Elsőre lehet, hogy furán hangzik, de ha bármilyen közös aktivitást szeretnénk a kutyánkkal, nem csupán az ő igényeit kell figyelembe vennünk, ugyanis a mi szerepünk is számottevő. Fontos, hogy a kutya és gazdája is képes legyen elköteleződni a közös aktivitás irányába, hiszen így lesz az valóban önfeledt és kiegyensúlyozott közös, minőségi idő.
Így van ez az agility kutyás sportban is, ami ma Magyarországon nagyon széles és színes skálán mozog a gazdik szándékát és belefektetett energiáját, a kutyák képességeit és képzettségi szintjét tekintve. Számos országban, főleg a Skandináv térségben már elfogadott, önálló sportként jegyzik az agilityt, míg nálunk, Magyarországon még hivatalosan hobbi tevékenységként tartják számon. Annak ellenére, hogy egyre nagyobb azoknak az agilitys párosoknak a száma, akik rengeteg időt, energiát, tanulást, képzést fektetnek a saját fejlődésükbe. Sőt, számos olyan versenyzőt, edzőt ismerünk, akiknek már az agility nemcsak hobbi, hanem a megélhetésük jelentős részét képezi. Hosszú távú cél, hogy országunk is hivatalos sportként tarthassa számon ezt a fantasztikus és izgalmas közös aktivitást a kutyákkal.
De akkor nézzük meg közelebbről, hogy kinek való az agility?
Az agility kialakulásához és megértéséhez egészen az 1970-es évekig kell visszamennünk, ugyanis ekkor indult útjára ez a fantasztikus közös tevékenység. Pontosan 1978-ban, a híres Crufts Dog Show-n bíztak meg egy híres kutyakiképzőt, Peter Meanwellt, hogy szórakoztassa a nagyközönséget a lovas díjugratás mintájára készült, de kutyáknak szánt akadálysoron. Ámbár egy showelemként indult, mára komoly sportértékkel bír a kutyák és gazdáik számára egyaránt. Az elmúlt öt-tíz évben azonban igazi, radikális változásokon ment keresztül. Manapság már komoly tenyészetek alapozzák tevékenységüket az agility sportkutyák tökéletesítésére úgy idegrendszer, mint fizikai képességek terén.
Ennek ellenére mégis nyitva áll szinte bármilyen kutya-gazdi párosnak, akik szeretnének közösen tanulni, fejlődni. Azért szinte, mert az agility alapfeltétele, hogy egészséges, megfelelő fizikai és mentális kondícióban lévő kutyával űzhető, ha ezt nem tartjuk szem előtt, nagy károkat okozhatunk a kutyánknak. Az egészséges fizikai kondíciót talán nem szükséges külön magyarázni, illetve erről talán könnyebb visszajelzést kapnunk állatorvosunktól. A sportkutyák állapotát ugyanis pár évente érdemes vizsgálni szűrővizsgálatokkal, hogy meggyőződjünk izmaik, csontozatuk, ízületeik épségéről.
Mit értünk megfelelő mentális kondíció alatt?
Az agility sport nem csak fizikailag, de szellemileg és érzelmileg is terheli a kutyát. Tele van komolyabb mentális feladatokkal, a kutyának meg kell tanulnia az egyes akadályok szabályait, egy-egy akadály során többféle feladatot is végre kell hajtaniuk, ismerniük kell a különböző vezényszavakat, sokszor választaniuk kell vezényszóra vagy bizonyos testjelekre az akadályok közül. Ráadásul mindezt időre, a lehető leggyorsabban. Mindemellett egy agility edzésen vagy versenyen mindezt számos ingerben kell megtenniük, ami még jobban nehezíti a feladatukat. Érezhető, hogy erre azok a kutyák lesznek képesek, akik megfelelő önbizalommal rendelkeznek, magabiztosak, értik a tőlük elvárt feladatokat és nem okoz számukra túlzott stresszt az ingergazdag környezet sem. Azaz kiválóan szocializáltak, stabil idegrendszerrel bírnak és jól képzettek a feladatra. Amennyiben ezek hiánya áll fenn, abban az esetben a kutyának ez nem egy jó hangulatú közös játék lesz, hanem egy stresszes, kellemetlen közös élmény…
Tehát vegyünk egy testileg és lelkileg egészséges kutyát és egy lelkes gazdit, aki nem retten vissza attól, hogy közösen sportoljon a négylábú társával. Általában kezdetben az emberek belekóstolnak kutyáikkal a sportba, majd rákapnak az ízére és az életük részévé válik. Edzenek, fejlődnek, eljutnak a versenyzésig és azon kapják magukat, hogy az agility egy életformává nőtte ki magát. Persze közben azt is megtapasztalják, hogy ami kezdetben csak egy közös időtöltés volt, az komolyabbra fordul. Célokat tűznek ki, téthelyzetekbe kerülnek, versenytársakra lelnek, így beindulnak olyan dinamikák, amelyek csupán az emberi világ jellemzői. Mindeközben a kutyák – akik az „itt és most” -ban élnek – nem változnak ezen hatások miatt. Ők ugyanúgy szeretnének a gazdájukkal minőségi, közös időt tölteni, függetlenül attól, hogy lesz-e verseny, vagy éppen dobogón álltak-e a hétvégén.
A kutyatartás önmagában is nagy felelősség, még nagyobb, ha közös célokat tűzünk ki!
Méghozzá azért nő a felelősségünk kutyás sportolóként, mert érdekünkben áll majd jól teljesíteni, ugyanis a teljesítményünk hatással lesz érzéseinkre, jóllétünkre, ebben pedig része lesz a kutyánk működésének. Alapvetésünk, hogy a kutyákban maximális az együttműködési hajlam, nem véletlen, hogy szinte az egyetlen faj, aki évezredek óta alkalmazkodik és kapcsolódik hozzánk. Éppen ezért, ha valami nem működik a kutya és az ember között, az általában a mi oldalunkra róható fel.
Nem tanítottuk meg, nem gyakoroltuk ki, nem tudtuk „elmagyarázni” megfelelően a kutyánknak. Az agility egy nagyon összetett sport mindkét résztvevő számára.
Szedjük össze a teljesség igénye nélkül azokat a sarokpontokat, amelyek alapját képezik ennek az összetett és izgalmas közös sportnak a kutyánkkal:
Érdemes találnunk egy olyan edzőt, kutyaiskolát, ahol nemcsak a kutyánk, hanem mi is felszabadultan érezzük magunkat, hitelesnek és előre mutatónak tartjuk a közös munkát. Ugyanis a mi jóllétünk merőben meghatározza majd a kutyánk állapotát és teljesítményét.
Cél, hogy kifejlesszünk a kutyánkkal egy közös nyelvrendszert, ami alapja lesz az együttműködésnek. Fontos, hogy ez egy átgondolt, tudatos rendszer legyen, ahol tartható keretek és szabályok vannak, amelyek a kutya számára is könnyítik a közös munkát, biztonságot jelentenek.
Kellő energiát és gyakorlást érdemes fektetnünk a folyamatba, nem sajnálva rá az időt és az energiát.
Fontos felismernünk, hogy ez egy folyamat, minden kutya más képességekkel bír, így kellő türelemmel és kitartással legyünk jelen.
Figyelembe kell vennünk a kutyánk képességeit, fajtajellegét ahhoz, hogy reálisan tűzzük ki céljainkat a jövőre nézve.
Támogassuk a kutyánkat abban, hogy egy ilyen összetett megterhelésre készen álljon akár fizikailag, akár szellemileg és érzelmileg. Építsük az izomzatát, fizikai állapotát keresztedzésekkel – kutyafittnesz, úszás, futás, fizioterápia, célzott táplálékkiegészítők… Illetve figyeljünk mentális egészségére megfelelő szocializációval, fejlesszük gondolkodását, problémamegoldását, önkontrollját, kreativitását.
Végül, de nem utolsó sorban foglalkozzunk magunkkal, saját megéléseinkkel, érzéseinkkel, gondolatainkkal, siker- és kudarckezelésünkkel, ugyanis legnagyobb hatással a mi belső állapotunk és annak ingadozása vagy éppen stabilitása lesz hatással négylábú társunkra. Emellett fontos megjegyezni, hogy a kutyás sportok nagy része a gazditól is fittséget, mentális és fizikai állóképességet feltételez, nem bízhatunk minden megoldást a kutyára, nekünk is tennünk kell a páros sikeréért a pályán. Több kutyás sportoló ismerte már el saját felelősségét, így kutyája képzése mellett nagy hangsúlyt fektet saját mentális és fizikai felkészülésére. Sportcoachok, sportpszhichológusok támogatják őket a munkában.
Együtt sportolni a kutyával egy fantasztikus dolog, rengeteg közös élménnyel és tapasztalással gazdagodhatunk. Ez a vízió azonban akkor kel életre, ha tudatosan és átgondoltan vetjük bele magunkat. Ezek hiányában esélyes, hogy ennek az ellenkezőjét érjük el, s ahelyett, hogy gazdagítanánk közös élményeinket, stresszt, bizonytalanságot okozhatunk kedvencünknek. Az agility az egyik legösszetettebb közös tevékenység, így esetében elengedhetetlen, hogy ezeket a kritériumokat szem előtt tartsuk.
Szerző: Horváth-Tóth Boglárka
A cikk először az a Kutya újság 2024-es júliusi számában jelent meg.
