Júliusban publikáltak egy magyar kutatást, amelyben egy komplex helyzet során vizsgáltak meg a kutatók, hogy a kutya egy számára megoldhatatlan helyzetben kitől kér segítséget. A kísérlet során a kutyák két számukra ismeretlen emberrel kerültek kapcsolatba. Először csak megfigyelhették az ismeretlen ember viselkedését, beszédét mozgását, majd közösen játszottak is egy húzogatós kutyajátékkal. A két ismeretlen személy között három eltérés volt, egyikük mozgásában korlátozott volt, a gazda anyanyelvétől eltérő nyelven beszélt, valamint egy nem szokványos ruhadarabot viselt. Miután a kutyák mindkét személy viselkedését megfigyelték és megtapasztalták a közös játék során külön-külön, a kísérletvezetővel volt lehetősége a kutyáknak játszani. A játék során a kísérletvezető a húzogatós kutyjátékkal játszott, ám a játék megszabott keretek között zajlott. A kísérletvezető minden alkalommal egy ablakpárkányra dobta fel a játékot, és ha a kutya a szemébe nézett, megkaphatta a játékot. Az utolsó alkalommal a kísérletvezető feldobta a játékot, ám nem adta oda a kutyának, hanem elhagyta a kísérleti szobát, és helyére a korábban szereplő két, idegen, eltérő tulajdonságokkal bíró személyek léptek be. A kísérlet csak ekkor kezdődött igazán ugyanis a kutatók ebben a helyzetben tudták megfigyelni azt, hogy kitől kér segítséget a kutya a játék megszerzésében. Kire néz kinek a közelében tartózkodik többet?
Az eredmények azt mutatták hogy a kutyák különbséget tettek a potenciális segítők között, és ezt a gazdához való hasonlóságra alapozták. Az ismeretlen személyekkel való közös játék során a kutyák ugyanakkora figyelmet fordítottak a „szokványos” és „különc” személyre. A játék kérésének szituációjában, azonban a kutyák többet néztek arra a személyre, akinek a mozgása és beszélt nyelve megegyezett a gazdáéval, sőt, szemkontaktust is többször vettek fel a gazdájukra hasonlító személlyel. A szembetűnő eredmény mellett fontos azt is megemlíteni, hogy a kutyák, amikor a két segítő közül választottak, már nem láthatták mozgásukat vagy hallhatták beszédjüket, így feltehetően az emlékezetükre támaszkodva választották ki azt a személyt aki a gazdájukéhoz hasonló. Az hogy a kutyák gazdájukhoz hasonló emberekkel keresik a kontaktust több magyarázat is szolgálhat. Ebben a helyzetben elképzelhető, hogy a kutyák, azért keresték a hasonló személy közelségét, mert a másik ismeretlen, „furcsa” szokatlan embertől tartottak, féltek.
Másik magyarázat szerint a kutyák megtanulhatták, elleshették gazdáiktól, hogy az idegen, furcsa embereket inkább kerülni érdemes. A szociális kategóriák kialakítása már gyermekek fejlődése során is megjelenik, vagyis hogy bizonyos jellemzők alapján embereket csoportosítani tudnak, akár külsőjük alapján is, de az egyik legalapvetőbb csoport meghatározó tényező már maga a hallott nyelv is. Összefoglalva a kutyák, akár mint a kisgyermekek, érzékenyek a szociális jelzésekre és döntéseiket alapozzák ezekre. Ahogy az emberi mutatást és kommunikációs jelzéseket, valamint érzelmeket is képesek olvasni, úgy az egyedi, személyiségre vonatkozó jegyeket is felismerik és ismeretlen emberek között képesek ezek alapján különbséget tenni, ahhoz hogy interakcióba lépjenek egy cél elérése érdekében.
Szánthó Flóra
