Ezúttal egy igazán érdekes eredettörténettel és egyéni alkalmazással bíró ebet ismerhetnek meg, a lagotto romagnolot, amiről a legtöbben csak szarvasgombász kutyaként hallottak, ám ez a fajta sokkal több ennél. Kenderik György, a Hármas-hegyi gombász vadász kennel vezetője segített nekünk a cikk megírásában.
Történet
Ez a fajta eredetileg vízi retriever volt, jóval később vált szarvasgomba kereső ebbé. Sok szakértő úgy véli, hogy nemcsak az egyik legritkább fajta, de Olaszország legrégebbi ismert kutyája. Nevét származási helyéről az észak-olasz Emilia-Romagna régióról kapta, ami Ferrara megyében található, a környék központja Comacchio település.
A romagnolok története nagyjából a XVI. századra tehető, sokan úgy vélik ez a fajta része az úgynevezett alapállománynak, azaz az egyik olyan fajta, mely más ma már jól ismert és elterjedt fajták őse, kvázi „ükapja” volt, mint például a golden retriever vagy a portugál vízi kutya.
Eredetileg a lagotto vadászkutya volt, melyet az akkor még lápos, mocsaras észak-olasz régióban mindennapos vízi vad vadászatra alkalmaztak leginkább. Fő feladata az volt, hogy kiváló szaglását használva a nádasokban rejtőző, a vízbe esett vadakat megkeresse és a vadászához vigye. Állítólag emiatt is gyakorta segítette a környék hírhedt orvvadászait, orvhalászait, aki nem csak kísérőjük volt, de házaik, csónakjaik őrzője is.
Jelentős változást a XVIII. század eseményei hoztak a romagnolok sorsában, ugyanis gazdasági érdekekből lecsapolták a ravennai lápvidék mocsarait, hogy termőföldé alakítsák. Innentől nem volt szükség egy ilyen megbízható vízikutyára és ahogy az számos fajtával előfordult, csaknem a kihalás, eltunés sorsára jutott. Szerencsére sokan láttak potenciált ennek a fajtának a kiváló szaglásában, az állandó munkakedvében és szűnni nem akaró keresési ösztönében. Kapóra jött, hogy Emilia-Romagna régióban bőven akad szarvasgomba és már annak idején is drága dolog volt, így ennek a keresésére tanították be őket. Írásos és egyéb dokumentumok, bizonyítékok őrizték meg azokat a történelmi jelentőségű tényeket, hogy egy Casalfiumanese nevű településen egy Pippo nevu fodrász, illetve egy Bagaretta nevu Kintornás voltak az elsők, akik szarvasgomba kereső kutyaként megkezdték ennek a fajtának a tenyésztését. Ám az új felhasználási irány és minden igyekezet ellenére csaknem teljesen eltűntek a romagnolok, de egy szűk csoport, a fajta tisztelői közül Romagnában összefogott és nem hagyta a feledésbe merülni ezt a csodálatos fajtát. Az ilyenkor szokásos tudományos munkát elindítva, genetikai, morfológiai megújításokkal sikerült újra ismert és elismert fajtává tenni a lagotto romagnolot.
Nagyjából két évtized kellett hozzá, hogy tenyésztők bevonása, az alaposan felépített kiválasztási folyamatok elérjék céljukat és szakmai szervezetek, így a FCI elismerje, melynek a 8. Fajtacsoportjába sorolták.
Küllem
A lagotto romagnolo megtévesztő külsejű, hiszen sokan csak egy édes, bohókás imádnivaló szőrpamacsot vélnek látni benne. Arról az előbbiekben már írtunk, hogy egy komoly vadászkutya és kereső kutya ez a fajta. Most tekintsük át külső és belső tulajdonságait. Göndör szőrű, közepes termetű eb. Feje ék alakú hosszúkás. Füle lelógó. Farka hosszú a csánkig ér. Végtagok izmosak. Színe a barna minden árnyalatában elő fordul, illetve lehet fehér is. Orra és szeme barna színű, mindig harmonizál a szőr színével. Gondozása könnyű, nem vedlik. Szőre antiallergén.
Marmagasság: 42–46 cm
Tömeg: 12–16 kg
Élettartam: 12–14 év
Jellem
Nyugodt, jó természetű, az agresszivitásnak jelét nem adja, tanulékony, türelmes, engedelmes, barátságos, társaságkedvelő, nem ugatós fajta. A már többször említett kitűnő szaglásának és kitartó kereső képességének köszönhetően például Svédországban kábítószer-kereső kutyaként alkalmazzák Emellett abszolút családbarát eb, gyermekszerető, ragaszkodó és játékra mindig kapható. Ezen tulajdonságok miatt nagyon kedvelik a kisgyermekes családok, amihez megjelenése pluszban hozzájárul, hiszen kevesen tudnak ellenállni egy ilyen magas „cukiságfaktorú” ebnek, főleg melyek ennyire megbízhatók, stabilak.
Nevelés, képzés
Nem egy kényes fajta, lényegében mindenhol jól érzi magát, persze a gazdája közelsége meghatározó. Nem az otthonülők és lusták kutyája, kifejezetten nagy a mozgásigénye, ezért hosszú séták elengedhetetlenek számára, mozgatását labdázással érdemes kiegészíteni, mert az imádja, illetve érdemes apportírozni is. Bármennyire is stabil fajta, azonban a kutya számára fontos a szocializálás. Kifejezetten ajánlott, hogy kis korban járjanak kutya iskolába, mind viselkedés és szarvasgomba keresés terén. Sétáltatásnál beindulhatnak a vadászösztönei, különösen, ha madarak vannak a közelében, ilyenkor fokozott figyelemmel legyünk feléjük. Az ásást ez a fajta sem utálja, így érdemes egy jó kis ásóhelyet kialakítani neki, ha van rá lehetőségünk, így a kert nagy része és az idegrendszerünk is biztonságban marad. A kiképzése eléggé összetett, speciális. Egy Greyerzer nevu sajtot használnak a betanításához, mert annak illata nagyon hasonlít a szarvasgombáéhoz. Kitartó munka, sok-sok gyakorlás és persze türelem szükséges egy jó szarvasgombász képzéséhez, ami kétségkívül megéri az áldozatokat.
Ápolás
A hosszú szőr és a nemezelés miatt, fontos a rendszeres nyírása és a havi fürdése. Fülkagylóból a szőr kinyírása és a láb ápolása. Kevés fésülés/sok fésülés után a szőre kevésbé göndörödik vissza/.
Egészség
Nem beteges fajta. Előfordul viszont, diszplázia és fiatal kori epilepszia.
Kenderik György és Kurkó Gyula
Fotók: robyngrahamphotography.com,
