Egy kötetlen beszélgetés Korózs Gábor és Orbán Sándor között a múltról, a jelenről és a jövőről. Kettejük beszélgetését Erdős László tolla jegyezte le.
– Korózs Gábor (K. G.): Orbán Sándorral beszélgetünk, a kinológia egy olyan megbecsült alakjával, aki nagyon sokat tud a rég múltról, és jelenről. Pillanatnyilag a Fehova kiállítás díjkiosztóján ülve együtt hallgatjuk a munkakutyások és sportolók világraszóló eredményeit. Te ott voltál az alapoknál, amikor ezek a sportok felálltak. Sanyi, mesélj a régmúlt időkről!
– Orbán Sándor (O. S.): A MEOE-be 1979-be léptem be, anno még a Farkasházi Miklós idejében. Ő adta a kennelkártyát. 1981-ban váltottam ki. Német juhászkutyás voltam. Jártam versenyekre mint munkakutyás, anno Hornai László keszthelyi munkakutya-kiképzővel jó baráti kapcsolatom volt, segítettük egymást. Nagyon sok versenyen voltam Budapesten, akkor úgy hívták, hogy Észak-Nyugat kutyakiképző iskola, Szopó Béla bácsi volt a vezető, Gyapi volt a kiképzésnél a segéd. Később ez lett az OMSE.
Általuk inspirálva Zalaegerszegen irányítottam a kutyaiskolát, ezt követően megalapítottuk a MEOE nagylengyeli Szervezetét. Zalaegerszegen két szervezet volt. 173-en kiváltunk. Marcsák Oszkár elnökletével, kissé nehézkesen ment a működés. Ő valamikor a Határőrségen szolgált, leszázalékolt katonatiszt, százados. A gyűlést mindig úgy kezdte, hogy nem a sor eleje igazodik a sor végéhez, hanem a sor vége igazodjon a sor elejéhez. Munkakutyásként ezt nehéz volt megélni, nemcsak nekem. Így átmentünk a Nagykanizsai szervezethez, ott létrehoztuk a zalaegerszegi Munkakutya szakosztályt. Ez ment 11-13 éven keresztül.
Utána a Zalaegerszegi szervezetnél dr. Kócs János lett az elnök, akinek polgári foglalkozása ügyész volt. Vele sem volt könnyű együtt haladni előre. Sok támadás ért minket, engem is személy szerint, de kritikák mellett is jól működtünk. Sörös Pista bácsinál, Baján lebonyolított munkakutya-kiképzői tanfolyamra rendszeresen két-három sporttársat elküldtem kiképzés vezetőire, azzal a feltétellel, hogy az eredményes vizsgák után két évig térítésmentesen segíteni fogják a mi iskolánk működését. Kifizettem az útiköltséget, és bevállaltam a tanfolyam díját ezzel a feltétellel. Dr. Várszegi Zsolt MEOE elnöklete alatt megvizsgálták a Szakosztály anyagait. A belső ellenőr megállapította, hogy a Munkakutya Szakosztály működését áttekintve példamutató és több szervezet példát vehetne a szakosztály munkájáról. Dr. Várszegi Zsolt egy elnökségi ülésre meghívott, és felajánlotta, „ha szeretnének egy Önálló Egyesületet létrehozni, ezt az Elnökséggel támogatni fogjuk, mert Önöknél valóban igazi kutyázás van”.
Így 171-en megalapítottuk a Nagylengyeli szervezetet. Nagylengyeli szervezetből lett a Zala Megyei Kinológiai Egyesület, amit a mai napig én irányítok. A kutyázásban nagyon sok mindent megéltem. Sok nehézség után is hűséges maradtam társaimmal a MEOE-hez. Voltak olyan kutyások, akik eltávolodtak. Az MNJK és a MEOESZ Hunnia Német Juhász Klub konfliktusát követően sokan elmentek, én maradtam. A legjobb németországi kennelekből hoztam kutyákat, volt, akire három évet vártam. Építkeztem és emellett úgy kellett kölcsön kérnem, hogy tudjak kutyát venni.
Korózs András MEOESZ Elnök a világkiállításon aranykoszorús jelvénnyel tüntetett ki. „Mindig, Mindenkor Mindenhol” MEOE érdekeit akarom képviselni. Igyekszünk színvonalas kiállításokat rendezni igen szép környezetben.
– K.G.: Nagyon érdekes, amit elmeséltél. A mostani beszélgetésben csak a német juhászkutyát említed. Én úgy tudom, hogy több világfajtát befogadtál a tenyészetedbe és egyesületedbe. A mi ismeretségünk arra az időre datálódik, amikor én még ifjú kutyás voltam, te pedig már egy elismert tisztelt vezetője a MEOE-nak. A kotorék sportból emlékszem, hogy a Te egyesületed foglalkozott ezzel a vadászkutyás sporttal is.
– O. S.: Kotorékos rendezvényből hármat tartottam évente. Kotorékkal együtt tenyészszemlét is kértem III-as és IV-es fajtacsoportnak. Te is nagyon sokszor voltál nálam bírálni. Dr. Kittenberger Katona Zoltán is volt nálam bírálni, tenyészszemlézni. Ő is munka és küllembíró is, ahogyan Te. Egy ilyen rendezvényen 70-80 kutya volt. Nem vagyok kotorékos, de tisztelem a munkájukat. Azért kértem a rendezési jogot, hogy ne kelljen nekik elmenni az ország másik részére tenyészszemlére.
A kotorék rendezvényeknek sajnos változott az állatvédelmi megítélése. Tisztelem, ha valaki más fajtát szeret. Hozzám a német juhászkutya állt közel, de mindig voltak más őrző-védő fajtáim is. Például óriás schnauzer, baráti a kapcsolatom Vadócz Évával és az édesapjával is, Béla bácsival. Utána volt rottweiler, azokat is importáltam kiváló vérvonalakból. A rottweiler nagyon jó kutya, de nem való mindenki kezébe. Volt olyan, aki várt egy-másfél évet kölyökre. A három import kanom, más-más vérvonal Romániából, NDK-ból, Csehszlovákiából származott. Nagyon sokan jártak fedeztetni hozzájuk. Akkoriban nem volt könnyű nyugatra utazni új vérvonalak megszerzés céljából.
– K.G.: A munkakutyázás jövőjét hogy látod, merre megy?
– O. S.: Nagyon megváltozott minden. Sok dologban szeretnék újra születni, de nagyon sokban nem. Ma már nem az a régi igazi kutyázás folyik, jókat beszélgetni, elszórakozni, eszmét cserélni. Ma minden a pénzről szól, az anyagiakról. A kutyatartók nem akarják tudomásul venni, hogy munkakutyánál alap, hogy megszűretem. Ha fiatal korban nem mentes, akkor nem tenyészállat és nem versenykutya, nem küszködök vele. Volt, hogy elmentem négy kutyával kiállításra, hazajöttem 5 győztes címmel.
– K.G.: A németjuhász mostani helyzetéről tudnál kicsit mesélni?
– O. S.: Debrecenben él Dr. Sutka Sándor, Ő minőségi német juhászkutya tenyésztő, Őt említeném… Régen a hosszú szőrű német juhász ki volt tiltva a tenyésztésből, most pedig nevezhető. Régen nem kapott törzskönyvet sem. Változnak az idők… Amikor én jártam versenyre, nem lehetett odaférni a ringekhez egyszerre 4 körben bíráltak a „régi bírók” László István, P. Szabó Béla, Mihucz György. Kisbán Kázmér, Harangi Tibor. Volt olyan kiállítás, ahol 140 kutya volt a bébitől a veteránig.
A beszélgetés folytatása a 2024-es a Kutya újság áprilisi számában olvasható!
