A cirkusz manapság megosztó szórakoztatás. Egyesek szeretik, mások állatvédelemre hivatkozva elutasítják, sőt egyenesen lakatot követelnek minden cirkuszra. Pedig, mint minden más, ez is csak hozzáállás kérdése, kiváltképp ha megfigyelésen és elfogadáson alapszik. Ahogyan Jana Posna uszkár showjában is láthatjuk.
Hogyan válik valaki filmes szakemberből állatidomárrá?
Amikor a Filmművészeti Egyetemre jártam, volt egy kicsi, nehezen kezelhető kutyám. Általa tanultam meg, hogyan értsem meg a fajtát. Még a tanulmányaim alatt elkezdtem egy filmes kutya-iskolában dolgozni és arról írtam a szakdolgozatomat is milyen szerepet játszhatnak a kutyák a filmekben.
A cirkusz mostanában egyre kevésbé népszerű az állatvédők körében. Mit gondol a cirkusz jövőjéről?
A cirkuszban és az állat téma nagyon elszomorít. Uszkárjaimmal nagyon ritkán lépek fel. Utojára 2009-ben Dániában volt fellépésünk. Többet dolgozom szabadidőparkokban, filmben és színházban. Mégistudom, hogy a legtöbb ember, aki cirkuszban állatokkal dolgozik, rendkívül felelősségteljes és empatikus az állataival szemben. Azt gondolom, hogy a háziállatok boldogan élnek a cirkuszban. Fontos az állatvédelem, de elsősorban ott, ahol az állatokat élelmiszeripari célokra tenyésztik és szörnyű körülmények között tartják.
Mutassa be kérem a produkciót.
A Posnas Uszkár Show még szeptember 8-ig lesz tekinthető meg a Fővárosi Nagycirkuszban Kristóf Krisztián rendezésében. Krisztián a Dumbó című film koreográfusa, amely épp most megy a moziban. Mi ebben a Walt Disney produkcióban ismerkedtünk meg. Az én uszkárjaim szerepelnek a háttérben és tűnnek fel időnként, mint cirkuszi szereplők. Krisztiánt inspirálta a Dumbó, ezért állított össze egy cirkusz showt az 1920-as évek stílusában.
Milyen módszerekkel tanítja a kutyákat? Mi az, ami még belefér és mi az, ami már biztos nem?
A legfontosabb oktatási módszerem a megfigyelés és a játék. Meglesem mit szeretnek csinálni és pozitív megerősítést adok a természetes képességeiknek. Először klikkerrel és jutalomfalatkákkal, késôbb jelzéssel és jutifalival. Például Iduna, a szürke óriás uszkár lány szeret ugrani. Ezt támogatom és jutalmazom. Dolores pedig szeret ugatni, ezért tanult meg „számolni” és ki tudja ugatni az eredményt a számolási feladatoknál. Mindent elismerek, amiben a kutya örömét leli. Amikor a gazdi a középpontban és a kutya csak egy karikán ugrál keresztül az számomra elfogadhatatlan. Mindegy, hogy ez cirkusz, dog dancing vagy agility eseményen történik.
Milyen módszerrel készíti fel őket? Hol vannak a kutyái határai?
Nincs speciális előkészület, együtt élünk és együtt játszunk. Itt, Budapesten
is egy kis lakásban együtt élünk, az aszszisztensem, én és az uszkárjaim. Minden kutya maga dönti el aludni akar-e vagy a társaival játszva gyakorolni. Naponta négyszer megyünk sétálni, két nagyobb és két rövidebb sétára. Amikor a kutyák látják, hogy felöltôzöm, máris felállnak és nyújtóznak. És ha rájuk adom a nyakörvet a showhoz, akkor ugrándoznak, örülnek. Nagy játék ez számukra. 8 előadás van a héten, 6 perces a műsor, átlag 8 perc munka jut egy kutyára hetente. Itt tehát nem leterhelő a munka számunkra, inkább a filmforgatások, ahol jobban kell figyelni a határokat.
Mi a legnehezebb az Ön számára a kutyákkal való munka során?
A legnehezebb trükkünk az, amikor mindenkinek nyugodtan ülve kell maradnia. Jelenleg 6 kutyával dolgozom a színpadon és amikor Flavioval történik a produkció a többi kutyának nyugodtan kell ülnie mögöttem miközben tudják, hogy én nem látom őket, mert a közönségre nézek. Ez a legnehezebb mindannyiunknak.
Tervez a közeljövőben filmes munkákat is?
A most futó Dumbó film – Tim Burton rendezésében – volt a legnagyobb projekt, amiben eddig részt vettem. Megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehettem egy ilyen gigantikus produkciónak. Kutyáimmal izgatottan állunk a jövő kihívásai elé.
Horváth Norbert
Fotók: Urbán Ádám
