Idén október közepén pont 150 éve annak, hogy az első kutyakiállítást megrendezték a Magyar Királyság területén. Időutazásunk a kiállítások kezdeti szakaszába, legfőképpen a hazai ebmustrák hajnalába nyújt betekintést.
Anglia, 1859–1860
Az elsőnek jegyzett modern kutyakiállítást egy baromfivásár mellékbemutatójaként – az észak-angliai Newcastle upon Tyne-ban rendezték meg 1859. június 28-29-én ötven kutya (27 szetter és 23 pointer) részvételével. Még az év novemberében a birminghami kiállításon már több fajtából összesen 80 kutya volt látható. Bő egy évvel később ugyanott, 267 eb jelent meg számos különböző fajtából, pl. ölebek, bulldogok, juhászkutyák, szelindekek. A magyar lapok kíváncsian találgatták, hogy „vajon a főnebb említett juhászkutyák közt volt-e magyar komondor is, mivel húsz s néhány év előtt küldetett ki néhány szép példány Angliába, hol azokat nagy érdekkel fogadták; de hogy folytatták-e velük a tenyészetet, arról nincs tudomásunk”. – Vadász- és Versenylap, 1860.12.10.
Nyugat-Európa, 1863
Az 1863-as év a kutyakiállítások történetében igen meghatározó volt. Májusban tartották az első Nagy Nemzetközi Kutyakiállítást Londonban, amire 1700 nevezés érkezett. Ugyanebben a hónapban a franciák is csatlakoztak a kibontakozó kiállítási hullámhoz, és 850 kutyával megtartották első kiállításukat Párizsban. Júliusban egy hamburgi kiállítással Németország debütált 453 nevezéssel, köztük egy alföldi komondor, mely hihetetlen összegért kelt el. Az első osztrák kiállítást – melyre kifejezetten várták a magyar kiállítókat és vásárlókat – 1863. szeptember 8-9-én rendezték meg a Bécshez tartozó Hietzingben, ahol 357 kutya töltötte meg a ringeket. A beszámolók szerint ezüst serleget nyert Pontzen Tivadar agara és Zay gróf tacskó tenyészete, valamint bronzérmet laczkovai Dusy Jenő három agara, gróf Széchenyi Béla kutyái, és egy budai úr névtelen ebe.
A magyar társadalom eleinte szkeptikusan állt az „új úri hóborthoz”, a kiállításokról a lapok csak pár sort és legfeljebb egy karikatúrát közöltek. Főleg a társasági kutyák borsos árán ámuldoztak sokan, „hisz azokkal még vadászni sem lehetett”. Ám rövid időn belül egyre hosszabb és részletesebb beszámolók születtek, elismerve a kutyakiállítások sokrétű jelentőségét. „A francia társulat által szervezett két ebkiállítás… nagy befolyással volt arra, hogy a kutyák tulajdonosai egymással megismerkedjenek s feltáruljon a kutyagazdaság, mellyel ez ország még mindig bővelkedik. Azóta csere, eladás, czélszerű keresztezés útján folyvást javulnak az egymástól gyakran messze eső vidékek különböző falkái…” – Vadász- és Versenylap, 1866.07.20.
Anglián kívül a kiállítások lassan indultak be, jellemzően 2-3 évente tartottak rendezvényeket. Ezeken magyar kiállítók csak kevés alkalommal kis számban tűntek fel, mivel a hazai állomány ekkortájt elég szegényes volt. A reformkori agarászat és kopászat lendületét a forradalmi éra megtörte. Az agarász egyletek és kopófalkák feloszlottak, a megmaradt kutyák szétszóródtak. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az azt követő véres megtorlások, illetve a Bach korszak feszültségekkel teli időszaka, nem kedvezett az ebeknek (sem). A kiegyezést megelőző átmeneti állapot viszont már lehetővé tette az újraindulást. Így a helyzet javítása érdekében az első angol kiállításokra pár magyar nemes kutyavásárlási céllal megbízottat küldött. Az újraéledő kutyás vadászatokhoz a magyar urak igyekeztek beszerezni több olyan ebet, melyek 4-6 generációs pedigrével rendelkeztek, s esetleg kutyakiállításon is nyertek. Végül 1867-ben megtörtént a kiegyezés, megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia, javult a közhangulat és kezdett helyreállni a rend. A boldog békeidők beköszöntével pedig a szárnyát próbálgató hazai kinológia is kibontakozott.
Gödöllő, 1874
Az első magyar kutyakiállítást 1874. október 15-én csütörtök reggel 9 órától tartották, a gödöllői uradalomhoz tartozó besnyői kolostor és besnyői vasútállomás közelében. A lókiállítással és lóversennyel egybekötött esemény fő szervezője báró Podmaniczky Géza volt. Az angol mintát követő rendezvény iránt nagy érdeklődés mutatkozott, főleg miután hírül adták, hogy Erzsébet királyné érkezése is várható.
„Kutyakiállítás és lóverseny. Gödöllő természeti szépséggel és pompás vadaskerttel bíró vidéke, az őszi napokon nemcsak a kirándulók, hanem a sportsman világ előtt is kiváló érdekeltség színhelyévé lesz… még érdekesebbé fogja tenni a versenyek napját azon eredeti jó ötlet, mely a galgavidéki agarász-egylet kebelében fogamzott, hogy egyszersmind kutyakiállítást is rendeznek. Nem lesz ugyan itt fajváltozatban és példányokban oly gazdag képviselete a kutyák tanulékony és hűséges nemének, mint például Londonban, de a vadászinger fog találni bizonyára elég kárpótlást a fáradságért, ha a kezdeményezés nehézségeivel küzdő kiállítást megszemléli.
Báró Podmaniczky Géza úr, ki a galgavidéki agarász-egylet elnöke, és egyike a legtevékenyebb sportembereknek, erősen buzgólkodik, hogy a vadászkedvelők a vadászebek sokféle fajai közül néhány nemesebb és jól idomított kutyával találkozhassanak a kiállításon. Sőt gondoskodnak a nők kedvenczeiről, az ölebecskék és mopszokról is, mely válfaját szintén fel fogja ölelni a kiállítás. Egy az állatok e neme iránt különösen érdeklődő főúr és neje már fel is ajánlottak 5 aranyat és 5 ezüstérmet a kiállított kutyák kitűnőbbjeinek díjazására…” – Ellenőr, 1874.08.20. (A felhíváshoz később rövidke kiállítási szabályzatot is csatoltak.) A kiállításra bárki bármilyen fajtájú ebet nevezhetett. A díjazáshoz a csoportbontást végül a következőképpen állapították meg: „I. Juhász-komondorok, II. Vizslák, III. Tacskók (Dachshund), IV. Patkányfogók (Rattler), V. Fitoskák (Mops), VI. Ölebek, és a fentebbi fajtákhoz nem tartozó kutyák.”
„Gödöllőn a lóverseny s kutyakiállítás tegnap volt. Az idő kedvezett a sport embereinek. A fővárosból különvonaton mentek ki a vendégek. Sok nézője akadt a mulatságnak… A lóverseny előtt a közönség a kutyakiállítást nézte. Mintegy 50 kutyát lehetett látni 50 krajczár bemeneti díj mellett. Voltak mopszlik, agarak, pudlik, kopók, vizslák, bulldogok, juhászkutyák, stb… A kutyakiállításon meglátszott, hogy a kezdet nehézségeivel küzd; kevés faj, kevés példány által volt képviselve, no de legalább megtörtént a kezdeményezés a kutyanemesítés érdekében is. A fitoskák (szerk. mopszok) közül báró Prónay Gábor Jauxel-je nyert ezüstérmet első díj gyanánt. Nevezetes az, hogy azt a fajt ő hozta be. Nyertek még Kandó József, báró Orczy Thekla (mopszokkal) szintén ezüstérmeket. A patkányfogók közül Harsányi fehér szép ebei kapták az első ezüstérmet, Sebastiani Jenő barnája a másodikat. Vadászkutyák rendkívül gyengén voltak képviselve. Nyert különben vizslájával és tacskójával ezüst-ezüst érmet báró Podmaniczky Géza. Egy Flóra nevű cseh vizsláért és három kölykéért 20 frankos aranyat Solényi Frigyes rév-komáromi lakos. Eismann József angol doggejáért (szerk. masztiff) szintén 20 frankos aranyat… Legfeltűnőbb volt egy dán dog; ez nyerte az első díjat (50 frank). Laffert báró agarait is megbámulták. Két bulldogot is kitüntettek apró díjakkal.” – Magyar Ujság, 1874.10.17. és Ellenőr, 1874.10.16.
A királyné utolsóként szemlélte meg a kutyakiállítást, mely nagyon elnyerte tetszését. Egy kutyát meg is vett. Végül 100 aranyat adott át a Galgavidéki Agarász Egylet részére mielőtt távozott. A jól sikerült nap végén a résztvevők a gödöllői Erzsébet szálloda nagytermében mulattak. A „bálanya” báró Podmaniczky Gézáné volt, kinek férje nem sokkal később úgy nyilatkozott, hogy tervei szerint a kiállítás jövőre újból megrendezésre kerül. Ez azonban minden valószínűség szerint elmaradt.
Folytatás az a Kutya újság 2024-es októberi számában!
Szerző: Zöldhelyi Adrienn
