El kell ismernem, bár az olvasók már régen tudják, hogy szeretem, ha egy utazás váratlan, olykor rendhagyó állomásokkal van tele. És hát nincs ez másképpen mostani irodalmi utazásunk során sem. Sokszor elgondolkodom azon és bevallom, kicsit furcsa érzéssel is tölt el, hogy én magam is – bár fiatal felnőttként és csak a végén – éltem már egy olyan történelmi korszakban, amely ma már a történelem tananyag része, ez pedig nem más, mint a hidegháború időszaka (1947-1991).
A hidegháború nem volt klasszikus értelemben vett háború, mivel a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közvetlen katonai összecsapására sosem került sor, de számos területen, így például politikai, gazdasági, ideológiai területen is folytak a harcok. Közvetett módon pedig, harmadik országokban (koreai háború, vietnámi háború, szovjet-afgán háború) háborúkat is vívtak, ráadásul a fegyverkezési verseny és a nukleáris arzenál fejlesztése hatalmas méreteket öltött.
Mindemellett a hidegháború során a harcok a sport, a tudományok és a művészetek területén is zajlottak. Hatását a világpolitikára és a nemzetközi kapcsolatokra pedig mind a mai napig érezhetjük. Most feltehetik a kérdést az olvasók, hogy jön ide a történelem, a hidegháború?! Mi köze ennek a fenti fejtegetésnek a kutyához és az irodalomhoz? Nos, az a két szerző, akikkel mostani utazásunk során találkozunk, a szembenálló két nagyhatalom egy-egy írója.
Egyikőjük a hidegháború kezdetekor már 41 éves, a befejezését pedig csak pár évvel éli túl. A másik szerző a hidegháború kezdetekor születik és 44 éves, amikor az befejeződik. Tehát elmondhatjuk, hogy mindketten alkotó íróként élték meg a hidegháború teljes vagy bizonyos időszakát. Az egyikőjük a Szovjetunió szülöttje, a másik az Amerikai Egyesült Államoké. Az egyik író kisregénye bőven a hidegháború alatt jelenik meg, a másik szerzőé azt követően pár évvel.
Akkor miért is ők ketten? Hiszen vélhetően nem ismerték egymást, sem egymás műveit, nem voltak egy korosztály, a két ellenséges nagyhatalom elismert írói voltak, az egyikőjük leginkább a gyermekirodalom mestere volt, míg a másik az amerikai posztmodern irodalom meghatározó alkotója. Mert két olyan szerzőt és két olyan művet ismerhetünk meg, melynek főhőse egy kutya. Mert mindketten olyan csodálatos, érzelmes, lírai hangvételű regény alkottak, ami véleményem szerint számunkra, kutyarajongók számára kihagyhatatlan olvasmány. Mert örök optimistaként hiszek abban, hogy bármilyen történelmi korszakban, bármely hatalom országában él az ember, az olyan értékek, mint a szeretet, a hűség alapvető értékek az életében.
És persze nem akarok érzelgősnek tűnni, de hát e mögött a két nagyon eltérő hátterű író között is van egy kapocs (még ha ők nem is tudtak erről), mégpedig a kutya! Mielőtt bemutatnám a mai utazásunk két szereplőjét, még egy fontos gondolatot le kell jegyeznem. Az egyik szerzőnek a nemzetközi ismertséget hozta meg a kutya mint regénytéma, a másiknak ismert alkotóként, a nagy irodalmi elődökhöz hasonlóan a sokszínűségét és tehetségét bizonyítja a különleges témaválasztás. És akkor jöjjenek ők!
Gavriil Trojepolszkij
Gavriil Trojepolszkij (1906-1995) szovjet író elsősorban a gyermek- és ifjúsági irodalom területén alkotott. Legismertebb műve a Feketefülű fehér Bim, mely 1971-ben jelent meg és meghozta számára a nemzetközi ismertséget. A kisregényt húsz nyelvre fordították le és számos adaptáció készült belőle, beleértve filmeket és színházi előadásokat. Az 1977-ben készült 183 perces szovjet filmadaptációt Magyarországon is bemutatták. Ez a filmes adaptáció mind a mai napig nagyon népszerű, mert ha az olvasók rákeresnek az interneten, akkor láthatják, hogy egy magyar filmes portálon még ma is 9,4-es értékelés kap, míg egy ismert nemzetközin 8,1-t.
A regény főhőse Bim, a fajtatiszta, de rendhagyó fekete-fehér színű skót szetter vagy gordon szetter kalandos, sokszor hányattatott életének mély érzelmekkel bemutatott megható története. Fő mondanivalója a hűség, a szeretet, a kitartás és a mély kutya-ember kapcsolat fontossága. Biztosan állíthatom, hogy a könyv nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is felejthetetlen olvasmány. Ha létezne olyan összeállítás, hogy a „100 kutyás könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz”, ez a könyv biztosan benne lenne.
Paul Auster
A másik szerző, akinek egyik regénye biztosan benne lenne ebben az összeállításban, Paul Auster (1947-2024) amerikai író, költő, műfordító és forgatókönyvíró. Az amerikai posztmodern irodalom olyan alkotásainak szerzője, mint pl. az 1987-ben megjelenő New York trilógia, amely meghozta számára világhírt, vagy a Leviatan és a Mr. Vertigo. Paul Auster Timbuktu című 1998-ban megjelent regénye egy különleges és érzelmes történet, amelynek főhősei Mr. Bones (Csonti úr) és gazdája, a publikálatlan versek, novellák, epigrammák szerzője, az önjelölt próféta, a bolond világmegváltó William Gurevich, alias Christmas.
Timbuktu egy igazi kutyaregény, mely egyben egy nagyszerű road movie is. Az író a kutya szemén keresztül mutatja be az emberi tapasztalatokat, a szeretetet, a veszteséget és a magányt. Számos szívbemarkoló pillanata van a könyvnek és néha garantáltan a könnyeivel fog küzdeni az olvasó. „Igazi tündérmese… kulturális adalékokkal.” – írta róla a The New York Times.
Most sajnos azonban utazásunk végére értünk, de bízom benne, hogy az olvasók kedvet kaptak a két könyv elolvasásához. Mindkét könyv megjelent magyar kiadásban többször is, így elérhető antikvár (Feketefülű Fehér Bim) vagy új kiadásban (Timbuktu). Most, hogy elérkeztek a bekuckózós hétvégék és esték, igazi szívmelengető olvasmány lesz mindkettő.
És ne feledjék: még ha a Föld különböző pontjain is élünk, más-más nyelvet beszélünk, másként gondolkodunk bizonyos kérdésekben, egy dolog biztosan összeköt minket: a kutyák iránti szeretet. Utazásunkat folytatjuk! Tartsanak velem!
Szerző: EBlogger
A cikk először az a Kutya újság 2024-es októberi számában jelent meg.
