Akinek házi kedvence van pontosan tudja, hogy amikor elindul a munkahelyére vagy bármi egyéb dolgára és egyedül hagyja kutyáját, ugyanúgy elköszön tőle, mint bármelyik családtagjától. A kutatók ezúttal azt vizsgálták, hogy ennek az alapvetően emberi szokásnak van-e jelentősége az ebeknél.
A kutyák gazdáikhoz való kötödésé egyedi jelenség az állatvilágban. A kötődési folyamatok háttéreben számos biológiai és szociális tényező áll, és így leginkább fejlett emlős fajokra jellemző. A szülő-gyermek közötti kötődés alappillérének tekinthető az a bevésődési folyamat, amelynek során a szülő az utódját ragadozóktól vagy egyéb veszélyforrásoktól védelmezi és a megfelelő forrásokkal ellátja. Ám a biológiai kötődés mellett a szociális kötődés is kialakul az egyedek között, amely a tartós vonzódást fenntartja hosszabb távon is. Ismerünk példát olyan esetekre, ahol az ember nevelt fel egy-egy magára maradt bizonyos fajokhoz tartozó egyedet, akiknél a fiatalkori fajtársfelismerési bevésődési folyamatok sérültek, így a gondozójuk felé mutattak az adott fajra jellemző szociális viselkedést. Azonban ezek az esetek sem voltak annyira tartósak, mint a kutya-gazda kapcsolata esetében. Gondoljuk végig hogyan alakul ki a kutya és gazdája között kötődés.
A kiskutya megszületik az anyánál, akihez kötődik, majd az egyedfejlődés egy későbbi szakaszában megismerkedik a gazdájával, akihez élete végéhez kötődni és ragaszkodni fog. Ebben a folyamatban megfigyelhetünk, akár félrecsúszott bevésődési biológiai alapokat és a szociális vonzódást egyaránt. A kutyák gazdáikhoz oly mértékben kötődtek, hogy létük, fennmaradásuk elválaszthatatlanná vált tőlük. A kutyák kötődési mintázatát a gyerekanya kapcsolatához hasonlíthatjuk, számos analógiát találunk köztük. A kutyáknál az emberi kontaktus időleges megvonása olyan, közelségkereső viselkedést vált ki, amely más fajok esetén a létszükségletek hiányában (ivóvíz) fellépő állapottal egyezik meg. Hasonló jelenség figyelhető meg gyerekeknél is, viselkedésük rendellenessé válik, stressz hatás érik őket.
Amikor a gazda otthon hagyja kutyáját, szeparációs stressz figyelhető meg rajta, amelynek mértéke egyedenként eltérhet. Sokan úgy vélik, hogy a túlzott szeparációs szorongást mutató egyedeknél ignorálni kell ezt a viselkedést. Egy új tanulmány szerint, amely előkísérletnek tekinthető csak, úgy tűnik, hogy némi simogatás az elválás előtt nyugodtabbá teheti a kutyákat. A szeparációs szorongást állatvédelmi szempontból is fontos vizsgálni, de a kutya-gazda megfelelő kötődésének vizsgálatához is érdemes górcső alá venni. Az új kutatásban azt vizsgálták olasz kutatók, hogyan befolyásolja a kutyák szeparációs szorongását, ha az elválás előtt nyugtató jelleggel a gazdák megsimogatják kutyáikat mielőtt elválnak tőlük. A kísérletben tíz kutya vett részt, akikhez összesen hét gazda tartozott. A kísérlet helyszíne egy a kutyák számára ismeretlen, eddig nem látott település volt, távolabb az otthonuktól. Minden kutya két teszthelyzetben vett részt, az egyikben a gazda egy percig simogatta kutyáját, mielőtt a kísérletvezetővel hagyta volna, míg a semleges helyzetben a gazda az elvonulás előtt egy percen át ignorálta kutyáját. Miután a gazda a kísérletvezetőnél hagyta a kutyáját, egy paraván mögé bújt három percre, ahol a kutyák nem láthatták őt, azonban nem kizárható hogy a szagukat érezhették. A három perc alatt a kutyák pórázon voltak tartva, és a kísérletvezetők semmilyen interakcióba nem léphettek vele, míg a gazda vissza nem tért hozzájuk. A kutatók a gazda nélkül töltött idő alatt megfigyelték a kutyák viselkedését, pulzus számukat az elválás előtt és után, valamint kortizol (úgynevezett stressz hormon) szintet is mértek a kutyák nyálából vett mintából.
A vizsgálat során nem volt kimutatható hogy a kutyák stresszhelyzetként élték volna meg a szeparációt, viselkedésükben és élettani paraméterikben nem voltak kimutatható szélső értékek. Annak ellenére, hogy a kutyák nem mutattak erős szeparációs szorongást, a simogatásnak volt kimutatható hatása a kutyák viselkedésében és élettani paramétereiben.
Azoknál a kutyáknál, akik az egy perces simogatásban részesültek, nyugodtabban viselkedtek az elválasztás alatt, pulzusszámuk alacsonyabb volt a teszt végére azokéval szemben, akik ignorálva voltak az elválás előtt. Nyugodt viselkedésként definiálták a kutatók a fekvést, szimatolgatást is, amelyről ismert, hogy a stresszes állapot egy fokmérője lehet, így a vizsgálatban ez az elem is kérdéses az eredmények magyarázatát illetően. Korábbi vizsgálatokból sem kaphatunk egyértelmű választ arra, hogyan érdemes elválni kutyánktól. Néhányan azt állítják, hogy a szorongó kutyák esetén érdemes őket a távozás jeleihez, mint például a cipő felhúzáshoz szoktatni és emellett nyugtatni őket, de ez akár fordítva is elsülhet, épphogy felhívjuk kutyánk figyelmét arra, hogy kezdhet aggódni, távozni fogunk. Azonban amit következtetésként levonhatunk mindenképp ebből az előkísérletből, hogy számít, hogyan válunk el kutyáinktól, még akkor is, ha alapvetően szorongó, szeparációs stresszt nem mutató kutyával van dolgunk.
Szánthó Flóra
