Mikor ezeket a sorokat olvassa a kedves Olvasó, a 2024-es FEHOVA kiállítás már lezajlott. A fegyver-horgászat-vadászat hármasból kétséget kizáróan az utolsó az, ami ősidők óta egybefonódott a kutyákkal, a kutyával történő tevékenységekkel. A vadászatnak pedig létezik egy módja, mely egyidős a magyar nemzettel, sőt, nem sértés azt mondani, hogy még a magyarságnál is ősibb. Ez a hagyományos vadászati mód, a solymászat.
A solymászat mint élő emberi örökség
A solymászat, mint élő emberi örökség, kulturális örökségünk része, hungarikum. Lassan pedig megtanuljuk, hogy ami számunkra ennyire fontos, az a világ számára is az. Nincs ez másképp most sem, hiszen ez az érték az UNESCO által nyilvántartott, az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján is szerepel.
4000 éve vadászati kultúránk része
Vadászati kultúránk ezen ősi darabja négyezer éve vert gyökeret. Az Ázsia sztyeppéin élő, vadászó életmódot folytató népeknél jellemző volt a ragadózó madarak tanítása, kizárólagos célja pedig a táplálékszerzés volt. Az ősmagyarok, elődeink is feltehetően itt, a délkelet-európai pusztákon ismerkedtek meg a madarászattal. Erre nyelvtörténeti adatok adnak tanúságot: ebből az időből származó szavunk a héja és egyesek szerint a sólyom is. Később Levédiában új solymászati módszereket ismertünk meg és kerültek nyelvünkbe a török eredetű karvaly, ölyv, turul szavak.
Most felelevenednek bennünk történelem tanulmányaink és egyértelművé válik a ragadozó madár kultusz fontossága a magyarság történetében. Turul jelenik meg Emese álmában a monda szerint, aki megjövendöli az új hazát és fia születését, akinek utódai dicső uralkodók lesznek. Eredettörténetünk tehát egy turulmadárral kezdődik.
Azonban, hogy mégis milyen madárfajról beszélhetünk konkrétan, azt a szakemberek a mai napig nem tisztázták kétséget kizáróan. Minden esetre, hogy sólyomfaj jelent meg az álomban, az mára már biztosnak mondható.
A solymászat aranykora
Hazánkban a solymászat XIII. században élte első aranykorát, státusszimbólummá vált, a királyok kedvelt időtöltése volt. IV. Béla nagy solymász hírében járt, nyúlra vágó héja látható dénárján és az ő uralkodása alatt jelentek meg az első solymász tisztségek. Majd nemcsak a sólyom fészkek hovatartozását jelölik a birtokleveleken, hanem a király solymászai külön községekbe települnek. Ebből az időből származnak a mai napig fennmaradt helység-, mint Kerecsend, Solymár, Sólymos, Madaras és családneveink, mint Solymos, Solymosi, Madarász. A Bécsi Krónikában Könyves Kálmán királyunk öccse, Álmos herceg varjút vágat sólymával az ábrázoláson. Nagy Lajos solymászmestere Magyar László könyvet írt a sólymok idomításáról. Mátyás király idejében folyt solymászatokról Janus Pannonius versekben emlékezett meg, ahol galambot, nyulat, vadkacsát pedzettek és a vadászathoz kutyákat is használtak.
Zsigmond királyunk a lengyel uralkodótól kapott sólymokat ajándékul, II. Lajosról pedig feljegyezték, hogy 40 000 arany adósságot engedett el egy jó vadászsólyomért. Európában a XVI–XVII. században élte aranykorát, majd a lőfegyverek tökéletesedésével a solymászat háttérbe szorult. A XX. század elején élesztették újra hazánkban ezt a hagyományos vadászati módot mint sportot és érdekes szórakozást.
Mit sem változott az évezredek során a solymászat
Szűkebb értelemben az idomított ragadozó madár és ember közös vadászata a solymászat, ami mit sem változott az évezredek során. Hagyományos vadászati mód, melyet manapság ragadozó madárral való vadászatra feljogosító kiegészítő vizsgával rendelkezők űzhetnek. Tágabb értelmezésben egy életforma, a hozzá kapcsolódó szokásokkal, kézművességgel, hitvilággal és a maga jellegzetes közösségével.
A solymász és madara
A ragadozó madárral való együttélésnek, foglalkozásnak legalább annyi velejárója van, mint a mi négylábú társaink esetében. A solymász gondozza, takarmányozza, tisztán tartja madarait, de ami ennél sokkal nehezebb feladat, bizalmi kapcsolatot alakít ki vele. Ez a kötődés azonos a jó gazda és kutyája köztivel, szoros, baráti viszony. A napi gyakorlások, reptetések, közös séták során összeszokott páros köteléke a vadászat alkalmával teljesedik ki. A szoros egymásrautaltság hozza meg a sikert madár és solymász számára is, a zsákmányból pedig rendszerint részesülnek mindketten. A solymászat során használt ragadozó madár fajokat vadászati stílusuk alapján hagyományosan két csoportra osztják, a sólyom fajok az ún. magasröptűek és minden más faj az alacsonyröptű csoportot gazdagítja.
Vadászat ragadozó madárral
Tradicionálisan Magyarországon és a környező országokban a vándorsólyom, kerecsensólyom, vadászsólyom, szirti sas, héja, karvaly voltak a leggyakrabban solymász kézen előforduló fajok. Korábban használhatóságuk, beszerezhetőségük volt az alapja gyakoriságuknak, ma ezt jogszabály határozza meg. Így napjainkra a solymászok többsége héját tart, utána következik a vándorsólyom, majd a többi fajból néhány egyed. Jelenleg Magyarországon nagyjából 150 regisztrált solymász lehet cirka 300 madárral. Az elfogható vadfajokat szintén törvény szabályozza, természetesen ez a lista jóval szűkebb, mint egy vadon élő ragadozó madár zsákmány repertoárja.
A prédaállatot a vadászatra használt faj is meghatározza. Az alacsonyröptű madarakkal sikeresen ejtenek el mezei nyulat, üregi nyulat, míg a sólymokat főként fácánra, récefajokra engedik. Szirti sassal leggyakrabban mezei nyúlra vadásznak, de ennél nagyobb méretű vad is elfoghatók sassal, róka vagy akár őz is. A solymászati stílusuk alapján a madarak idomítása és a velük való vadászat is különbözik. Az alapidomítás része az ember és környezetének elfogadása, a kézhez szoktatás, illetve a kutya jelenléte, a kézre szállás, kézre hívás, tollbábúra behívás. Felsorolni természetesen könnyű, a tanítás azonban rendszeres, napi szintű gyakorlást kíván.
Amikor az alapfeladatokat biztosan elsajátította a madár, kezdődhet a megismertetése azoknak a vadfajoknak, amikre később vadászni kívánnak vele. Ebben az esetben már évmilliókra visszatekintő ösztönöket hívnak életre és néhány ismétlés után a vadászmadár már a természetben lévő vadat is bizton támadni fogja.
Solymászkutyák
Mielőtt a ragadozó madarakkal való vadászatra térek, szeretnék visszakanyarodni a kutyákhoz és magát a vadászatot a solymászkutyákkal együtt leírni. A vadászmadárhoz szoktatott vadászkutya a solymász fontos segítőtársa, ez a hármas szövetség együtt dolgozva növeli a vadászat eredményességét. A solymászkutyák választása függ a terepi adottságoktól, nyíltabb területre, általában sólyomfajok mellé előszeretettel használnak pointert. Fedettebb terepen, alacsony röptű madarak segítőtársának egyéb közel kereső vizslafajtákat, esetleg kajtató kutyákat, hazánkban gyakran rövidszőrű és drótszőrű magyar vizslát.
Fontos leszögezni, hogy solymászaton kizárólag ragadozó madár alatt dolgozó vadászkutyák vadászati alkalmassági vizsgájával rendelkező kutyákkal dolgozhatunk. Héják (és más alacsonyröptű vadászmadarak) esetében lehetőség nyílik a szabadon követés betanítására. Ebben az esetben a madár a solymászt és a kereső kutyát fáról fára repülve kíséri. Sikeres vadászat lehet ez a fasorban megbújó mezei nyúlra, ami a kajtató kutya elől kifordulva, nyílt terepre érve, a fán figyelő héja zsákmányává válik. A madár számára a fáról való, a kézhez képest magasabb pontról történő indulás növeli az eredményességet.
Láthatjuk, hogy ez a módozat egyéni vadászatként is kivitelezhető, izgalmas lehetőség. Az alacsonyröptű madarak kézről indítása (dobása) a felkelő préda után egy másik módszer. Ebben az esetben a kajtató kutyák felverik a vadat, melyet észlelve a solymász indítja társát. Ezzel szemben a vizslák állják a felkutatott vadfajt, melyet a vadász, kezén a madárral kitapos és ezzel egyidőben röpíti azt és több, kevesebb üldözés után, szerencsés esetben pedzi a prédát. Ez a módszer a kutyával együtt leginkább fácánfélékre sikeres, nyílt terepen nem feltétlen szükséges hozzá vadászeb, anélkül is eredményes mezei nyúlra.
Vadászat madarakkal
Végül nézzünk egy elképzelt, ideális esetet, amivel leírom a magasröptű vadászmadarakkal, a sólymokkal történő vadászatot. Nagy kiterjedésű, nyílt terepen zajlik a vadászat, a kutyák messze köröznek a friss vetéseket, szántásokat pásztázva, mikor elérnek egy csalitos folthoz. Az első kutya megdermed, kisvártatva ebtársai szekundálnak. Ezt észlelve a solymász madarát lesapkázza, mire az megrázza magát, másodperceken belül pedig felröppen gazdája felemelt kezéről. Rövid idő múlva már száz méter magasan jár és a fejük fölött körözve várja a fejleményeket. A kutyák ugyanúgy, mozdulniuk nem szabad.
A solymász közben éberen figyeli madara mozgását és mikor az már kellő magasan van, jelt ad. Ekkor a segítő felkelti a bozótosban lapuló fácánt. A kakas hangos kiáltással kirepül rejtekhelyéről, a legközelebbi fasor felé veszi az irányt. A sólyom miután ezt észleli néhány milliszekundum alatt zuhanórepülésre vált, szárnyait behúzza, sőt sebességét gyors és apró szárnymozdulataival fokozza, de ezt szabadszemmel nem láthatjuk. A kutyák lehasalnak. Szinte ideje sincs a szemlélőnek végig gondolni a történéseket, már tollfelhő és nyakát tört kakas zuhanó bukdácsolása jelzi a sikeres pedzést.
A kutyák felkelhetnek. A sólyom a ragadozómadarakra jellemző tartással, szárnyával védi zsákmányát. A solymász odaér, kézre hívja madarát, aki elveszi a kesztyűben rejtőző jutalmat. A vizslákat is megdicsérik, a hármas szövetség ismét bebizonyította rátermettségét.
Amennyiben sikerült elképzelnünk a jelenetet, nem szorul külön magyarázatra, hogy ez az ámulatba ejtő vadászati módszer, az ember és a sólyom több ezeréves, az ember-madár-kutya triumvirátus több száz éves tökélyre fejlesztett összehangoltsága miért is élő emberi örökségünk.
Szerző: Kovács Attila
A cikk először a 2024-es a Kutya újság februári számában jelent meg.
