Az ELTE Etológia Tanszék kutatói idős, átlagosan tíz éves kutyákon vizsgálták háromféle viselkedésterápia hatását.
A népesség elöregedése, az idős emberek számának és arányának növekedése korunk egyik jelentős kihívása. Különösen Európában, ahol 2050-re várhatóan száz emberből harminc idős, 65 év feletti lesz, közülük pedig három demens is. A társadalom egyik lehetséges válasza az, ha elterjed az egészséges életmód kultúrája és a lehető legtöbben igyekeznek jó fizikai és mentális állapotban maradni.
A gyógyszeres kezelések kiegészítése vagy alternatívája a viselkedéses intervenció: olyan terápia, ami a viselkedés megváltoztatásával, pl. tornázás vagy keresztrejtvény-fejtés segítségével igyekszik javítani a mentális funkciókat.
Milyen intervenció a leghatékonyabb?
Annak kiderítésében, hogy milyen intervenció a leghatékonyabb, és hogy ezek átfogóan fejlesztik-e az idősebbek képességeit, hasznosak a kutyák, hiszen az emberhez hasonlóan, de gyorsabban öregednek. Az ELTE Etológia Tanszék kutatói legfrissebb kutatásukban azt vizsgálták meg, hogy a mozgásos vagy a kognitív terápia, illetve a kettő kombinációja javít-e leginkább a kognitív teljesítményen idős korban.
Az ELTE etológusai idős, átlagosan tíz éves kutyákon vizsgálták háromféle viselkedésterápia hatását. Az eredmények szerint a kognitív-, a fizio- és a kombinált terápiák egyaránt, de nem egyformán hatottak a kutyák viselkedésére, és többféle készséget is javítottak. A fizioterápiás feladatok hatására a kutyák barátságosabbak és rugalmasabbak lettek, a gondolkodtató játékok pedig az újdonságkeresésüket növelték. A javulás a kevésbé idős, nyolc év körüli kutyáknál volt leginkább megfigyelhető.
Mivel a kutyák öregedése hasonló az emberekéhez, a kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes minél fiatalabb kortól kezdve tudatosan odafigyelni az öregedés hatásainak ellensúlyozására.
A cikk először az a Kutya újság 2024-es májusi számában jelent meg.