Most nem a sebzett vad utánkeresés gyakorlati fogásairól vagy a vérebek munkában való feladatairól szeretnék írni, hanem olyan „műhelytitkokról”, amelyek segítségével a legnehezebb körülmények között a legkilátástalanabb helyzetből is képesek lehetünk kutyánkkal eredményre jutni és a sebzett vadat megtalálni. A véreb bevezetése egy hosszú folyamat, viszont az alapok ugyanazok, mint bármely más kutyával végzett munka esetében, de a hobbi kutyások számára is hasznosak lehetnek az alábbi sorok.
Bármilyen célból is tartunk kutyát, mindennek az alapja a helyes kommunikáció és az abból eredő kiegyensúlyozott kapcsolat vezető és kutya között. A kutyáknak az emberek életében betöltött szerepétől függetlenül szükséges egy olyan egyértelmű keretet, szabályrendszert létrehozni, amiben a kutya komfortosan mozog, kiegyensúlyozott. Ebből fakadóan munka során kiválóan teljesít, vagy hobbikutya-tartóknál a családban egy békés, harmonikus együttélést alapoz meg. Viszont azt is pontosan érti a kutya, hogy a kijelölt határok átlépésével milyen következményekkel számolhat.
Ezek a fegyelmi szabályok nem fenyegetést jelentenek nekik, hanem a következetes vezetői magatartásból eredő szabályok megértését. Ehhez két dolog kell: jó vezető és jó kommunikáció, amivel egyértelmű alapokra helyezzük a közös munkát.
Fontos a jó vezetővé válás és a bizalom
Minél magasabb elvárásokat támasztunk kutyánkkal szemben munka során, annál inkább jó vezetővé kell válni. És itt a vezetővé váláson van hangsúly. A kutyavezetés azon kevés szakmák egyike, ahol nem lehet a vezetőt kinevezni, hanem azzá kell válni: vagyis a vezetőnek fegyelmezettnek, következetesnek és kitartatónak kell lenni.
Ezek olyan emberi tulajdonságok, amelyek az élet bármely területén értéknek tekinthetők, különösen ha sikereket akarunk elérni. A vérebezés nem más, mint egy olyan önismereti próba, ahol a mentális és fizikai korlátainkat ismerhetjük meg munka során. Tudunk-e igazi vezetők lenni akkor, mikor a legnehezebb helyzetben jó döntést kell hozni és azt tudjuk-e jól és jókor kommunikálni? Ekkor derül ki igazán, milyen szoros bizalmi kapcsolatban vagyunk kutyánkkal és mennyire értjük egymást.
Tudjuk, hogy feszült helyzetben nehéz koncentrálni. Ilyenkor kutyánk figyelme könnyen elterelődik a feladatról, ami a munka rovására megy, hibázik a kutya. A jó vezető éppen ezekben a helyzetekben képes segítséget nyújtani kutyájának, méghozzá azzal, hogy nyugodt és koncentrált marad. Ilyenkor a legfontosabb az egyértelmű kommunikáció, ami nem elsősorban a verbális kommunikációt jelenti, amikor is szavakkal jó ütemben, jókor adjuk a megerősítést vagy éppen a tiltást, hanem ennél sokkal tovább mutat. A vezetőnek ténylegesen abba a nyugodt koncentrált mentális állapotba kell kerülni, amit elvár kutyájától is. Na ez a legnehezebb, mert nem elég mondani, amit elvárunk, hanem azt viselkedésünkkel közvetíteni is kell.
Önismereti utazás
A kutya azonnal megérzi, „leveszi”, ha egy vezető nem hiteles, vagyis feszült, miközben az ellenkezőjét várja el. Igazából semmi más nem történik, mint saját magunk mentális korlátait feszegetjük, vagyis egyfajta önismereti folyamaton megyünk keresztül. Ezt akár egy egyszerű kutyasétáltatás közben is megfigyelhetjük magunkon, ha kutyánk bizonyos helyzetekre hirtelen vagy rosszul reagál. Képesek vagyunk-e egy ilyen helyzetet jól kezelni, jó ütemben, jól reagálni?
Az eredményes munka
A vérebesek számára munka során a koncentrált állapot fenntartása a legnehezebb, különösen órákon át, hosszú kilométereken keresztül. Egy apró hiba végezetes lehet a munka sikerét illetően. Egy eredménytelen munka után sokszor napokig rágódunk, hogy mit rontottunk el.
Az eredményes munka azonban semmivel össze nem hasonlítható örömet jelent. Itt szeretném kiemelni, hogy ennek alapja nem a dermedt vad megpillantása, hanem annak az érzésének a megélése, hogy legyőztük saját magunk mentális, fizikai korlátait, legnehezebb időjárási és terepi körülmények között is jó döntéseket hoztunk, helyesen reagáltunk kutyánk estleges hibáira. Igazából maga a megtett út okozza az igazi örömet, nem a munka végén megpillantott vad látványa. Ahogy a németek mondják: működött a „Gespanne”, vagyis a „fogat”, ami nem más, mint a kutya és vezetője közti összhang. Ilyenkor egyszerre leszünk büszkék kutyánk és magunk teljesítményére. Az eredményes munka egy óriási mentális töltést ad, ami segít az esetleges kudarcokon átlépni, mert valljuk be, abból is akad bőven. Ennek a kezelése és feldolgozása ugyanúgy hozzátartozik ehhez az önismereti fejlődéshez, a jobb vezetővé váláshoz.
Ha megkérdezik, mihez lehet hasonlítani azt az érzést, amit a munka során megélünk, akkor leginkább a társas táncot említeném (bár nem vagyok Fred Astaire). Szavak nélkül, ritmusban mozogni úgy, hogy minden rezdülést értjük. Nálunk vérebeseknél a vezeték ebben a legnagyobb segítség, hiszen az összeköti a vérebet vezetőjével és a legfinomabb rezgést is közvetíti. Egy kommunikációs csatorna. Mint a táncban az érintés. Amikor összhangban vagyunk kutyánkkal, minden magától értetődő.
Nem fontos, hogy van vagy nincs vér, vagy bármilyen csapajel, mert bízunk a kutyánkban. Ha mégis hibázik, akkor a jó vezető megnyugtatja és ismét felveteti a csapát. Ebből lesz a végső siker, a közös siker, ami nem kizárólag a megtalált vadat jelenti, hanem inkább önmagunk korlátainak legyőzését.
Szerző: Pukánszki Zoltán
A cikk először az a Kutya újság 2024-es júliusi számában jelent meg.
