Tenyésztő vagy szaporító – Mi a különbség?

Az örök vitatéma! Ki a tenyésztő? És ki a szaporító? Sokszor elég keskeny a határ, ami a kettőt elválasztja egymástól! Mégis mi a különbség?
Talán, ami a leglényegesebb, a fajta szeretete, imádata egészen rajongásig, a fajtáért való tenni akarás, küllem, jellem és egészségesség tekintetében a fajta jobbítására való törekvés, a tenyésztő esetében mindennek ez a mozgatórugója! Míg a szaporítót főképp az eladott kutyák árából befolyó anyagi haszon motiválja, számára mindegy milyen áron éri el a célját, a lényeg, hogy valamely módon elérje, akár még a kutyák küllemének, jellemének és egészségének elvesztése árán is!

Olyan világot élünk, melyben elég sok a szaporító, olykor elég nehéz felismerni őket, sok kutyabarátnak nem is sikerül. Hogy meg tudjátok különböztetni a felelősségteljesen gondolkodó és becsületesen dolgozó tenyésztőt, a gondatlan szaporítótól, mutatjuk a különbségeket!

A TENYÉSZTŐ kontra
A SZAPORÍTÓ ISMÉRVEI
A tenyésztő jól ismeri a fajtát, melyet tenyészt, ismeri a betegségeit, a hibáit és azon munkálkodik, hogy a következő generáció mindig egészségesebb, jobb és szebb legyen, a tenyésztő a fajta nemesítésén dolgozik.
A szaporító bár ismeri a fajtát, nem tartja fontosnak a fajta hibáinak kiküszöbölését, nem számít neki a fajta egészsége, nem érdeklik a genetikai problémák és a fajta jövője sem!

A tenyésztő 1, vagy 2, néha előfordul, hogy több (5-nél semmiképpen sem több) különböző kutyafajtával is foglalkozik, de sokaknál egyetlen egy fajta a nagy szerelem. Egy szaporító sok kutyával, néha sok fajtával szaporít, és mindegyik minden évben szül, néha kétszer is, egy éves koruktól zsinórban, míg ki nem merülnek, és ez hamar eljön. Miután már nem hoznak hasznot számára, a kihasznált, idős beteg anyaállatokat az utcára teszik, vagy leadják a gyepmesteri telepeken.

A tenyésztő jól ismeri a fajtát, melyet tenyészt, örömmel segít a fajta rajongóinak jó tanácsokkal, ha hozzá fordulnak segítségért! Egy lelkiismeretes és a fajtáért elkötelezetten dolgozó tenyésztő szívesen beszélget a fajta szimpatizánsaival akár órákon át, megosztva a leendő érdeklődőkkel, esetlegesen vásárlókkal minden fontos információt, amit a fajtával kapcsolatosan, illetve amit a saját tenyészetével, kutyáival kapcsolatosan tudni érdemes. Nyíltan beszél a fajta előnyös és kevésbé előnyös tulajdonságairól, valamint a fajtára jellemző egészségügyi problémákról is!

A szaporító, ha ismeri is a fajtát, nem különösebben érdekli, hogy bárkinek is segítségére legyen jó tanácsokkal! Ennek ellenére lukat tud beszélni a kiskutya után érdeklődők hasába, hiszen számára az a fontos, hogy minél gyorsabban eladja a kiskutyáit és ezért mindent meg is tesz! A szaporított fajták genetikai betegségeit és egyéb problémáit viszont elhallgatja a leendô vásárlók elől!

A tenyésztő kérésre referenciákat is fel tud mutatni!

A szaporító nem tud referenciákkal szolgálni, hiszen sokszor azt sem jegyzi fel, hová kerülnek a kiskutyái.

A tenyésztő évente 1 vagy 2 almot vállal felelősségteljesen, a minőség a fontos számára, nem a mennyiség! A tenyésztő minden párosítást előre megtervez és mindezt az egészségesebb, jobb és szebb utódok megszületésének reményében teszi.

A szaporítónál egész évben folyamatosan születnek kiskutyák, a mennyiség a fontos számára, nem a minőség! Az egészségesség hátrányt szenved az eladhatósággal szemben!

A tenyésztő nagy gondot fordít a leendő anyára, jó minőségű eledellel eteti és végigkíséri őt a váradósságán, előre tervez és felkészül a váratlan helyzetekre is (például császármetszés). Izgatottan várja a kicsik érkezését, jelen van a szülésnél, segít az anyának, ha szükséges, állatorvost hív, vagy sürgősséggel beviszi őt az Állatklinikára!
Az anya gyorsabb regenerálódása érdekében a komplikációmentes szülés után is indokolt az állatorvosi vizsgálat (ultrahang, szülés utáni kezelés)! Az első két hét meghatározó, a tenyésztő segít a szukának jó anyává válni! A szoptatási időszakban kellőképpen odafigyel az anyára, bőséges és jó minőségű eledellel eteti, gondoskodik a kalcium pótlásról!

A szaporítót egyetlen cél vezérli, minél kevesebb költségből felnevelni az almot, akár az anyakutya lestrapálása árán is és gyorsan eladni a kicsiket! Az anyát silány minőségű kutyatáppal eteti! Jobb esetben jelen van a szülésnél, de állatorvost csak akkor hív, ha nagyon muszáj. Mivel nem akar költeni a kicsik etetésére, amíg csak lehet, eledelük az anyatej, ez sokszor kitolódik a kicsik 5-6 hetes koráig. A szaporítót nem érdekli, ha az alomból elhullik 1-2 kölyök, hiszen folyamatosan születnek nála újabb almok!

A tenyésztô féltő gonddal és nagy odafigyeléssel neveli a kiskutyákat, születéstől folyamatosan kézbe veszi őket, az első hetekben segít a szopásnál, figyeli a fejlődésüket, bármi egészségügyi problémát észlel, állatorvos segítségét kéri! A kicsik 3-4 hetes kortól elkezdenek önállóan enni (a szopás mellett), a tenyésztő jó minőségű kutyatáppal biztosítja számukra a rendszeres étkezést! A tenyésztő odafigyel a szocializációra, 6-8 hetes kortól indulva segít a kicsiknek a környezetük felfedezésében, első séták az udvaron, ismerkedés a különféle zajokkal, tárgyakkal, hozzászoktatja őket a fésüléshez, a szőrzetápoláshoz, a pórázon sétához (szigorúan az udvarban), a napi rutinhoz! A tenyésztőnél a kicsik családban nőnek fel, hozzászoknak az emberi jelenléthez, az emberi hangokhoz, érintéshez, simogatáshoz, dédelgetéshez!