Január 30-án nyitotta meg kapuit és hat napon át várta a látogatókat Európa legnagyobb vadászati – egyben vadászkutyás – kiállítása és vására, a dortmundi Jagd und Hund, melyre 77 ezren váltottak belépőjegyet. Az immár 43. alkalommal megrendezett eseményen nyolc tematikus pavilonban, 54 ezer négyzetméteren 39 országból érkezett 700-nál is több kiállító vett részt.
Jagd und Hund
A 3-as számú csarnokban a szélsőséges terepviszonyokat demonstráló offroad pályán kívül – melyen vezetéstechnikai szakértők iránymutatásával bárki próbára tehette ügyességét és bátorságát – kaptak helyet a vadászebek tenyésztésével, tartásával és képzésével foglalkozó cégek, egyesületek.
A fajtaszervezetek mindegyike önálló standdal képviseltette magát. Kellemes meglepetés volt, hogy továbbra is kiadják a saját fajtájukkal foglalkozó, havonta vagy negyedévente megjelenő, impozáns kivitelű magazinjukat. Némelyik százoldalas terjedelemben számol be az aktuális hírekről, de ezekben az ingyenes újságokban helyet kapnak tudományos és ismeretterjesztő cikkek is, melyek etológiai, egészségtani és történelmi írások mellett rengeteg jótanáccsal is szolgálnak.
Nem először tapasztaltuk meg, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a német fajtagondozó klubok a kommunikációra, azon belül a közönségkapcsolatra és az egyes fajták népszerűsítésére. Mindegyik egyesületnél lehetőség volt ajándéktárgyak vásárlására is, s az abból befolyó bevételeket a munkaversenyek díjazására, valamint működésre fordítják.
Heinrich Tiedemann a németországi magyar vizslákról
Természetesen alkalom nyílt a jelen lévő tisztségviselőkkel egy kis beszélgetésre is. Heinrich Tiedemann, a Verein Ungarischer Vorstehhunde e.V. (azaz Németországi Magyar Vizsla Egyesület) tenyésztésvezetője igen készségesen válaszolt a nemzeti fajtánkkal kapcsolatos kérdéseinkre.
Elmondta például, hogy az ottani állomány a múlt század közepéig viszonylag csekély egyedszámú volt, és csak az 1956-os forradalom után kezdett felduzzadni, miután sok honfitársunk hagyta el hazáját, s az NSZK-ba emigrálva vitte magával a kutyáját is. A helyi vadászok körében ezután vált általánosan ismertté a magyar vizsla, és jónéhányan elkezdtek vele dolgozni, ami a tenyésztésnek új lendületet adott. A fajtaszervezet végül csak 1977-ben alakult meg Felső-Pfalzban, Nabburgban.
Az alapítók közül ki kell emelni Josef Rauwolf és Heinrich Berr nevét, akik szívügyüknek tekintették a tudatos és szigorú szelekcióra alapozott tenyésztési program kidolgozását, nem véletlenül választották mottójuknak, hogy „a tenyésztésnek az állomány fejlődését, és nem a növelését kell szolgálnia”. A VUV ezt követően taggá vált a VDH-ban (Német Kutyaszövetség) és a JGHV-ben (Vadászkutya Szövetség) is. Ezektől a szervezetektől a VUV kizárólagos tenyésztési szuverenitást kapott, azaz jogosulttá vált törzskönyvek kiadására.
– Az alapítás évében 68 taggal indultunk, négy és fél évtized múltán pedig jelenleg már több mint 1700 tagot számlál az egyesület, melyet a koordinációs feladatokat ellátó országos vezetőség mellett tartományi ügyvezetőtestületek működtetnek. Huszonhat éve vehetik a kezükbe a vizslatulajdonosok a „Laut + Echo” című tagsági közleményünket, melyet azzal a céllal juttatunk el a tagokhoz, hogy állandó párbeszéd alakuljon ki a klubvezetés és a tenyésztők között. A VUV minden év szeptemberében egy nagyszabású, háromnapos rendezvényt tart, közgyűléssel egybekötve, s ekkor rendezzük meg az alapítónkról elnevezett Josef Rauwolf tenyésszemlét és -vizsgát (utóbbi nagyjából a nálunk ismeretes ÖTV megfelelője – szerk.), mely alapja a tenyésztésbe vonhatóságnak.
A Josef Rauwolf tesztet sikeresen teljesítő kutyákat fényképpel, származási igazolással és rövid teljesítményjelentéssel közzé kell tenni a Laut & Echoban. Emellett persze regionális vizsgákat és versenyeket is szervezünk, hogy megőrizzük a fajtára jellemző küllemi tulajdonságokat és munkaképességet. Az utóbbi harminc esztendő során a rendkívül szigorú szabályrendszernek és a megfelelő tenyésztési stratégiáknak köszönhetően sikerült megvalósítaniuk a klub célját, és a németországi magyar vizslát még egységesebbé tettük.
A küllem és a munka egyaránt fontos, így kizárjuk a tenyésztésből az összes mell- vagy hókafoltos, pigmenthiányos egyedet, és azokat az ebeket is, melyek több alkalommal sikertelenek a vadászati alkalmassági próbatételeken, és korlátozott tenyésztési engedélyt kapnak azok is, melyek a diszplázia-szűrésen csak „B” minősítést kapnak, vagy nem makulátlan a kötelező szemészeti orvosi igazolásuk eredménye. A tagjainknak egyébként körülbelül 23 százaléka nem vadász, de tisztában vagyunk azzal is, hogy nekik is segítséget kell nyújtanunk, például azáltal, hogy más egyéb, a fajta képességeinek megfelelő tevékenységet végeztessünk velük. Így például sokan mantrailingeznek, mentő- vagy mentális segítőkutyaként alkalmazzák vizsláikat. Nem engedhetjük, hogy a magyar vizsla „divatfajta” legyen, hiszen ezek a négylábúak munkára születtek! – foglalta össze a tenyésztésvezető.
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es márciusi számában olvasható!
Szerző: Wallendums Péter
