Papadimitriu Athina és kedvence Büszke, a puli

„Amikor a taps után felmegyek az öltözőbe, már remegve vár az ajtóban engem”

Sugárzik róla az életszeretet, lelkesedéssel beszél a hivatásáról, a színészetről. Papadimitriu Athina imádja a természetet, az állatokat. Állandó társa már tizenegy éve, Büszke a puli, aki a színházba is rendszeresen elkíséri a színésznőt.

N É V J E G Y
Papadimitriu Athina

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1976-ban végzett, és a 25. színházba szerződött. 1978–82 között a Népszínház tagja volt. 1989-ig a Nemzeti Színházban játszott, majd a Rock Színház művésze lett. A színház megszűnése után a Budapesti Operettszínházba szerződött, amelynek azóta is tagja. Vendégként fellépett a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Budaörsi Játékszínben, a Ruttkai Éva Színházban és jelenleg is játszik a budapesti Játékszínben, és a Lovas Színházban is láthatja őt a közönség. Számos színházi darabban, tévéfilmben és játékfilmben szerepelt. Köztük a Hamis a babában, a Lajkó – Cigány az űrben című filmben, a Sándor Mátyás tévéfilmben és a Szomszédokban is. 1988-ban Rajz János-díjat, 1989- ben Farkas–Ratkó-díjat, 1993-ban EMeRTon-díjat, 2005-ben Budapestért- díjat, 2016-ban Ivánka Csaba-díjat, 2019-ben pedig Jászai Mari-díjat kapott. Három lánya született, Trokán Anna, Trokán Nóra és Magyar Réka.

Milyen szerepeken dolgozol jelenleg, milyen darabokban láthat a közönség?
• Az utóbbi időszakban olyan szerepek találtak meg, amelyek egytől-egyig nagy kihívást jelentettek számomra, de jó értelemben. Legutóbbi alakításom az Örökké… szabadon című darabban volt. Ebben egy rákos édesanyát játszom, amely egy izgalmas szerep számomra. Mindegyik darabban más akarok lenni, mást akarok megmutatni magamból a közönségnek. Szerencsére, úgy érzem ez sikerül is. A Lovas Színházzal nyáron állítottuk színpadra a Szabadság vándorai című legújabb darabot, amelyet Kerényi Miklós Gábor rendezett. Az elôadásban Demjén Ferenc dalai csendülnek fel, a színház megalakulását mutatja be, tulajdonképpen a mi életünkről szól. Ebben egy kocsmárosnét játszom. A Lovas Színházat nagyon szeretem. A lovakkal való közös munka egyfajta katarzis élményt nyújt számomra.

Az előbemutató augusztusban volt Szigetváron, a másik pedig szeptember 12-én lesz Baján. Sajnos az utóbbin nem tudok ott lenni, mert ekkor a Menyasszonytánc című darabbal turnézunk Izraelben. Persze, ez is hatalmas élmény, mert sosem jártam még ott.
Már gyerekkorodban is rajongtál az állatokért?
• Igen. Szerintem egy gyerekben már egészen pici korától ott lakozik az állatok iránti szeretet. Gyerekkoromban nekem volt papagájom, macskám, aki imádott TV-t nézni, és kutyám is, Miki a tacskó. Miki csodálatos teremtmény volt, ő volt az első kutyám, együtt nôttünk fel. Egyszer egy buli után, úgy megugatott, hogy el sem tudtam képzelni, hogy mi ütött belé. Később aztán rájöttem, hogy érezte rajtam az alkoholt, és ez nem tetszett neki. Nagyon nehéz volt feldolgoznom az elvesztését. Úgy gondolom, hogy a kedvencünk elpusztulása ugyanakkora fájdalom és tragédia, mint egy családtag vagy egy barát halála. Mára megtanultam, hogy ez az élet rendje.

A puli
A komondor és a puli hasonlósága nem véletlen. Valószínűleg a puli ősei is ezer évvel ezelôtt, a magyarokkal együtt érkeztek Ázsiából a Kárpát Medencébe. Gyökereit tibetinek vélik, nagy hasonlóságot mutat a tibeti terrierrel. Közeli rokona még a pumi is. A pulit elsősorban kisebb állatok, terelésére és őrzésére használták, manapság azonban már családi kutyaként is tartják. Nagyon hűséges és ragaszkodó gazdájához, azonban az idegenekkel szemben gyanakvó lehet, de semmiképpen sem agresszív. Nagyon tanulékony és éber, így nem okoz gondot a nevelése. Minden sikeresen elvégzett feladat után érdemes ôt megdicsérni, megjutalmazni, nagyon élvezi, ha elismerik a munkáját. A szőrét rendszeresen „csomózni” kell, a bundájából kihulló szőrszálak nem esnek a földre, hanem összecsomósodnak az élő szőrszálakkal, azaz összefilcesedik. Nincsen hajlama semmilyen öröklôdô betegségre. Amennyiben jó egészségnek örvend, megélheti a 16 éves kort.

Miki már gyerekkoromban felelősségre tanított, és megtanultam tőle azt is, hogy mi az önzetlen szeretet. Olyan jó lenne, ha mi emberek is így viselkednénk egymással és nem csak az érdekeink vezérelnének.
Lovakkal nem csak a színházban találkozol, te is tartasz. Mellettük mennyi kedvenc él a családotokban?
• A legkisebb lányomnak, Rékának van egy mentett keverék tacskója Manka, és van két pulink Büszke és az ő kölyke Borka. Réka másfél évig keresett kutyát, mindenképp egy menhelyi kutyát szeretett volna örökbe fogadni. Ő is imádja az állatokat, köztük a kutyákat is, és pontosan látja, hogy mennyi kutya vár szerető gazdára. Ha tehetné, mindegyiket kimentené a menhelyekről. Büszke most 11 éves, őt Réka kapta ajándékba még gyerekkorában az egyik barátnőmtől. Azonban az iskola mellett nem volt rá ideje, így Büszke az én kutyám lett. Ő egy igazi tanyasi puli, nemrégiben szült először, az ő kölyke Borka.
Milyen kutya Büszke?
• Rendkívül okos. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a puli akár négyszáz vezényszót is képes megtanulni. Ezen nagyon meglepődtem, hiszen négyszáz szóval már szinte beszélsz egy nyelvet. Trükköket sosem tanítottam neki, és kutyaiskolába sem járt sosem. Csak azt tanítottam neki, ami az ő biztonsága miatt fontos volt, hogy hallgasson rám.

Olyannyira szófogadó, már egészen kiskora óta, hogy egyszer sikerült őt ott felejtenem a benzinkúton. Előadásra mentünk, útközben megálltunk, tartottunk egy kis pihenőt. Mondtam neki, hogy várjon meg az ajtóban, ő pedig jó kutyaként így is tett. Amikor egy másik ajtón távoztam és tovább indultunk, a buszban utazó színésztársaim kérdezték meg, hogy hol van Büszke? Amikor visszamentünk érte, ő még mindig ott várt rám türelmesen. Büszkével mi szinte össze vagyunk nőve, mindenhová jön velem, a színházba is mindig magammal viszem. Van egy olyan budapesti színház, amelyben csak egy ajtó választja el a színpadot az öltözőtől, ha egyet vakkantana, azt be lehetne hallani. De ő mindig csendben van. Azt is megérzi, ha az előadásomnak vége van, amikor a taps után felmegyek az öltözőbe, ő már remegve vár az ajtóban engem.

Előfordult már olyan is, hogy nem engedték őt be egy másik budapesti színházba. A hatvanadik születésnapomat tartottuk, Büszke is szerepelt volna az előadásban. Végül a lányomat, Nórit kellett hívnom, hogy jöjjön Büszkéért és mentse ki őt a színházból. Rettentően dühítő volt ez számomra.
Mennyire felelős állatartók az emberek?
• Semennyire, csak úgy, mint másért, saját kedvencükért sem vállalják a felelősséget. Szerintem a gyerekeket már egészen kicsi koruktól meg lehetne és meg is kellene tanítani a felelős állattartásra. Az iskolában kötelezővé tenném, hogy a gyerekek minden év májusában egy hetet töltsenek el egy tanyasi táborban.

Itt megismerkedhetnének az állatokkal és a nomád körülményekkel. Szerintem gyerekkorban még meg lehet tanítani és meg kellene mutatni a kicsinek, azt, hogy valójában nem ez az igazi élettér, amiben jelenleg élünk, hanem a természet. A volt párommal, hét évig táboroztattunk hasonlóan gyerekeket, jurtában éltünk, állatok között. A vizet kútból hoztuk és petróleummal világítottunk, amit a gyerekek először meglepődve fogadtak, azonban a tábor végére már mindenki mezítlábas, dagonyázó kölyökké változott.
A hatalmas állat szeretet miatt a ti családotokba bármikor jöhetne egy új kedvenc?
• Borka születése előtt elgondolkodtam azon, hogy a 11 éves Büszke vajon hány évet kap még a jó Istentől? Ezt sosem lehet tudni. Ha ő úgy ment volna el, hogy nincs utódja, akkor biztos, hogy befogadtam volna egy másik kutyát. A legidősebb lányomnak, Annának nemrégiben pusztult el a kutyája, Boló. Ő nem tudott, és nem is akart egyből egy másik kutyát. Az én esetemben a jó Isten és Büszke gondoskodott az utódról, na meg Bogyó, Nóri fekete pulija. Úgy gondolom, hogy a kedvenceinkkel eltöltött közös szép évek és élmények nem vésznek el, örökre megmaradnak.
Kép és söveg: Brehovszki Anita

Share this post

scroll to top
Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com