A leonbergi egy német eredetű fajta, napjainkban elsődleges szerepköre családi kutyaként határozható meg. Hatalmas, oroszlánszerű megjelenésével és ehhez társuló végtelen szeretetéhségével méltán nagy népszerűségnek örvend. Egy kifejlett kan elérheti akár a 80 kg-os testtömeget is. Ezek az óriástestű kutyák fittyet hányva termetük adta korlátjaiknak, gyakran ölebnek gondolják magukat, és ennek megfelelően szívesen töltik idejüket a gazdi ölébe bújva. Szokták is mondani, a leonberginek nem csak a színe arany, hanem a szíve is.
A fajta eredete
Ahogy már említettem, a leonbergi szülőhazája Németország. Az 1830-as évek végén Heinrich Essig, Leonberg bei Stuttgart városi tanácsosa keresztezett egy fekete-fehér újfoundlandi szukát egy a Nagy St. Bernát kolostor menedékházából származó „Barry” nevű kannal. Később ehhez jött még egy Pireneusi hegyikutya. Ez nagyon nagy, túlnyomórészt hosszú, fehér szőrű kutyákat eredményezett. Heinrich Essig célja egy oroszlánhoz hasonlatos kutya kitenyésztése volt, az oroszlán ugyanis Leonberg városának címerállata. Az elsô, valóban Leonberginek nevezett kutyák 1846-ban születtek meg. Ezek egyesítették magukban a kiinduló fajták kitűnő tulajdonságait. Már röviddel ezután sok ilyen kutyát adtak el Leonbergből státuszszimbólumként az egész világba. A 19. század végén Baden-Württenberg tartományban a leonbergit leginkább parasztkutyaként tartották. Sokat magasztalták az őrző- és egyéb alapvető tulajdonságait, azonban hamar kiderült, hogy a leonbergi alapvetően nem őrző-védő fajta. A két világháborúban és a háború utáni nehéz időkben a többi fajtához hasonlóan a leonbergi tenyészkutyák száma is drámaian visszaesett, mára azonban töretlen népszerűségének köszönhetően újra szép számmal megtalálhatóak egész Európában, de jelentős állomány él az Egyesült Államokban, sőt már jelen vannak Ázsiában, illetve Afrikában, és Ausztráliában is.
Temperamentum, vérmérséklet
Ugyan a kezdetek kezdetén a terv az volt, hogy parasztkutyaként és csordák őrzőjeként fogják alkalmazni a leonbergit oroszlánszerű külleme miatt, azonban mint kiderült, az ő vérmérsékletük ettől nem is állhatna távolabb. Mivel rájöttek, hogy rendkívül emberközpontú fajta, valamint imádja a vizet, illetve nagyon ügyesen tud úszni (úszóhártya is van az ujjaik között), vízimentő kutyaként alkalmazták őket. Mára a leonbergi egy kitűnő családi kutya lett, amely modern életünk minden igényének megfelel. Családi kutyaként a leonbergi egy kellemes partner, nehézségek nélkül mindenhová magunkkal vihető, tökéletes kísérőkutya. Kimondott gyerekszeretet jellemzi, türelme majdhogynem végtelen. Ugyanígy a kisebb testű kutyákkal és kölyökkutyákkal is rendkívül óvatosan, szépen tudnak játszani, különösen a szukák.
A leonbergi a standard szerint se nem gyáva, se nem agresszív. Egy kellemes, hűséges és félelmet nem ismerő kísérő minden élethelyzetben. A leonberginél a következô jellemvonások kívánatosak: magabiztosság és higgadtság, közepes temperamentum (többek között játékösztön is), engedelmességi készség, jó tanulási- és emlékezőképesség, zaj iránti érzéketlenség.
Nevelés és tanítás
Az előzőleg vázolt jellemvonások nagyon szépen és jól hangzanak, de fontos megjegyezni, hogy egyetlen kutya sem születik úgy, hogy ez a tökéletesen szilárd, magabiztos temperamentum beléjük van integrálva. A megfelelő szocializációt már kölyökkorban, a tenyésztőnél el kell kezdeni, és az új családhoz költözés után folytatni kell, egészen felnőtt korukig. Hogy mit kell értenünk ez alatt? Minél korábban tapasztalnak meg a kölykök új dolgokat, annál könynyebben fogadják be azokat. Egy néhány hetes kiskutyának még nincsen félelemérzete, és amihez ebben a korban hozzászoktatjuk, attól a későbbiekben sem fog tartani.
Ahhoz, hogy a leonberginél kívánatos temperamentumot megkapjuk, kell egyrészt egy erős idegrendszer, amit a felmenőktől kapnak a kölykök, és legalább ilyen fontos a hozzáadott szocializáció. Már a tenyésztők elkezdik különböző zajokhoz, hangokhoz, szagokhoz szoktatni a kiskutyákat. Meg kell szokniuk a házban lévő zajokat, mint például mosógép, hajszárító, rádió, és ugyanígy a kinti zajokat – idegen kutyák ugatása, autók motorhangja, stb. Mivel a leonberginél elvárás a közvetlen, barátságos magatartás, így nagyon fontos, hogy idegen emberekhez szoktassuk őket már kölyökkorban is, gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt. Ezekkel a tenyésztő egy jó alappal rendelkező kiskutyát tud átadni az új családoknak, akiknek folytatniuk kell ezt a szocializációs folyamatot. Az oltási program befejeztével nagyon fontosak a közös séták. Ezek alkalmával egyrészt erősödik a kutya-gazda kapcsolat, másrészt csökkentjük a kutyákban felgyülemlő energiát, melyet így nem rosszalkodással fog levezetni, harmadrészt pedig ez is egy nagyon jó szocializációs alkalom, hiszen a séták során rengeteg új, ismeretlen, felfedezésre váró dolog adódik a kutyák számára.
Szőrzetápolás
A leonbergi hosszú szőrű fajta, dús aljszőrzettel. Színei elég változatosak lehetnek: barnásfekete, vörösesbarna, oroszlánsárga, homokszínű, és ezek minden kombinációja, mindenkor fekete maszkkal. Fekete szőrvég megengedett azzal a kitétellel, hogy a fekete nem lehet meghatározó a kutya alapszínére nézve. Az első lábak hátsó élét zászló díszíti, míg a hátsó lábak hátsó részén az úgynevezett „gatya” teszi még különlegesebbé a leonbergit. A minél erőteljesebb fekete maszk fontos eleme a harmonikus megjelenésnek. A leonbergi szőrének rendszeres ápolásra van szüksége. Érdemes hetente egyszer átfésülni őket, azonban vedlési időszakban akár naponta is. A leonbergi általában évente egyszer vedlik, tavasszal, azonban előfordulnak olyan egyedek is, akik ősszel is vedlenek. Az ápolt szőrzet fontos az egészséges bőr érdekében, valamint ezáltal a tapintásuk is kellemesebb, illetve a sétákhoz hasonlóan a fésülés is egy jó kapcsolatépítő program kedvencünkkel. A leonbergi fürdetését nem szabad túlzásba vinni, de mint minden fajtának, a leonberginek is szüksége lehet néha egy jó alapos mosakodásra. Még mielőtt hozzákezdünk, nagyon fontos, hogy meggyőződjünk kutyánk szőrének csomómentességéről, a vizes bunda csomómentesítése ugyanis sokkal nehezebb feladat, mintha szárazon tesszük ezt. Figyeljünk továbbá a fürdés végén arra, hogy nagyon alaposan mossuk ki a sampont kutyánk szőréből, mert az bőrirritációt okozhat.
Egészség
A leonbergi alapvetôen egy egészséges fajtának mondható. Mint minden óriástestű fajtánál, a leonberginél is ébernek kell lenni a diszplázia tekintetében. Kijelenthetjük, hogy a csípőízületi diszplázia a legelterjedtebb a fajtában, de hála a felelősségteljes tenyésztői munkának, mára nem igazán találkozunk diszpláziás leonbergikkel. Minden tenyészteni kívánt kutyát szűretnek a tenyésztők, és csak az egészséges egyedeket vonják tenyésztésbe. A kutatások szerint azonban a diszplázia nem csupán örökletes betegség lehet, hanem a helytelen tartás következménye is. Nagyon fontos a kornak megfelelő táplálás, és mozgatás. Nem szabad sem túletetni, sem túlerőltetni kedvencünket, kiváltképp a növekedési szakaszban. Azt szoktuk mondani, hogy egy növendék leonbergi inkább legyen sovány, mint túlsúlyos. Nagyjából 8-9 hónapos korukra elérik közel végleges magasságukat, ami különösen a kanok esetében rendkívül megterhelő az ízületeknek már önmagában is, nem szabad, hogy extra kilókkal még tovább nehezítsük a helyzetet. A kutyák felnőttkori mérete egyébként is genetikailag kódolt, mi csupán annyit tehetünk, hogy amennyire lehetséges, csökkentjük a növekedés sebességét. Sajnos annak ellenére, hogy egy egészségesnek mondható fajtáról beszélünk, a leonbergik átlagéletkora a többi óriástestű fajtához hasonlóan 6-10 év, nagyrészt a daganatos megbetegedéseknek köszönhetően. Általánosságban elmondható, hogy a szukák többnyire tovább élnek, de természetesen akadnak kivételek. Összességében, ha 10 év feletti leonbergivel talál kozunk, annak már nagyon örülhetünk. A Leonbergi Ebtenyésztők Országos Egyesületének adatbázisa szerint a leghosszabb életet megérő magyar leonbergi Inka v. Sissy-Haus volt, aki egész pontosan 13 év + 10 hónap + 25 napot töltött családjával. Jelenleg is több 10 év feletti leonbergi szerepel nyilvántartásukban, és azt hiszem minden tenyésztő nevében mondhatom, hogy a leonbergik élethosszának növelése közös cél.
Találkozás a fajtával
Édesapám 18 éves kora óta foglalkozik kutyákkal, jómagam is mellettük nőttem fel. Már gyerekként is szívesen olvasgattam a különböző fajtákról szóló kézikönyveket, és mindig is elbűvöltek ezek a hatalmas mackók – a leonbergik. Valamiért állandóan volt egy olyan érzésem, hogy számomra ők testesítik meg az igazi kutyát. Ekkor még nem gondoltam, hogy egyszer a jövőben lehetőségem lesz ilyen szinten elmerülni a fajtában. Történt azonban, hogy 19 éves koromban elveszítettük az akkor 2,5 éves chow chow-nkat, szívelégtelenség következtében. Rendkívül megrázta az egész családot ez a váratlan tragédia, én pedig bánatomban a leonbergik tanulmányozásába temettem magam. Még többet olvastam róluk, és egyre inkább tudatosult bennem, hogy ez az a fajta, ami talán enyhíthetné fájdalmunkat. Utánajártam az összes fellelt magyar tenyészetnek, kiválasztottam a nekem legjobban tetsző szülőpárt, majd hamarosan mentünk is alomlátogatóba. A kiállításokon láttam már azelőtt is leonbergit, de testközelből ez volt az első találkozás. Mondanom sem kell, hogy mindannyian első látásra beléjük szerettünk. 2012. január 8-án érkezett családunkba az első kiskutya, mely a legjobb döntés volt, amit hozhattunk. Ma már 5 leonbergi színesíti mindennapjainkat, el sem tudnám képzelni az életemet nélkülük.
Mielőtt a leonbergi mellett döntenél
Azt hiszem az elôzôek alapján kijelenthetjük, hogy a leonbergi egy csodálatos fajta, rendkívüli módon illeszkedik a mai világ családmodelljébe, tökéletes családi kutya. Ennek ellenére alapos megfontolást igényel, ha valaki leonbergit szeretne hazavinni. Óriástestű fajta lévén minden velejáró költség a sokszorosa lesz egy kisebb testű fajtáénak. A leonbergik esetében fontos a prémium minőségű táplálék, mely nemcsak hogy önmagában is egy drágább kategóriát jelent, de ráadásul még menynyiségre is sok fog fogyni belőle. Ezenfelül az orvosi költségek is megsokszorozódnak a termet növekedésével. Továbbá a leonbergi tartásához nem csak sok pénz, de sok idő is szükséges. A leonbergit nem lehet sem láncon, sem kennelben tartani, ez azt hiszem egyértelmű. Nekik a család közelsége a legfontosabb, ha tehetik, 0-24-ben a családjukkal vannak. Ez nem csak azért fontos, mert ők ezt igénylik, hanem azért is, mert az előzőekben vázolt nagyszerű leonbergi jellem csak akkor tud igazán kibontakozni, ha megadjuk erre a lehetőséget. Ezt pedig nem lehet másképp, mint annyi időt velük tölteni, amennyit csak lehetséges. Viszont ha ezt megadjuk nekik, akkor ők többszörösen viszonozzák a rájuk fordított pénzt és időt. Egy német eredetű idézettel zárnám soraimat: „Aki egyszer belebolondult egy leonbergibe, az alapjában véve alkalmatlan lesz más fajta tartására.”
Fajtagondozó
A leonbergi fajtagondozó szervezete, a Leonbergi Ebtenyésztők Országos Egyesülete (LEOE) 2009 ben alakult. Célja a leonbergi fajta tenyésztése, és annak segítése az FCI által mindenkor elfogadott fajtastandard alapján. Tevékenységi körébe tartozik továbbá a fajtavédelem, a törzskönyvezés, tenyészvizsgák, illetve évi 2 fajtakiállítás szervezése, valamint nemzetközi kapcsolatok kiépítése és fenntartása. Az egyesület 10 éve tömöríti a tenyésztők jelentős részét, biztosítja a színvonalas, ellenőrzött, igényes tenyésztést és kutyatartást. Tagjaink soraiban a tenyésztőkön kívül jelentős számú leonbergi gazdi is van, nekik segítséggel, tanácsadással állunk mindenkor rendelkezésre. Az érdeklődőknek szívesen ajánljuk a LEOE honlapját: www.leonbergiklub.hu
Létai Bonifác, Kurkó Gyula
Fotók: Létai Bonifác
