Akiknek a kölyökkutyájuk serdülőkorba lép, ami általában 6–18 hónap közé esik, gyakran tapasztalhatják, hogy a kölyök hirtelen elkezd félni több dologtól is, legyen az élő vagy élettelen. Ez az úgynevezett serdülőkori másodlagos félelem.
De mi a „másodlagos félelem”, és mit kell tennünk ezzel a hirtelen felmerülő problémával?
A másodlagos félelem a tudományos kutatásokban még a mai napig nincs teljesen definiálva, és van némi vita arról, hogy valójában mikor is van az a periódus, amikor ez a leggyakoribb (ami valószínűleg fajta és genetikai hatás alatt áll). Remélhetőleg ez csak egy átmeneti félelem. Úgy tűnik, hogy a másodlagos félelem 6–18 hónapos kor között megy végbe, a szociális érés ideje alatt, amikor a kutyák a kiskutyákból felnôttekké válnak. Vannak olyan összetett hormonális és idegi változások is, amelyek erre az időszakra tehetőek. A hirtelen félelem kapcsolódhat ezekhez a fiziológiai változásokhoz. Az agyban az elsôdleges félelemközpont, az amygdala, ebben az idôben megnagyobbodik, ami azt jelenti, hogy érzékenyebben reagál a környezetre, és a stressz hormonok is serdülőkórban vannak a csúcson.
Amikor a kutyánk hirtelen elkezd félni olyan dolgoktól, amitől korábban nem tartott, mint például kalapos emberek vagy egy szobor az utcán esetleg más kutyák, például különösen a fekete illetve egy-egy típushoz tartozó kutyák, akkor valószínűleg a másodlagos félelemmel magyarázhatjuk.
Evolúciós értelemben a másodlagos félelem időszaka megfeleltethető, annak az időszaknak, amikor a vadon élő kutyafélék kölykei elhagyják családjukat, és egyedül merészkednek a nagyvilágba. Úgy gondolják, hogy a fokozott távolságtartás ebben a periódusban azért volt adaptív az evolúció során, mert ilyenkor fontosabb volt a kölyköknek, hogy elkerüljenek minden veszélyforrást, ami új volt számukra, hiszen egyedül kellett boldogulniuk egy új helyzetben és környezetben. Nem minden kutya esik át ezen a szakaszon. Általában 1–3 hétig tartó időről beszélhetünk, amikor ez a jelenség felmerülhet. Azonban fontos, hogy hogyan viselkedünk ilyenkor, hiszen a félelem bizonyos élőlényektől vagy élettelen tárgyaktól fennmaradhat felnôttkorban is, ha ilyenkor valamilyen trauma éri a kutyát az adott dologgal kapcsolatban.
Mit tegyünk?
Semmiképpen ne kényszerítsük őt ilyenkor arra, hogy szembenézzen a félelmeivel. Tehát például, ha a kutya fél a kalapos férfiaktól, akkor ne akarjuk őt minden áron a közelébe vonszolni. Had nézze meg az eb, olyan távolságról, ahol nem fél, de ne akarjuk minden áron azonnal megoldani számára a helyzetet. Itt is a fokozatosság elvét követve, először nagyobb távolságból érezze magát biztonságban és csak azután közelítsünk a félelem forrása felé. Persze az sem jó taktika, ha minden esetben elmenekülünk
az ijesztő tárgytól. Fontos, hogy a kutya ne jusson el a félelem állapotáig, amikor szeretnénk megmutatni neki valami új dolgot. A kutya csak nyugodt állapotban képes tanulni. Csak akkor tudunk megfelelő asszociációt létrehozni a korábban félelmet keltő dolog és például egy jutalom között, ha ezt a kutya nyugodt állapotában igyekszünk elérni.
Lassan, megfontoltan
Fontos, hogy adjunk neki időt, mielôtt újra találkozik félelme tárgyával. Ne erőltessünk semmit. Vigyázzunk, hogy ne csábítsuk a kutyát a félelem forrása felé – a legtöbben kísértésbe esnek ilyenkor, hogy jutalomfalattal csalogassák a kutyát, aki a jutalmat követve néhány pillanatra elfeledkezik a félelemről, majd csak, akkor veszi észre a félelmet kiváltó ingert, amikor már túl közel van, ahhoz és ilyenkor jobban megijed, mint egyébként tette volna. Mindig kísértésbe kerülünk, hogy kutyákat (és gyermekeinket) erőltetve rávegyük, hogy szembenézzenek a félelmeikkel. De ez nem segít. Ne tegyük még rosszabbá! Lehet, hogy mindezekkel pont az ellenkezőjét érjük el, mint szerettük volna, a kutya még jobban fog félni.
Gondolkodás, mérlegelés
Ne ebben az időszakban kezdjünk bele valami újba, ami esetleg félelmet okozhat, például ne ilyenkor vigyük el először hidroterápiára vagy őrző-védőzni. Hisz, ne felejtsük el, ez az időszak maximum két hétig tart, de ha félreviszszük a tanítást, akkor megmaradhat. Gondoljunk vissza a korai szocializációra – vannak-e olyan hiányosságok, amikkel nem volt módja találkozni a kutyának a szocializációja alatt. A téli kiskutyáknál gyakran elfelejtjük, hogy esetleg ilyenkor látnak először napszemüveget vagy a nyári kiskutyák nagy téli kabátos embereket. Lehet, hogy pont ezek fognak számára nehézséget jelenteni. Ha képesek vagyunk ezeket felismerni, még pótolhatjuk a kimaradt szocializációt. A félelem és a fájdalom szorosan összekapcsolódik, és súlyosbíthatja egymást. Bármilyen viselkedési problémával találkozunk mindig jusson eszünkbe, hogy biztos meggyőződtünk róla, hogy nem valamilyen egészségügyi probléma
áll a háttérben. Ha a fokozott félelmi periódus továbbra is fennáll, ne habozzunk kiképzőhöz fordulni.
Forrás: Laura McAuliffe,
kutya kommunikáció 2016.
