Sokat hallom, „versenyre készülünk és versenyre viszem a kutyámat”…, de mit is takar a „versenyutya”?
A verseny kutya legfontosabb ismérve, hogy versenyre visszük, versenyre készülünk, és ott kiváló eredményt érünk el vele, a legnagyobb közös megelégedettségünkre. Természetesen, a laikusok gondolják így, mert valójában a versenykutya egy precíziós műszer, ahol minden alkotórésznek megfelelően kell beépülnie a rendszerbe, hogy egy egészként hozhassa ki magából a maximumot, és sérülésmentesen versenyezhessen, nyerhessen! A versenykutya nem attól lesz az, hogy mi annak nevezzük, hanem attól, hogy azzá tesszük, azzá neveljük!
Hogy is kezdjük?
Az első lépés mindig a fajta kiválasztása, milyen sportkutya a legmegfelelőbb számunkra, mennyi időt tudunk a tréningekre szánni, milyen lehetőségek adottak az edzéshez, foglalkozáshoz, mennyit tudunk a speciális étrendre költeni és milyen sportot szeretnénk „együtt űzni” a bajnok jelöltünkkel. Ha a fajtát kiválasztottuk, akkor a következő lépés, a honnan, kitől és milyet vegyek, kérdés következik.
Mire figyeljünk?
A jó versenykutya kiváló genetikai háttérrel, anatómiával, izomzattal kell, hogy rendelkezzen, és ami még nagyon fontos, kiegyensúlyozott idegrendszerrel. Szerencsére hazánkban és külföldön egyaránt kiváló kennelekből lehet versenykutya kölyköt választani, de nagyon fontos, hogy a döntés előtt minden, a fajtát és versenyeztetését jellemző ismeretet gyűjtsünk be, mert amilyen könnyűnek látszik a „kiviszem, futunk egyet”, érzés, tudni kell, hogy egy-egy győzelemben hihetetlen mennyiségű KÖZÖS munka van.
Mert a versenyzés elsősorban a „versenykutyává” történő neveléssel, szoktatással, tanítással, az izmok, ízületek „benevelésével”, mentális tréningekkel, űzési ösztön megerősítésekkel, és sok-sok közösen eltöltött idővel kezdődik. Rengeteg információt kell tudnunk magáról a versenyágról, az ahhoz való nevelésről, és nem utolsó sorban, nagyon kell ismernünk a saját versenykutyánk minden rezdülését. Szerencsére a sok közös edzés, élmény, egyre közelebb hozza a gazdát-trénert a kutyájával. Sokan elfelejtik, hogy nem csak a fizikai állapotát kell figyelembe venni, hanem a mentális felkészültségét is, mert sokszor egy mentálisan jól összeszedett, fegyelmezetten a feladatra összpontosító versenykutya többre képes, mint egy jobb kondícióban lévő, ámde fegyelmezetlen, ideges versenyző.
Téli álomból ébredve
A versenyévadok (a munka függvényében) általában tavasszal kezdődnek, legyen szó agárversenyről, súlyhúzásról, frisbeeről vagy bármilyen külső helyszínen rendezhető versenysorozatról. A szezonra felkészülésnek két alapvető feltétele van, hogy a kutyánk kiváló egészséggel rendelkezzen, és időben kezdjük el a tréningeket a téli „pihenő” után. A versenykutyák általában télen pihennek, regenerálódnak, ami nem azt jelenti, hogy három hónapig ki sem mozdulnak, nem sétálnak, futnak, hanem azt, hogy az extrém, izmokat, ízületeket terhelő kemény edzések és versenyek helyett, könnyed, inkább játékkal teli időtöltés a tréningezés. Az edzést mindig a megfelelő időben kell elkezdeni, hogy kutyánk a versenyszezon kezdetére „kész” legyen, hogy már az első versenyen mind mentálisan, mind pedig fizikailag kiváló állapotban legyen, mert egy nem felkészült kutya könnyen lesérül és egy hamar meghozott „elindítom az évadnyitón” döntés hónapokra visszavetheti a további felkészülést, eredményes versenyzést.
Egy kupa, díj, emlékplakett, érem sem ér annyit, hogy kutyánk sérüljön, mert a legnagyobb eredmény mindig a közös munka, és az egészségesen megszerzett első hely! Soha NE versenyeztessünk sérült, nem felkészül kutyát!
Az edzéssorozat megkezdésénél mindig figyelembe kell venni a kutyánk esetleges téli plusz kondícióját, hiszen a tréningezés során szeretnénk elérni a versenysúlyát, és a kondíció, az edzés mennyiség és a megfelelő táplálás szorosan összefügg és meghatározza felkészüléshez szükséges időt. Nézzük át mindig az izomzatot, a lábakat, különösképpen a karmokat, mert a hosszú karom nem csak a teljesítményt befolyásolja, de ujjsérüléshez is vezethet. A mozgatás során a legfontosabb alapelv a fokozatosság. Soha ne terheljük maximálisan kutyánkat a kezdetekkor, mindig lépésről lépésre haladjunk, és soha ne felejtsük el, ők sem robotok, gépek, ahogy nekünk sem kellemes plusz súllyal futni a busz után, nekik sem az. Az edzésekkel párhuzamosan kezdjük el az eszközökhöz való visszaszoktatást, (versenyagaraknál takaró, szájkosár, egyéb sportoknál hám, súlyok stb..), hogy majd a versenyen ne egy zavaró tényező legyen, hanem egy hozzájuk nőtt alkatrész, ami sem mentálisan sem fizikálisan nem zavarja őket a munkára való koncentrálásban.
Bevált módszer!?
Az edzés metódusára vannak alapvető sémák, de figyelembe kell venni, hogy adott fajtán belül sincs két egyforma edzésigényű kutya. Sok „jó” és még több rossz tanácsot kaphatunk jóakaróktól és szakértőktől”egyaránt. Nincs tuti edzésterv, mert a jó versenykutya 50% genetikából, 30% felnevelésből, edzésből, 15% mentális állapotból és 5% szerencséből tevődik össze. Ezeket nekünk kell biztosítani, kialakítani, és fohászkodni azért az 5 százalék szerencséért. A saját kutyánkat mi ismerjük a legjobban, és minden jelzésnél, rezdülésnél reagálnunk kell, sokszor azonnal, mert a kutya jelzi, ha valami nem jó, vagy valamit tovább lehet húzni. Vannak fajták, ahol különösképpen figyelni kell a fizikai állapotra, mert az ösztön sokszor erősebb az izmok, és a szív pillanatnyi teherbírásánál, és képes magát megszakítani, súlyosan sérülhet, esetleg extrém megterhelés esetén végzetessé is válhat a probléma. Tehát az edzésekhez sok odafigyelés és még több türelem szükséges.
Lépésről-lépésre
Kezdjünk tél végén, kora tavasszal, sétával, túrával, amelynek a távját fokozatosan emeljük. Mindig melegítsük be edzés előtt, és vezessünk le utána. Ha az izmok már „ráálltak” a napi szintű, rendszeres mozgásra, elkezdhetjük terhelni kutyánkat. Fontos, hogy edzések után mindig nézzük át kutyánkat, masszírozzuk át az izmokat, amivel nem csak az esetleges sérüléseket találjuk meg, hanem lelazítjuk őket, és nem mellesleg boldog perceket szerzünk kutyánknak, ami egyenes út a szorosabb kapcsolathoz. Természetesen elindíthatjuk a kerékpáros edzéseket, ahol a táv növelésével, a futás intenzitásával tudunk jobb és jobb kondíciót elérni, de soha ne felejtsük, hogy minden fajtának vannak korlátai.
Étrend
Vegyük figyelembe mindig, hogy a több edzés több terhelést jelent az izmoknak, ízületeknek, így az étrendet, kiegészítőket ehhez és a kívánt kondícióhoz kell igazítanunk, melyben segítséget nyújthat a mérleg és a szemünk. Az egészséges táplálás mindig vitát szül a versenyeztetők között, van, aki a minőségi kutyatápra, van, aki nyers húsra, zöldségre esküszik, de tény, hogy itt sincs „legjobb recept” mert itt is elmondható, hogy nincs két egyforma kutya. Amikor a megfelelő táplálással, edzésmennyiséggel eljutottunk arra a szintre, hogy kutyánk izomzata alkalmas arra, hogy nagyobb terhelést kapjon, elkezdhetjük pl. az agaraknál a szabad, handgalopp futást, műnyulazást, (természetesen itt is rövidebb távokkal kezdve, fokozatosan emelve), súlyhúzó kutyáknál a kisebb súlyok húzását, pecázást, mindig figyelembe véve, hogy versenykutyánk még nincs készen. A jól véghezvitt alapozás után, amikor már közel vagyunk az óhajtott versenysúlyhoz, az izmok megacélosodtak, és kutyánk tudja, mi a feladata, elkezdhetjük a speciális edzéseket. Agaraknál pálya és coursing edzések elkezdése, boxhoz szoktatás, szóló, majd társas futás, (amely nem csak az izmokat, kanyartechnikát fejleszti, hanem az űzőösztönre alapozva a koncentrációt, és a mentális képességeket is), egyéb sportoknál a húzott súlyok növelését, a csali magasabbra tételét,hogy elérjük a várt eredményt.
Versenykutya, versenytárs
Amennyiben a tervezett felkészülés vége felé a téli kondíció lassan átalakul versenykondícióvá, kutyánk szemet gyönyörködtető, rajzos, fajtánkra jellemző izomzattal rendelkezik, súlya optimális, állóképessége kiváló, mentálisan is felkészült a feladatra, és tele van tettvággyal, akkor nézzünk magunkra, magunkba, és köszönjük meg neki a közös munkát, mert máris nyertünk a versenykutyánkkal. Már az első verseny előtt megnyertük a bizalmát, a tettvágyát, a „menjünk fussunk, dolgozzunk közösen” érzést, és bár nem jár hozzá érem, sem oklevél, de megtettük, azt, amitől versenykutyává vált, együtt kidolgoztuk, és mindent megtettünk a sérülésmentes futásért, hogy kis szerencsével Bajnokok legyünk, mert ez nem csak edzés, együttlét, hanem életforma.
Jó felkészülést és sérülésmentes 2018-as évet kívánok minden sportkutyásnak, trénernek, kiváló eredményeket, és fontos győzelmeket a hazai és nemzetközi versenypályákon egyaránt!
Págány Tamás
