Mint ahogyan arról mi is beszámoltunk, a MEOE Szövetség, mint az Európai Unió és a hazai állatvédelmi irányelvek elkötelezett híve, az FCI összes fajtájának vonatkozásában bevezeti azt, hogy a 2025. január 1. után született kutyák esetében nem engedélyezi a vágott fülű vagy vágott farkú kutyák kiállításon történő bemutatását, tenyésztésbe vételét. Ez alól kivételt képeznek a genetikailag igazoltan rövid farokkal született egyedek, illetve a vadászkutya-fajták.
A sérülésveszély megelőzése farokvágással vadászkutyák esetében
Mint ahogyan azt a német JGHV (Jagdgebrauchshundverband, vagyis a vadászkutya-bírókat és a vadászkutyás szervezeteket tömörítő szövetség) is hangsúlyozza, a vadászkutyák esetében nem esztétikai szempontokról és fajtastandardokról van szó, hanem a sérülésveszély megelőzéséről. A vadászat során a vadászebek nagyon gyakran szenvednek nehezen kezelhető sérüléseket a farkukon: a kutyák a keresés során gyakran ütköznek a farkukkal akadályokba, illetve a sűrű, durva növényzet is okozhat vágásokat, szakadásokat – szélsőséges esetekben törések is előfordulhatnak.
„A vágatlan farkú kutyáknál ezek a sérülések gyakran nagyon fájdalmas, nehezen kezelhető és a farok területének anatómiai adottságai miatt progresszív elhaláshoz vezethetnek, amelyek jelentős fájdalommal, szenvedéssel vagy károsodással járnak, és általában a farok fokozatos vagy teljes amputációját teszik szükségessé” – magyarázza a JGHV állatvédelmi felelőse, Prof. Dr. Franz-Josef Kaup.
A JGHV szerint tanulmányok kimutatták, hogy a különböző kutyafajták, különösen a vadászkutyák erősen ki vannak téve ennek a sérülésveszélynek. Ezek a tanulmányok vezettek oda, hogy egyes országok, például Skócia, átmeneti tiltás után ismét engedélyezték bizonyos vadászkutyafajták esetében a farokvágást.
A JGHV érvelése szerint: „Ha mérlegeljük a vadászkutyák esetében nagy százalékában előforduló fájdalmat, szenvedést és károkat, akkor állatjóléti kérdés, hogy az állatvédelmi törvényben ez a kivétel megmaradjon”. Ugyanis „a vadászok és tenyésztők több évtizedes tapasztalatai alapján a JGHV arra a következtetésre jutott, hogy egyes vadászkutyafajtáknál a farok pár napos korban történő kurtításánál sokkal kevésbé súlyos a fájdalom, a szenvedés vagy a sérülés okozta kár, mint azoknál a sérüléseknél, amelyeket a vadászkutyák később a munka során elszenvednek”.
Karl Walch, a JGHV elnöke azt is hangsúlyozza, hogy „a vágatlan farok pusztító sérülések kockázatát rejti magában a gerinccsatornában felfelé emelkedő és szörnyű fájdalmat okozó gyulladásokkal.” Ennek megelőzése pedig állatjólléti kérdés. „Ezektől a vadászkutya-fajtáktól a vadgazdálkodás komoly feladatokat vár el, ehhez azonban egészséges kutyákra van szükség. Képzeljük csak el, hogy egy vágatlan farkú kutya fájdalmas sérülést szenved a farkán. Amíg a seb be nem gyógyul, a kutya gyakran több hétig nem használható vadászatra. Az ilyen sebek rosszul gyógyulnak, gyakran elfertőződnek, és kiújulás esetén gyakran fenyeget egy igazán fájdalmas amputáció, ami jelentősen rontja a kutya életminőségét – hiszen súlyos esetben akár a farok nagyobb részét is le kell vágni, mint az eredetileg, pár napos korban történt volna.”
A tenyésztő felelőssége
A tenyésztő felelőssége, hogy a farokvágást legkésőbb a kölyök születése utáni 3. vagy 4. napon elvégeztesse az állatorvossal. Ami pedig a kommunikációs képességet illeti, amely gyakran felmerül aggályként a vágott farkú kutyák esetében, a válasz egyértelmű: nem csonka farkakról beszélünk, mint amilyen például a boxer, rottweiler vagy dobermann esetében megszokott volt régebben, hanem funkcionális farokról, hiszen a vadászkutyáknál általában csak a hossz 1/4-ét vagy 1/3-át – a leginkább veszélyeztetett részt – távolítják el. Ez pedig semmiképpen sem rontja a négylábú testbeszédét.
Forrás: pirsch.de
A cikk először az a Kutya újság 2024-es szeptemberi számában jelent meg.
