Ismét visszatérek a kutyákhoz szorosabban kapcsolódó témához: a magyar pásztor- és vadászkutyák, mint hungarikumok egyik jeles képviselőjéről, a kuvaszról beszélgetek. Beszélgetőtársam Szabó István, a Magyar Kuvasz Egyesület elnöke, egyben a Kuvaszok a Kárpátokban Barátikör egyik tagja.
A Kuvaszok a Kárpátokban Barátikör egy leginkább barátságon, hasonló gondolkodásmódon alapuló társaság, mely legfőbb célja archaikus magyar nyájőrző fajtánk, a kuvasz ősi értékeinek, munkaképességének megőrzése, az eredeti, standardben leírt feladatkörének: a jószág őrzésének hagyományos környezetében való biztosításával. Beszélgetésünk elején arról kérdeztem Istvánt, hogyan szerveződött a barátikör, mik voltak az előzményei.
„2006-ban indult el a Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program elődje, melynek ötletgazdája Puskás Ferenc természetvédelmi mérnök volt. Már abban az évben kikerült az első kutyapár Felvidékre, Szilicére, a Kuvaszok a Gömör-Tornai Karszton elnevezéssel. Akkor a farkas jelen volt ott és lehetett hallani arról, hogy már Magyarországon, a Zemplénben is megfigyelhető. 2007-től csatlakoztunk Bölöni Botonddal a kezdeményezéshez, ezzel egy álom a gyakorlati megvalósítás útjára lépett és ekkor terjedt ki a Program erdélyi helyszínekre. A Program első öt évében egy nagy, átfogó együttműködés jött létre, a magyarországi kennelek nagy része, köztük meghatározó, nagy múltú tenyészetek is ajánlottak fel kutyákat a program számára. Mindenképp meg kell említsem, hogy az akkori klubelnök, Juhász József is mellé állt a kezdeményezésnek a kezdetektől fogva (az első kutya tőle származott).
2013-ban a budapesti világkiállításon a Programot és helyzetét önálló standon mutattuk be, amit a MEOESz egy dupla stand biztosításával támogatott, a megjelenés minden egyéb költségét önerőből vállaltuk, ahogy a Program fenntartását is a mai napig. 2013 szeptemberében az I. Tájjellegű kiállítást szerveztük meg Erdélyben, ahova több mint 50 kutyát neveztek. Ez már a negyedik szakmai rendezvényünk volt a kihelyezett kutyák vonatkozásában a két szakmai konferencia és egy nomád találkozó után. Az elismert tenyésztő szervezetek megalakulásával egyidőben a Programban nagy változás következett be, a kuvasz klub átszervezésével megszűnt a törzskönyvezési lehetőségünk, mivel az új vezetés nem támogatta azt.
2015-ben négyen – Bölöni Botond, Magyar Ákos, Holczhakker József és jómagam – úgy döntöttünk, hogy új alapokra helyezve folytatjuk a munkát már a Kuvaszok a Kárpátokban Barátikör keretében. A kialakult – akkorra már baráti – kapcsolatokat a gazdákkal sikerült fenntartani, így a vizsgálati helyszíneket egy kicsit alacsonyabb aktivitással, kicsit zártabban, de a mai napig ebben a formában látogatjuk.”
Szóba került az 50 kutyás nevezési létszám, mely arra enged következtetni, hogy valóban nagy számban kerültek ki kutyák Erdélybe; de a Kárpátok más részeire is, Felvidékre (Szlovákiába), Kárpátaljára is kerültek kutyák?
„Nem, kizárólag Felvidékre (Szlovákia) és Erdélybe. Később már nemcsak felajánlásokból, hanem a Felvidékre kihelyezett kutyáknál született alomból – ami az első alom volt a Kuvaszok és Nagyragadozók Programban – helyeztünk ki kölyköket új erdélyi helyszínekre.
Az ötven kutyás nevezést úgy kell elképzelni, hogy a létszám kb. fele kiállítási, másik fele esztenán dolgozó kutya volt; a két csoportnak külön megmérettetést tartottunk. Nyilván nem lett volna túl igazságos egy szépségkiállításon a munka kondícióban lévő kutyákat a kiállításra felkészített kutyákkal összehasonlítani. A rendezvényen a küllemi rész mellett egy bátorság próba is zajlott, mely nem az esztenás kutyák részére lett meghirdetve, de volt, aki részt vett rajta. Ennek oka, hogy ezek a kutyák nincsenek a csibészeléshez, emberfogáshoz szoktatva a balesetek elkerülése érdekében, mivel az a cél, hogy a terepen dolgozó kutya ne bántsa a gombázó, túrázó embereket.
Ahogy ők fogalmaznak, nem szeretik az emberre gonosz kutyákat. Ebből is látszik, hogy milyen összetett az ott dolgozó kutyák feladata, milyen idegrendszerrel, helyzetfelismerő képességgel kell rendelkezniük, hogy megfelelően reagáljanak egy adott szituációra.”
Szerző: Kovács Attila
A folytatás az a Kutya újság 2024-es novemberi számában olvasható!
