Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a „színes” véleményt a szilvásváradi nemzetközi kiállítás sorozatunkról, mely az amerikai Dog News-ban jelent meg az elmúlt napokban kedves barátom Geir Flyct tollából. Kissé más szemszögből megvilágítva és véleményezve az európai „kutyázást”.
Korózs András
A KULTURÁLIS KÜLÖNBSÉGEK megnyilvánulása sokszor még az USA-n belül is nyilvánvaló, amikor különböző helyszíneken bírálunk. Az a néhány szerencsés személy, akiket jelentős vagy akár kevésbé jelentős európai rendezvényekre hívnak meg bírálni, azt veszik észre, hogy egy teljesen más világba kerültek.
A fő különbség leginkább az, hogy gyakorlatilag bármelyik USA-n kívüli országban is történik a bírálat, azon a rendezvényen vendégként vesz részt az ember, nem pedig mint a munkájáért megfizetett bíró. Amerikában sokunknak ez a tevékenység munkának számít. A munkáért természetesen pénz jár, és legtöbbször az ember saját lehetőségeire és eszközeire van bízva, hogy időben megjelenjen a kiállításon, ahol is teszi a dolgát.
Itt hadd jegyezzem meg mindjárt, hogy azért sok kivétel akad – számos rendezvény van az USA-ban, ahol a rendezők a lehető legtöbbet megtesznek a bírókért, de még távolról sem annyit, mint amihez az európai környezetben szocializálódottak hozzászoktak. Néhány évvel korábban izgalmas tapasztalatot volt szerencsém szerezni Olaszországban, Pisában, ahol minket bírókat királyi módon láttak el mind az étkezésünket, mint a fennmaradó szabad időben nyújtott kikapcsolódás tekintetében – az ebben kimagaslót nyújtó Barbara Zanierinek és csapatának köszönhetően. Majd a közelmúltban lehetőségem volt életemben először Magyarországra utazni, ahol egy nemzetközi kiállítás sorozaton vettem részt. Szilvásváradra néhány órás autózás után érkeztünk meg a budapesti repülőtérre érkezés után.
Dr. Jakkel Tamás, a Küllembírói Testület elnöke, korábban angol cocker spániel tenyésztő és kiállító, majd később sikeres tacskó tenyésztő, egyben világszerte – természetesen az USA-ban is – ismert és elismert all-round bíró. Korózs András pedig a magyar Kennel Klub elnöke, fox terrier tenyésztő, akivel ugyan már több éve ismeretségben vagyok, de anélkül, hogy – mint később kiderült – igazán ismertem volna, és aki, ha jól tudom, múlt évben a Montgomery hétvégén bírált először az USA-ban.
„Agria” sima és drótszőrű foxterrierjei szintén nemzetközileg ismertek és kedveltek. Tudom, hogy mindketten nagyon sok munkát fektettek a magyar kormánnyal való egyeztetésekbe is, mint pl. klubjaikat, egyesületeiket érintő intézkedések, származási lapok kiadásának joga, stb, és mindannyian emlékszünk, hogy a pár éve Magyarországon megrendezett FCI Világkiállítást is kis híján másik országban kellett lebonyolítani a minisztériummal akkor zajló konfliktusok miatt. De azok alapján, amiket magyarországi tartózkodásom alatt hallottam, úgy tűnik, Korózs Andrásé az érdem, hogy végül sikerült az eredeti elképzeléseket megvalósítani és így egy nagy sikerű világkiállítást rendezni Magyarországon.
Számomra ez volt a második alkalom, hogy eljutottam egy egykor, 1989-ig a vasfüggöny mögött levő országba, és ott bírálhattam. Múlt évben ugyanis Szlovéniában jártam, ahol lenyűgözött, mekkora lelkesedéssel és magas szinten tenyésztenek kutyákat, és még valami – talán ki is találják, ismét csak azt kell mondjam – a vendégszeretet, amivel fogadtak. Természetesen ismét egy hölgy, Cvetka Bogovcic, a híres staffordshire tenyésztő irányításával, aki őszintén remek munkát végzett ezen a téren. És ahogy az közismert, minden nagy ember mögött egy még nagyobb nő áll, ebben az esetben is, Korózs András felesége, Korózs-Papp Judit is nyilvánvalóan a kezében tartja a gyeplőt és minden részletre figyel. Judit saját jogán is sikeres és rendkívül tehetséges tenyésztő – régebben hosszúszőrű skót juhászkutyák terén, de az utóbbi időben gyönyörű ausztrál juhászkutyákat, border collie-kat és shetlandi juhászkutyákat tenyészt. Továbbá – ha emlékezetem nem csal – gyakran bírálja is ezeket a fajtákat.
Nem igazán tudtam mire számíthatok, így őszintén mély benyomást tett rám, amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a szilvásváradi nemzetközi kiállításokra több, mint 5000 kutyát neveztek – és ehhez a számhoz a speciál kiállítások még további 1600-as darabszámmal járultak hozzá, a kiállítók pedig 32 különböző országból érkeztek.
A repülőtérre érkezve Korózs-Papp Judit és egy új és nagyon kedves ismerős, Tammy Price – amerikai staffordshire terrier tenyésztő Ohióból – fogadott, aki régi öreg barátommal, Jay Richardsonnal szintén bírálni jött az egyébként elképesztő létszámban (274 db) megjelenő amerikai staffordshire terriereket. Útban a hotel felé a kétórás autóút unalmát megtörtük egy mesés csokoládé és fagylaltkészítő üzem és cukrászda (Stühmer) meglátogatásával, amelynek a tulajdonosa történetesen az elnök úr egyik közeli barátja. Az éjszakai repülőút után hálás voltam, hogy lehetőséget kaptam egy rövid sziesztára a vacsora előtt. Kicsivel később a vacsoránál találkoztam az Írországból érkezett „Delmar klánnal”. Sean papa nem csak kerry blue terrierjei, és az utóbbi időben sima szőrű foxterrierjei kapcsán híres, mint tenyésztő, de – ha jól emlékszem – az IKC, Ír Kennel Klubnak mind a mai napig az elnöke is. Bár én meg vagyok győződve róla, hogy ő maga messzemenően a felesége, Kathy segítségével tevékenykedik. Fiatalabb fiúk, Ross, akit még junior handler korából ismerek, olyan kedves és udvarias amilyennek csak elképzelsz egy fiút ilyen szülőkkel, és mindannyian FCI all-rounder bírók. Ott volt még a híres boxer, boston terrier és francia bulldog tenyésztő Margaret Wildman és lánya Ann, csak úgy, mint két további brit, akiket történetesen csak névről ismertem: Geoff Duffield és Barry Croft, de ezen kívül még rengeteg bíró érkezett Európa minden szegletéből. Feltűnt néhány régi arc, de főleg új szakmabeliek érkeztek. Én pedig nagyon élveztem a lehetőséget, hogy kicsit felfrissíthetem francia és német nyelvtudásomat. Ami engem illet, a magyar vizslák bírálatával kezdtem munkámat, ami rendkívül érdekes volt, következő nap schnauzer pinscher fajtákat bíráltam, ezt követte a Best in Show bírálatom.
Harmadik nap jött a terrierek és a terrier fajtacsoport bírálata. Valószínűleg felesleges lenne neveket és fajtákat listáznom, de meg kell említenem, hogy a vendégbírók ellátása és szórakoztatása magába foglalta a vacsorát is minden este, és a remek ebédet a kiállítások ideje alatt. De azt is sikerült megszervezni, hogy meglátogassuk az állami tulajdonban lévő lipicai ménest abban a kis városban, ahol András -aki régebben lipicai lovakat is tenyésztett- lenyűgözött minket a hozzáértésével. Egy katolikus templomban (Egri Bazilika) tartott orgona hangverseny után késő éjszakai vendéglátás (borkóstolás) is a programba volt iktatva egy kiváló pincészetben.
És micsoda kellemes meglepetés: a bírálatok reggel 10:30 órakor kezdődtek minden nap! További pozitív élmény, hogy a schnauzer / pinscher bírálaton nem került sor leíró bírálatra!!! A fajta és fajtacsoport bírálatok közötti szünetekben látványos bemutatókkal szórakoztatták a rendezők a kiállítás résztvevőit, ezek közé tartoztak a fent említett csodálatos lovas tornászbemutatók. Egy unalmas pillanat sem volt. Étel és ital bőven a bírók rendelkezésére állt ebéd utántól egészen estig, ameddig csak az aznapi program tartott – és Korózs-Papp Judit szemei mindent figyeltek, energiái láthatóan kifogyhatatlanok! A felvonultatott kutyák minősége általában is figyelemre méltó, de ami a legszembe ötlőbb volt annak, aki a mi világunkból érkezett, a rengeteg fiatal bíró, sokan még csak harmincas éveikben járnak, akik máris all-rounder bírók – és habár nem örülök neki, de el kell ismernem, értettek is ahhoz, amiről beszéltek.
Egy olyan szférából érkezve, ahol a kornak és tapasztalatnak bizony nagy fontosságot tulajdonítunk, kicsit furcsának tűnik, hogy ezek a „fiatalok” alig néhány évet a szakmában töltve ilyen bátran és magabiztosan dolgoznak all-rounder bíróként – tény, hogy kétség sem fér hozzá, a fiatal agy több információt és tudást tud magáévá tenni, mint egy idősebb. Vagyis figyelmen kívül hagyható, hány évnyi tapasztalattal bírunk mi régiek???
A realitások talaján mozogva: mondhatja bárki szívére tett kézzel, hogy magabiztosan és minden kétség nélkül bírálja az összes fajtát?? Ne is próbáljanak igennel válaszolni. Emlékezzenek Pinocchióra! Az is nagy hatással volt rám, hogy mennyi fiatal, tehetséges, jól öltözött handler és kiállító jelent meg. Néhányuk természetesen szakmabeli, akik megélhetésként művelik ezt a sportot, amiről én fiatal éveimben még csak álmodozhattam. Az amerikai hatás mind a felvezetésekben, mind a kutyák bemutatásában nyilvánvalóan fellelhető, és sokan a fiatalok között már jelentős időt tölthettek amerikai handlerek között.
Második nap a Best in Show-ban zajló bírálat több szempontból is egyedi és külön leges volt: A négy mesebelien szép lipicai ló által húzott fogattal érkezni a BIS ringbe egy életre szóló élmény marad. De életemben először került sor arra is, hogy ugyanazt a kutyát kétszer is díjaztam a Best in Show-ban: a Point Dexter V. Tani Kazari nevű affenpinscher először megnyerte a Best in Show-t a schnauzer/pinscher klubkiállításon, majd megnyerte a Sean Delmar által bírált II-es csoportot a nemzetközi kiállításon, végül megkapta az általam bírált Best in Show díjat.
A kutya felvezetője a spanyol Javier Gonzales Mendikote volt, aki gyönyörű felvezetést mutatott be. A hétvégét illető végső következtetésem pedig az, hogy a nagyon jó szervezésnek köszönhetően a világ legkülönbözőbb részeiről érkezett emberek, vendégek, bírók megismerhették egymást, lehetőségük volt beszélgetni egymással a kutyafajtákról, azok különbözőségeiről, a kutyák karakteréről, viselkedéséről. És ha csodálkoznak azon, hogy különbözőképpen látjuk a dolgokat: csak próbáljanak meg véleményt cserélni az európaiakkal a német dogról, a dobermannról vagy a boxerről! Nekem ezekből a fajtákból történetesen még mindig az amerikai típusúak tetszenek, de lehet, hogy néhány területen nem ártana elkezdenünk újragondolni a dolgokat! Ha úgy hozná az élet, hogy egyszer meghívják Önöket Szilvásváradra – és ott még mindig Korózs András és felesége szerveznék a programot – nagy butaság lenne nem elfogadni azt…
Addig is….a legközelebbi viszontlátásra!
Geir Flyct – Pedersen
