akkor a következő kutatás, és lehetőség igazán érdekelni fog.
Az ukrán hatóságok nem rég arról számoltak be, hogy az 1986-os csernobili katasztrófa miatt elzárt és evakuált területről egy tucat kiskutyát mentettek ki. A kiskutyák a több hetes karantén és számos vizsgálat után az Egyesült Államok felé veszik irányukat, ahol további kutatások, tréning és végül egy szerető család várja őket.
A katasztrófa miatt hátra hagyott állatok és a különleges, ember által nem érintett környezet vizsgálatáért 2016-ben egy kutatócsoport alakult, amely magyarul a Tiszta Jövő Alapítvány nevet kapta (Clear Future Foundation). Az alapítvány egyik tevékenységéhez tartozik a hátrahagyott kutyák és leszármazottjainak vizsgálata és védeleme. A kutyákat ivartalanítják és a megfelelő oltásokkal látják el őket, valamint chipet is kapnak, amik alapján később beazonosíthatók és egészségügyi állapotuk is nyomon követhető.
Ezek a kutyák több szempontból is érdekesek a kutatók számára. Egyrészt a katasztrófa óta eltelt idő alatt nem sűrűn találkoztak emberekkel, így már több olyan generáció is napvilágot látott, akik nem kerültek szorosabb kapcsolatba emberekkel. A területen jelenleg is élő állatok simogatásától óva intenek a szakemberek, mivel a néhányuk szőrében még mindig ki lehet mutatni a sugárzást, így szívszorító látványt nyújtanak az emberi simogatásra vágyó kutyák.
Azok a kutyák azonban, akik kikerülnek a veszélyes zónából, amit állapotuk indokol, egy hosszabb szocializációs tréningen vesznek részt, hiszen az emberekhez, az emberi közeghez való alkalmazkodást tanulniuk kell. Ezután pedig örökbefogadhatók a kutyák, amit a szervezeten keresztül lehet intézni.
Az ember által érintetlen terület haszonélvezői azonban nem csupán a kutyák, medvék és a farkasok is be-be tévednek a szellemvárosba. Az itt élő kutyák másik különlegességét éppen ez adja, ugyanis hibridizálódnak farkasokkal is. Így a farkaskutya összehasonlító vizsgálatok egy újabb irányvonalat kaphatnak.
Egy 2015-ös tanulmány szerint a természet élővilága mind a növényi és állati, sokkal gazdagabb a jelenlegi állapotában, mint a katasztrófa előtt. Ennek magyarázata egyszerű és egyben megdöbbentő, a nukleáris katasztrófa sem okozott olyan mértékű környezetkárosítást, mint maga az ember jelenléte.
A tanulmányhoz helikopterrel mérték fel a veszélyes, elzárt terület élővilágát és hasonlították össze a környező, nem sugárzó terület élővilágával. Nem találtak különbséget a szarvasok, vaddisznók számában, azonban, ami megdöbbentő volt, hogy a sugárzó területen hétszer több farkast észleltek. Ennek háttérben valószínűleg az emberi behatás állhat, ami a sugárzásmentes területen a farkasok populációját erősen visszaszorítja. Vagyis úgy tűnik, hogy az ember jelenléte csökkenti a farkasok természetes élőhelyét.
A veszélyes zónában a visszatelepülés lassabban zajlott egyes gerinctelen fajok számára, amely korlátozta a madarak megtelepedését is. A hosszútávú vizsgálatok bebizonyították, hogy a sugárzás nem csökkentette az emlős fajok jelenlétét a várt módon, így az ökológiai helyreállás gyorsabb üteme várható.
Szánthó Flóra
Képek: http://cleanfutures.org
