Adott egy kutya típus, a „szemmel vadászó” gyors és kitartó agár. Az agár – különleges lény, egy csoda, egy mozgó műalkotás. Vágtájában mutatkozik meg a tökéletes összhang a szem, az agy, az izmok és a test egybegyúrt masszája, amelyet hajt előre a vadászösztön egy életen át. Az agarat évszázadok óta tartják a munkája és teljesítménye miatt. Eredeti funkciója a vadászat volt, amit régen úri, társasági „elfoglaltságként” űztek, ahol az agarak teljesítményét a bírók a hajtást lóháton követve döntötték el, hogy ki a győztes. Napjainkban az agarak két típusú szervezett versenyen mérhetik össze erejüket, kitartásukat, edzettségüket. Az egyik versenyág a pályaversenyzés, ahol a műnyulat kötött pályán húzva barrierek között általában homokon, boxból indítják az agarakat és a végeredményt a táv teljesítése után a célvonalon áthaladás sorrendje, illetve a táv lefutási ideje adja meg.
A másik versenyzési mód a coursing, ahol a nyulat cikk-cakk vonalban húzva, párban engedjük el a versenyzőket az „igazi” vadászat élményét adva az agárnak. Mindkét versenyágban bírák felügyelik a verseny és versenyzők tisztaságát, és az FCI szabályoknak megfelelést. A coursing versenyeken az agarak párosával futnak és a bírók feladata, hogy a futást elbírálják az FCI szabályzat szerint előírtak alapján, amely öt szempontot vesz figyelembe:
Gyorsaság (speed), ahol versenyző sebességét az agár fajtájára jellemző sebességhez képest és a futó partnerhez képest viszonyítva pontozzuk
Űzési kedv (enthusiasm), talán a legfontosabb pont, mert ez a témakör az, ami megmutatja az agár mozgató erejét, az ösztönmunkát. A starttól elkezdve, a futam alatt, itt lehet látni, hogy valójában mennyire összpontosít az agár a nyúlra, mennyire zárja ki a külső körülményeket, terepviszonyokat, esetleges, ütközésnél, nyúlvesztésnél, esés, kicsúszás után hogyan indul meg újra a hajszában, futam közben ha közel a nyúl, hogyan kapcsol nagyobb fordulatra, hogy megközelítse, elfogja, valamint a futam végén, a nyúlhoz közeledve mennyire gyorsít, illetve dobja be magát egy végső fogásra, még akkor is, ha nem elsőként ér oda.
Adott egy kutya típus, a „szemmel vadászó” gyors és kitartó agár. Az agár – különleges lény, egy csoda, egy
mozgó műalkotás. Vágtájában mutatkozik meg a tökéletes összhang a szem, az agy, az izmok és a test egybegyúrt masszája, amelyet hajt előre a vadászösztön egy életen át. Az agarat évszázadok óta tartják a munkája és teljesítménye miatt. Eredeti funkciója a vadászat volt, amit régen úri, társasági „elfoglaltságként”
űztek, ahol az agarak teljesítményét a bírók a hajtást lóháton követve döntötték el, hogy ki a győztes. Napjainkban az agarak két típusú szervezett versenyen mérhetik össze erejüket, kitartásukat, edzettségüket.
Az egyik versenyág a pályaversenyzés, ahol a műnyulat kötött pályán húzva barrierek között általában homokon, boxból indítják az agarakat és a végeredményt a táv teljesítése után a célvonalon áthaladás sorrendje, illetve a táv lefutási ideje adja meg.
A másik versenyzési mód a coursing, ahol a nyulat cikk-cakk vonalban húzva, párban engedjük el a versenyzőket az „igazi” vadászat élményét adva az agárnak. Mindkét versenyágban bírák felügyelik a verseny és versenyzők tisztaságát, és az FCI szabályoknak megfelelést. A coursing versenyeken az agarak párosával
futnak és a bírók feladata, hogy a futást elbírálják az FCI szabályzat szerint előírtak alapján, amely öt szempontot
vesz figyelembe:
Gyorsaság (speed), ahol versenyző sebességét az agár fajtájára jellemző sebességhez képest és a futó partnerhez képest viszonyítva pontozzuk
Űzési kedv (enthusiasm), talán a legfontosabb pont, mert ez a témakör az, ami megmutatja az agár mozgató erejét, az ösztönmunkát. A starttól elkezdve, a futam alatt, itt lehet látni, hogy valójában mennyire összpontosít az agár a nyúlra, mennyire zárja ki a külső körülményeket, terepviszonyokat, esetleges, ütközésnél, nyúlvesztésnél, esés, kicsúszás után hogyan indul meg újra a hajszában, futam közben ha közel a nyúl, hogyan kapcsol nagyobb fordulatra, hogy megközelítse, elfogja, valamint a futam végén, a nyúlhoz közeledve mennyire gyorsít, illetve dobja be magát egy végső fogásra, még akkor is, ha nem elsőként ér oda.
A nyúl követése (follow), ahol az agár nyúlhoz képest való helyezkedését, a nyúl elfogásához legoptimálisabb ívek, kanyarok megválasztását, és megfelelő helyen és időben tett irányváltásokat figyelik, valamint a futam közben a bíró tekintettel van az agarak egymáshoz való viszonyára, helyezkedésére, a közös munkájára.
Fordulékonyság (agility), megmutatja, hogy az agár milyen módon képes hirtelen irányváltoztatásra, fordulásra, milyen ív és táv szükséges az új irány és az üldözési sebesség felvételére, mert a jól forduló agár kevesebb teret és távot veszít a nyúlhoz képest.
Állóképség (endurance), megmutatja, hogy az agár milyen erőnléttel, kitartással, edzettséggel indult a versenyen, milyen erővel üldözi a nyulat a starttól a pálya teljes szakaszán át, emelkedőn, lejtőn veszít-e a sebességéből, és van-e ereje az esetleges azonnali gyorsításokra a nyúl közelében. Ezen szempontok összességéből áll össze az agarak bírálatának végeredménye. Szempontonként húsz pont adható. Apontozás mind az öt témaköre nagyon szorosan összefügg egymással, és mindennek az alapja a megfelelő mentális és fizikai állapot.
Mit is jelent coursing bírónak lenni? Azon túl, hogy a bírójelölt megtanulja a szabályzatot, elvégzi a bíró képzést, levizsgázik, majd megfelelő gyakorlatot szerez, szükség van az agár szeretetére, mozgásának ismeretére, valamint kellő alázatra és tiszteletre a munkája iránt, mert nincs szebb látvány, mint a párban dolgozó agarak futása. A coursing verseny megrendezése igen összetett feladat, és a szervezők mindent megtesznek azért, hogy az adott megmérettetésen mindenben megfeleljenek az FCI által támasztott, vonatkozó követelményeknek. Biztosítják a megfelelő infrastruktúrát, területet, azon a kellő létszámú személyzetet (starter, nyúlhúzó, nyergelő, versenybíró, versenyvezető, állatorvos, adminisztráció, technikai személyzet…), valamint a nyúl húzásához a megfelelő biztonsággal működő nyúlhúzó gépet, és a gyors visszahúzásra alkalmas motort. Bár minden kívülálló úgy gondolja, hogy a bíró jön, bírál és semmi dolga, itt kezdhetünk bele igazán, hogy mi a bírók feladata.
Verseny előtt:
Első és legszükségesebb pont a pálya ellenőrzése, bejárása, a talaj állapota, a nyúl vonalvezetésének, kanyaroknak megtekintése, az esetleges szükséges változtatások megbeszélése a versenyvezetővel, hogy a verseny biztonsággal és balesetmentesen menjen le.
A versenyen
A bírók elsődleges feladata az agarak futásának elbírálása a vonatkozó szabályok szerint…de… A futamokról tudni kell, hogy nem a startnál kezdődnek és nem a fogásnál végződnek. Bár mi bírók, „csak” a futamot látjuk és bíráljuk, de a futam alatt mutatott viselkedés igen sokat elárul az agár fizikai, mentális állapotáról, elkészültségéről, edzettségéről, a tréner munkájáról. A versenyzés maga az agár felkészítésénél kezdődik, ahogy felnevelődik, ahogy táplálva, szoktatva, edzve van. Sajnos sokan úgy gondolják „fut egy jót”, mert szeret futni, elég egy agárnak, de a coursing, mint versenyzési mód, egy komoly fizikai megterhelés, amely mind a csontozatot, mind az izmokat, mind pedig a koncentrációkészséget próbára teszi.
Csak megfelelően felkészített agarat szeretnénk látni a versenyeken, de ez sajnos nem mindig így van, és ez azonnal látszik.
Néhány szó a versenyeken, kiküszöbölhető „hibákról” amit tapasztalunk a körön belül majdnem minden kül-, és belföldi megmérettetésen. Az versenyen indulóknak liszensz (verseny) engedéllyel kell rendelkezniük, de ennek ellenére találkozunk olyan agarakkal, akiken már a startnál, illetve a start előtt látszik, hogy nincs hozzászoktatva a szájkosárhoz, versenyfelszereléshez, és a versenyző a nyúl helyett a szájkosárral foglalkozik.
Vannak agarak, akik gyengébb űző ösztönnel rendelkeznek, és sokszor el sem indulnak, vagy a társat követik, játszanak, illetve futam közben megállnak. Sajnos a legáltalánosabb probléma, hogy néha olyan agarakat látunk futni, akik nem megfelelő kondícióval, túlsúllyal, illetve nem megfelelő edzettséggel érkeznek és versenyeznek. A kondíció hiánya, a nem megfelelő erőnlét, megbosszulja magát, mert az izmok ugyan dolgoznak, az ösztön viszi előre a testet, de az erő elfogy, a mozgása szétesik, elveszti a harmóniát, a feszességet, a figyelmet, így az agár az izmokra a mozgásra kezd figyelni, és nem tud eléggé koncentrálni a nyúlra, a talajra, illetve a sokéves tapasztalat szerint a sérülések legtöbbje ilyenkor keletkezik. Az edzés hiánya messziről látható, kanyarokban nem tud teljes erővel fordulni, fékez, felcsapja a farkát lépésenként és a kanyart nagy ívben idő és térvesztéssel teljesíti jelentősen lemaradva a nyúl mögött, emelkedőn láthatóan sokat lassul, enyhe lejtőn sem gyorsul fel optimális sebességre az azt követő kanyarban jelentősen kisodródik. Egyenesben is lassul, „hintaló” vágtába vált, és a végére már nem marad kellő ereje a fogásra. Ezen hibákat odafigyeléssel, megfelelő felkészítéssel, edzéssel, szoktatással, gyakorlással, és munkával ki lehet küszöbölni, így az agarat olyan módon versenyeztethetjük, ahol balesetmentesen teljesíthet, és jó egészségben hagyhatja el a verseny helyszínét.
A jó és korrekt bírálat két alapköve a kiválóan felkészített agár, és a jó nyúlhúzó. Kevesen tudják, hogy a sikeres agár futamhoz és győzelemhez nem a bíró a legfontosabb kellék, hanem a jó nyúlhúzó. A legjobb bíró sem tud jól bírálni egy széthúzott futamot, ámde egy szabályszerűen húzott nyulat példaszerűen követő agárpár korrektül értékelhető képet mutat. A jó nyúlhúzó és nyúlhúzás az alapja minden coursing versenynek. Ismernie kell a gépet, a sebességét, a reagálását, hogy a nehezen húzható kanyarokban is biztonsággal, megfelelő távolságban tudhassuk a nyulat a versenyzőktől. Tudnia kell, mikor gyorsítson, lassítson és álljon meg az esetleges ütközés, baleset elkerülése érdekében. Figyelnie kell a pályát, az agarak mozgását, sebességét, a bírót (a bíró leállíthatja a futamot, illetve jelezhet a nyúlhúzónak probléma esetén-befutó kutya, stb.). Ismernie kell a fajták közötti sebesség és futás stílusbeli különbséget, mert teljesen másként kell húzni például az ír farkasnak, agreyhoundnak, whippetnek és az olasz agárnak is. Míg az ír farkas lassabban fut és látja a nyulat a magasságából kifolyólag, a kis olasz agár a kis mérete miatt sokkal pontosabb nyúlhúzást követel a nyúlvesztés elkerülése érdekében. A greyhound a sebességével és kiváló gyorsulásával adja fel a leckét a húzónak és gépnek, a whippet pedig a precíz, pontos és akár derékszögű kanyartechnikájával és gyors sprintjeivel ad kihívást a technikának.
Természetesen, azt is tudnia kell, hogy esőben másként mozog a vonszalék, és csúszik a pálya az agaraknak is. A jó nyúlhúzás és a jó agár az, ami miatt a bíró szeret bíró lenni! Természetesen a bírónak is ismernie kell a fajták közötti különbséget, tudnia kell, hogy mit, mihez viszonyít.
Hazai és nemzetközi versenyek
Mind a hazai, mind pedig a külföldi versenyeken találkozunk néhány gyengébb futammal, de a nagy átlag jól teljesít, és mindig van több kiemelkedő teljesítményt mutató agár. Vannak fajták, amik következetesen jók, például a whippetből szinte soha nem áll meg egy sem, és általában kiválóan versenyeznek. Minden bírálat jó valakinek és rossz valakinek. Sajnos csak egy agár nyerhet. Tudni kell, hogy a bíró azért van ott, hogy legjobb tudása és tapasztalata szerint lebírálja a futamokat, valamint kiválassza a legjobbakat a versenyzők közül.
A bíró nem versenyző, nem elfogult, és ami a legfontosabb, bentről látja a futamokat, és minden futamot lát. Sokszor felmerül „az én kutyám jobb volt”, de sajnos azt kell, hogy mondjam nem, nem volt jobb. Sokan elfelejtik, hogy mi bentről, közvetlenül a versenyzők mellett bírálunk, látjuk a pálya minden szegletét, minden kanyart, emelkedőt, és látjuk a térbeli különbségeket, amik távolról más képet mutathatnak. Ami kívülről előzésnek tűnik, az bent szemmel láthatóan egy kanyar levágása is lehet.
Miért vagyok bíró?
Mert szeretem az agarakat, szeretem a mozgásukat, és értékelem azt a munkát, amit bele fektetnek a trénerek, agarak. Szeretem megbecsülni a kiválót, szeretem elmondani, megmutatni, hogy a legjobb megérdemli, hogy nyerjen. Egy-egy kiváló futam, egy felejthetetlen fogás sokáig bevésődik az ember emlékeibe, és igen vannak agarak, akik következetesen jók, és tanítani kellene a munkájukat a „coursing iskolában”.
Vannak futamok, amikor a bíró már nem csak bíró, több, részese a történésnek, áll és nézi az agár munkáját, és azt mondja magában…igen…ez… Igen, ez az, amire vártam, ez az a munka, amiért bíró vagyok, és amit látni szeretnék mindig, és amiért jár a legjobb díj, a Best performance, amiért illik gratulálnia az ellenfélnek is! Amire azt mondom, igen, ezért megéri ott állni két napot szakadó esőben, 2 fokban, vagy 30 fokos hőségben. Mert mindig jön egy, amelyik a legjobb, amelyik megmutatja, hogy mit jelent a két szó, Agár és Munka! Bírónak lenni megtiszteltetés, munka, és nem kiváltság. Sikeres versenyévadot mindenkinek!
Págány Tamás
Fotók KM és Págány Tamás
