Kutyát venni és eladni egyszerűnek tűnik, ám amilyen gyorsan megoldható, annyi jogi buktatót is rejthet. Cikksorozatunkban igyekszünk áttekinteni az ebek adásvételének, tulajdonváltozásának folyamatát és adni néhány kapaszkodót a bonyolultabb helyzetekben való eligazodáshoz.
Az adásvételi szerződés
Az adásvételi szerződés az egyik leggyakrabban előforduló szerződéstípus. Nem biztos, hogy tudatosul bennünk, de már az is annak számít, ha egy étteremben rendelünk, hiszen megmondjuk, hogy mit kérünk, az eladó (ebben az esetben az étterem) átadja nekünk a kért árut, mi pedig kifizetjük az étlapon előre jelzett árat. Az adásvétel tehát nem más, mint egy olyan, egyszerű ügylet, amelynek során egy termék tulajdonjoga gazdát cserél ellenszolgáltatás, ellenérték fejében.
Az adásvételi szerződést a Polgári törvénykönyv szabályozza, a kutyák esetében is. A kutya élőlény, a jog szempontjából azonban dolog, vagyis a dolgokra vonatkozó szabályokat kell rájuk alkalmazni (eltérésekkel), a tulajdonosváltozás esetén is. Az adásvételi szerződés megköthető írásban vagy szóban is, a lényege pedig, hogy az adásvételi szerződés alapján az eladó legfőbb kötelezettsége a tulajdonjog vevőre történő átruházása, ami ez esetben a kutya birtokának (azaz az állat birtoklásának) átruházását is jelenti. Az adásvételi szerződés által létrejött jogviszonyban a vevő elsődleges kötelessége pedig a vételár megfizetése és a szerződés tárgyának, azaz kutya-adásvétel esetén a kutya átvétele. Egyszerűbben fogalmazva tehát az adásvétel során csak annak a dolognak a tulajdonjogát tudjuk átruházni, amivel rendelkezünk, tehát a miénk, és ha megkaptuk az ellenértékét, át is kell adnunk a vevőnek.
Amennyiben a fenti kritériumok nem teljesülnek, vagy ha bármelyik is hiányzik, tehát ha például nincsen vételár (legyen az bármilyen csekély vagy magas összeg), vagy ha nem történik meg a birtokátruházás, vagyis a kutya átadása-átvétele, akkor bizony nem jön létre az adásvételi szerződés, akkor nem beszélhetünk adásvételről.
Bár az adásvétel alapvető jogi keretei egyértelműek és egyszerűek, mégis rendkívül fontos ezt tisztázni, hiszen a gyakorlati életben előfordulhatnak olyan helyzetek kutyák esetében, amikor átadásra kerül ugyan egy állat, azonban nincsen vételár; vagy születik ugyan egy szóbeli adásvételi megállapodás, ám az állat átadása-átvétele, azaz a birtokátruházás valamilyen oknál fogva mégsem történik meg. Ha pedig később a felek között vita támad, különösen nehézkes lehet igazságot tenni, hiszen egy szóbeli megállapodást utóbb nehéz rekonstruálni, az idő előrehaladtával pedig mindenki másképpen emlékszik a számára fontos részletekre. Éppen ezért, bár ez a hatályos jogszabályok értelmében a kutyákkal kapcsolatban nem kötelező formai előírás, mégis tanácsos minden esetben írásbeli szerződésformát választani.
Amikor kutyát szeretnénk eladni vagy vásárolni, az interneten böngészve sok, hasznosnak látszó, úgynevezett „mintaszerződéssel” találkozhatunk. Jogászként azonban azt javasoljuk, hogy akár eladóként, akár vevőként szeretnénk megállapodást kötni, mindenképpen érdemes a szerződés megfogalmazására egy kis időt és energiát szánnunk, és a sablonok használata helyett az adott ügyletre, kutyára szabott, saját szerződést készíteni, hiszen ez lesz az a dokumentum, amelyre később, szükség esetén hivatkozhatunk.
Mi legyen benne? Az alapvető „kellékek”
Az örök kérdésre, amit minden alkalommal felteszünk magunknak, amikor saját szerződést készíttetünk, a válasz első része magától értetődő és egyszerű. A szerződést szinte kivétel nélkül a felek, az eladó és a vevő adataival szokás kezdeni, majd egyértelműen és precízen szükséges meghatározni, hogy pontosan milyen és melyik állat tulajdonjoga kerül átruházásra.
A szerződésben egyértelműen meg kell határozni, hogy az adásvétel kik között jön létre, ezért mind az eladó, mind a vevő részéről kell tartalmaznia adatokat. Magánszemélyek esetében javasolt a következőket rögzíteni mindkét fél esetében: név (születési név), lakcím, személyi igazolvány szám, születési dátum. Egy adásvételnek lehet adott esetben adóvonzata is, ezért ugyan nem kötelező, de érdemes az adóazonosító jelet és a TAJ számot is szerepeltetni. Abban az esetben, ha az eladó vagy a vevő egy cég, vagy vállalkozás, más adatokra lesz szükség. Cég esetén a szerződésbe bele kell írni a cég nevét, székhelyének címét, adószámát, cégjegyzékszámát, egyéni vállalkozónál pedig a nyilvántartási számot. Mivel cégek részéről csak a cégjegyzésre jogosult személy írhat alá, célszerű őt is megnevezni.
A kutya adatai közül minden olyan adatot tüntessünk fel, melyek alapján egyértelműen beazonosítható az állat. Szerepeljen tehát a szerződésben az állat fajtája, neme, törzskönyvi neve, ha rendelkezik vele, akkor a törzskönyvének (azaz a származási lapjának) azonosító száma, ezen kívül születési dátuma és mikrochip-száma, valamint egyedi jellemzői, külső jegyei (színe, külső jellegzetességei, esetleges hibái, rendellenességei) is. Ez utóbbiaknak egy későbbi reklamáció, szavatossági vita során lehet kiemelkedő jelentősége.
Talán már nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a származási igazolás kiemelten fontos a fajtatiszta, tenyésztési célra vásárolt kutyák esetében. Ez a dokumentum igazolja a kutya leszármazási, genetikai vonalát. A szerződésben rögzíteni kell a törzskönyv számát, illetve ha annak kiállítása késik, az eladónak vállalnia kell, hogy azt később átadja a vevőnek. Az állat azonosítására szolgáló adatok nem csupán a szerződés hitelességét alapozzák meg, hanem a kutya egyedi megkülönböztetését is segítik.
Alapfeltétel továbbá, hogy az adásvételi szerződésnek tartalmaznia kell a vételár összegét, annak átadási idejét és módját. A pontos összeg és a fizetési feltételek részletezése segít elkerülni a későbbi vitákat, különösen akkor, ha foglaló, előleg vagy részletfizetés is szóba kerül. Kutyák esetében gyakori, hogy a szerződéskötéskor történik a vételár teljesítése, kiegyenlítése is, ezért érdemes a szerződésbe belefogalmazni azt az eladói nyilatkozatot is, amelyben az eladó kijelenti, hogy hiánytalanul átvette, megkapta a vételárat.
A birtokba adás, vagyis a kutya átadásának-átvételének időpontját és körülményeit is fektessük le! Ez a harmadik, az írásbeli adásvételi szerződés létrejöttéhez szükséges alapfeltétel. Meg kell határoznunk tehát a kutya átadásának-átvételének helyét, idejét és módját. A részletek rögzítése a felek közötti egyértelmű megállapodást szolgálja, és minimalizálja az esetleges félreértéseket. A birtokba adásra lehetőség szerint a vételár teljes megfizetését követően, vagy azzal egyidejűleg kerüljön sor, mert ha bármi miatt meghiúsulna az adásvétel, akkor akár el is lehetetlenülhet, de mindképpen komoly nehézségekbe ütközhet az eredeti állapotot visszaállítani, hiszen élő, változó állatokról van szó.
Végül, bár magától értetődőnek tűnik, mégis érdemes megjegyezni, hogy az írásban kötött szerződést a feleknek alá kell írniuk, valamint a szerződéskötés helyét, idejét is meg kell jelölni. A szerződést lássuk el odalszámozással, és minden oldalt írják alá a felek.
Amennyiben van rá mód és lehetőség, annak érdekében, hogy úgynevezett teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősüljön az adásvételi szerződésünk, két tanú adataival és aláírásával is ki kell egészíteni azt.
Szerzők: dr. Rampasek Éva LL.M. és dr. Bakó Krisztina LL.M.
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es decemberi számában olvasható!
