vezető kutatója. Az eredmény arra utal, hogy a gazda és a kutya közötti kapcsolat erősen befolyásolja a kutya stressz-szintjét. További vizsgálatokra van azonban szükség, mielőtt következtetéseket vonhatunk le a korreláció okáról. A kutatócsoport közeljövőben azt tervezi, hogy megvizsgálja, hogy történik-e hasonló szinkronizálás a kutyák és gazdáik között például a független munkára kiképzett vadászkutyák esetében. Egy másik kutatási irány azt vizsgálja, hogy a tulajdonos neme játszik-e szerepet e területen.
„Ha többet tudunk meg arról, hogy a különböző típusú kutyákat hogyan befolyásolhatja az ember, a gazda, lehetséges lesz a kutyát és a gazdát úgy társítani, hogy az mindkét fél számára jobb legyen, stresszkezelési szempontból. Lehetséges, hogy bizonyos fajtákat nem érint olyan mélyen, ha a gazdájuknak magas a stressz szintje” – mondja Lina Roth.
E vizsgálat, s más ehhez hasonló kutaták sok segíthetnek abban, hogy jobban megérthessük az ember és a kutya évezredes kapcsolatát, valamint hogyan értelmezhetik a kutyák az emberi pszichológiai állapotokat, illetőleg annak változásait. Az ilyen kutatások tudatosítják, megerősítik bennünk, hogy a kutyák rendkívül érzékenyek, intuitívak, és felfoghatatlan értéket képviselnek, ha segítségül hívjuk őket olyan feladatok végrehajtásában, amiben ők képviselik a legmagasabb szintet, amihez ők értenek a legjobban: a szimatolásban, meghatározott szagok azonosításában.
Szöveg forrása: az a Kutya újság 2024-es januári száma.
