Akik a szaglás tudományának vizsgálatára, illetőleg ezen ismeretek tanulmányozására szánják rá magukat, gyakran találkoznak a „szagkép” fogalmával. De mi is az a szagkép? Hogy jön a szagláshoz egy a látószervünknél használatos és ismert fogalom, a kép? Miért kapcsoljuk össze a két fogalmat? Mielőtt belekezdenénk az említett fogalom magyarázatába, röviden foglaljuk össze, mit érdemes a kutya „orráról” illetőleg annak funkciójáról tudni.
A kutyaorr vs. emberi orr
Egy átlagos kutya orrában kb. 220 millió szagreceptor található, bár a kifejezetten „szaglásra tenyésztett” kutyáknál több mint 300 millió is előfordul. Ezek a kutyák általában lógó fülűek, hosszabb fülűek, amelyek éppen a szaglásukat segítik elő, hiszen e fülek legyezőként hajtják az orr elé, az egyébként az orrot elkerülő levegőt. Ezzel szemben az embert csak 5 millió szaglóreceptorral áldotta meg a teremtő. Ne csodálkozzunk ezen a nagy számbeli – és természetesen ennek (is!) köszönhető képességbeli – különbségen, az ember legfőbb – értsd legjelentősebb, leggyakrabban használt – érzékszerve nem az orra. Dr. Michael T. Nappier DVM, a Virginia-Maryland College of Veterinary Medicine DABVP alelnöke szerint kiváló szaglásuk lehetővé teszi a kutyák számára, hogy egy olimpiai méretű úszómedencében fél teáskanál cukornak megfelelő mennyiséget észleljenek!
Ami a kutyák szagló képességét illeti, az agyuk szagokat feldolgozó területe sokkal nagyobb az emberénél, ami lehetővé teszi, hogy szaglásuk 10 000 – 100 000-szer hatékonyabb legyen a miénknél. James Walker, a Floridai Állami Egyetem Érzékszervi Kutatóintézetének korábbi igazgatója ezt a látás, mint érzékelés szempontjából így írja le, hogy jobb „képet” alkothassunk a kutya szaglási képességeiről: „Ha a látás analógiáját hívjuk segítségül, akkor azt, amit te és én egyharmad mérföldön látunk, egy kutya több mint 3000 mérföldön is lát, és még azon túl is lát”. Elképesztően fenomenális képesség!
Miért olyan fontos a kutyának a szaglása?
A kutya – és mi is – érzékszerveinkkel érzékeljük a körülöttünk lévő világot, annak változásait, egyfajta kapocsként működik a külső világ és az elme között. A látás, a hallás, a tapintás és ízlelés, mind e célt szolgálják. Nem kivétel ez alól a szaglás sem. A kutya szaglása a legfontosabb, illetőleg a körülötte lévő világ érzékelése, ahogyan a világot szemléli az orrán keresztül. Ezzel szemben az ember legfontosabb érzékelése a látás, azaz mi a környező világunkat a szemünkön keresztül érzékeljük elsősorban. Az „elsősorban” nagyon fontos, hiszen e többi érzékszervünk is ezt a célt szolgálja csak nem ilyen mértékben.
A kutya szaglásának fontosságát nem kevésbé érzékelteti, hogy működése még születése előtt megkezdődik és halála utolsó percéig is teszi a dolgát. És most térjünk vissza az eredeti témánkhoz, a szagképhez. Cikkünk elején feltettük a kérdést: Hogy jön a szagláshoz egy a látószervünknél használatos és ismert fogalom, a kép? Miért kapcsoljuk össze a két fogalmat?
Említettük, hogy amíg a kutya legfontosabb érzékszerve az orra, addig az emberé a szem. Mi a szemünkön keresztül, képi „szemléletben” – még ebben a szóban is a legfontosabb érzékszervünkre utalunk – szeretjük az információt feldolgozni. Gondoljunk csak arra, hogy mi mindent „képesítünk” csak azért, hogy számunkra érzékletesebben fogjuk fel a világot, illetve könnyítsük meg világunkban a minket érő, illetve feldolgozandó információkat. Hacsak a korunkra jellemző informatikai dolgokra vetítjük gondolatainkat, a számítógép bitekkel, egyesek és nullák sorozatával dolgozik, s az eredménye is ekként jelenik meg elsődlegesen. A szoftverek jelentős része azon dolgozik, hogy ezen eredményeket képi világgá transzformálja, alakítsa át, hogy könnyebben feldolgozhatóvá tegye számunkra. Az első, nagy tömegeket érintő operációs rendszer is, a „Windows” – ami még nevében is tükrözte -, ablakot nyit egy új világra, arra a világra, amit a számítástechnika nyújt nekünk. A Windows-t megelőző évtizedekben is volt számítógép, de azt csak egy nagyon szűk réteg volt képes alkalmazni, pontosan az eredmények képi megjelentetésének hiánya miatt (adatok lyukkártyákon, szalagokon stb.). Mi emberek, mindent képeken keresztül szeretnénk feldolgozni!
Akik a szaglást kutatják is emberek, ők is szeretik „képi világban” szemléltetni azt a világot, azokat az információkat, amiket a kutya az orrával „láthat”. Így alakult ki a szagkép, mint olyan fogalom, ami a szaglás világában kezd egyre jobban elterjedni.
De akkor mi is az a szagkép?
„A szagkép olyan szagok kombinációjaként határozható meg, amelyek akkor vannak jelen, amikor egy szagot azonosító kutya egy meghatározott szagot keres, azonosít”. A meghatározott szag az a szag, amelynek azonosítására a kutyát képezték.
Talán így egy kicsit kuszának tűnik, de ha arra gondolunk, hogy belépünk egy virágüzletbe, és egy bizonyos virágot szeretnénk vásárolni, pl. egy vörös rózsát, amelynek egy rá jellemző illata van, akkor a keresett szag a vörös rózsa illata, a szagkép pedig a virágüzletben található összes virág illatának a kombinációja. A virágüzletben található számtalan típusú virág látványa, képe jól érzékelteti azt a szagkavalkádot, amit a kutya érezhet egy bizonyos szag azonosításakor. Ezzel a példával a szagkavalkádot transzformáltuk egy – az ember által is jól értelmezhető – képi anyaggá, mint ahogyan a számítógép bináris adatait egy képi információval teszik a szoftverek számunkra feldolgozható információvá.
Ezzel talán jól szemléltettük, mit is keres a szagok világában egy vizuális fogalom, amivel pusztán csak az emberi elme számára elfogadható formába csomagoljuk az információt. Ez kicsit azzal analóg, mint amikor egy éjjellátó eszközzel a sötétben az emberi szem által nem látható tárgyak képi információit a látható tartományba transzformálják, s ezzel az emberi szem által feldolgozhatóvá teszik a képi anyagot.
A szagkép kicsit „tudományosabb” és egyben bonyolultabb megfogalmazása:
Az adott szagnyomot alkotó elemek és az elemeket érő környezeti hatások időtől és helytől függő kölcsönhatások pillanatnyi összessége.
Vizsgáljuk meg mit is mond ez a mondat a korábbi virágüzlet analógiáját alapul véve. A virágüzlet virágai illatának összessége adja a szagnyomot. A virágok egyenként alkotják a szagnyom elemeit. Minden egyes virágra hatnak a környezeti tényezők, melyek pl. a virágüzlet levegőjének hőmérséklete, páratartalma, fénytartalma. De ugyanilyen környezeti tényező pl. a napszak és az ahhoz tartozó korábban említett tényezők – hőmérséklet és páratartalom – változása is. A különböző típusú virágok ezekre a változásokra másként reagálnak, vannak, amelyek a magasabb, míg mások az alacsonyabb páratartalmat kedvelik. Ami az egyiknek ideális az a másiknak kevésbé az. A virágok a különböző környezeti változásokra különbözőképpen reagálnak, jólétük a megjelenésükben, illatanyagaikban is megmutatkozik. Nem beszélve arról, hogy a különböző virágok élettartama más és más, ami szintén más reakciókat okoz koruknak megfelelően.
Ezen környezeti változások a virágokban más és más változást idéznek elő, melyet szekrétumuk – jelen esetben az illatanyaguk – változásaiban realizálnak. A környezeti változások a virágüzleten belül nem egyenletesek, pl. a fényviszonyok változása az ablakhoz közel intenzívebb tartományban mozoghat, ami az ablakokhoz közeli virágokban szélsőségesebb változásokat okozhat. Így elmondhatjuk, hogy a szagnyomot alkotó elemek összessége, azaz a virágok illatanyagai nem csak az időtől – napszakok változása –, hanem az elhelyezkedésük, a helyük – függvénye is.
Magát a szagnyomot külső tényezők is befolyásolják, változtatják. Például egyes virágokat megvásárolnak, így kikerülnek a virágüzletből, míg más virágok bekerülnek az üzletbe a virágkereskedő által. Ez a két folyamat reprezentálhatja a szagnyomban lévő különböző szagelemek elillanását, elpárolgását, illetőleg az idegen szagelemek szagnyomba kerülését.
A fenti, példákkal illusztrált magyarázatból egy nagyon fontos következtetést vonhatunk le: a szagnyom állandóan változik, sosem állandó. Ez utóbbi megállapítás, illetve ennek ismerete, miszerint a szagnyom állandóan változik, a kutyák és a kutyaféle ragadozók számára létfontosságú paraméter. A különböző szagelemek más és más változásának sebességéből, állapotából a kutyák képesek meghatározni az adott szagnyom korát. Ezek alapján például a ragadozó képes eldönteni, hogy az útját keresztező préda vagy zsákmányállat nyomát érdemes e követnie, vagy már olyan régi, hogy annak fellelési helye gyakorlatilag lehetetlen.
A kutyák szaglásának képessége olyan kifinomult, hogy pl. egy lábnyomsorozatból 3-5 lépés között képesek a különbséget érezni, azaz képesek ezzel annak irányát meghatározni. Amely ragadozó ennek nem felelt meg, evolúciós hátrányba került az ezt a tulajdonságot bíró társaival szemben, mert táplálékkeresési hatékonysága nem volt életképes.
Tovább elmélkedve a szagkép körül, a fentebb vázolt magyarázat a végtelenségig leegyszerűsített változat. A szagkép módosulását messze nem csak az említett hatások érik. Gondoljunk csak arra, hogy a szagképet ért légmozgás, a szagelemek jellemzőit közvetlenül befolyásolják, hatásuk a légmozgás paramétereinek változásával nem feltétlen egyenes arányban jelentkezik. S akkor még nem beszéltünk a különböző, a szagképet közvetlenül érő turbulens – a levegő fizikai jellemzőinek (nyomás, sebesség) gyors, kaotikus változása – hatásokról sem. Mindezen hatások és az őket követő hatások pontos leírása szükséges ahhoz, hogy igazán megértsük a szagkép változásait. Azonban még nem állnak rendelkezésünkre pontos modellek, pontosan az említett rendszer bonyolultsága miatt. A kutyák orra viszont mindezen hatásokat érzi, érti és feldolgozza. Tényleg zseniális műszer a kutya orra, ugye?
Szerző: Ujhelyi Tamás
A cikk először az a Kutya újság 2024-es júniusi számában jelent meg.
