A mai modern világunkban a kutyatulajdonosok egyre jelentősebb szerepet játszanak a kutyák feltérképezésében, otthonuk kényelméből állhatnak a tudomány szolgálatában, nagy mennyiségű adatokat szolgáltatva a szakemberek számára. Sokéves kutyás tapasztalattal is nehéz kellőképpen fennkölt szavakat találni egy olyan fajra, amelynek jutalomközpontja nagyobb aktivitást mutat gazdája illatanyagaira, mint fajtársaiéra. Agyi struktúráik felépítésében nagyon hasonlóak, van hippokampuszuk, hogy emlékezzenek, amigdalájuk, mely miatt képesek a félelemre és létezik az agyukban egy terület, mellyel az emberi arcokat képesek dekódolni.
Ilyen tények ismeretében így talán nem is olyan valóságtól elrugaszkodott elképzelnünk, hogy kutyáink velünk azonos mentális betegségekben is szenvedhetnek. Az ebek egészségtelen viselkedését éppen úgy, ahogyan az embernél is, számos tényező befolyásolhatja. Ezek a teljesség igénye nélkül lehet nek örökletes eredetűek, vagy környezeti behatásoknak köszönhetőek. Milla Salonen egyetemi kutató többed magával a kutyákat viselkedés jegyeik alapján kívánta besorolni, hét különböző személyiségjegy és tulajdonság mentén. Ezen tulajdonságok a magabiztosság, kitartás, szociabilitás a fajtárs és az emberek irányában, képezhetőség, dominancia. 51 különböző fajta bevonásával, több mint 10 ezer finn tulajdonossal igyekeztek megtalálni a választ, hogy azonos személyiségjegyek, azonos mentális problémákkal társulnak-e, van e bármilyen összefüggés éppen úgy, mint az emberek esetében. Több mint 20 éve azt gondolták, hogy a kutyák mentális betegségei jó modellek lehetnek a humán pszichiátriai rendellenességek feltérképezésére. A kutatás eredményeként pozitív korrelációt fedeztek fel a vizsgált személyiségjegyek és a viselkedési zavarok között, bizonyos személyiségjegyek gyakrabban társulnak bizonyos mentális zavarokkal.
Melyek is lennének a leggyakoribb kórképek? A leggyakoribb rendellenességek: a generalizált szorongás röviden GAD (Generalized Anxiety Disorder), Obsessive-Compulsive Disorder vagy ismertebb néven kényszerbetegség, röviden OCD, possztraumás stressz szindróma továbbiakban PTSD (Post-Traumatic Stress Disorder), szeparációs szorongás, vagyis SAD (Separation Anxiety Disorder).
PTSD
Meglehetősen nagy előfordulást mutat a katonaként leszerelt kutyák között. A harcmezőről hazatérő egyedek 5%-ánál megfigyelhető kórképről van szó. Érdekességképpen ez körülbelül 650 millió egyedből 37,5 millió kutyát jelent. Természetesen nem csak veteránok lehetnek érintettek. Egy 57 kutya bevonásával történő tanulmány szerint a tulajdonosok az alábbi tüneteket észlelték kutyáikon: fokozott reakciókészség, alvászavar, váratlan vagy szokatlan reakciók, stressztünet, alvászavar, elkerülés, önpusztító viselkedés. Mineka és Hendersen az emberek esetében 1985-ben a PTSD-ről az alábbi tüneteket írták le: izgatottság, letargia, passzív viselkedés, zsibbadás, elkerülés, elzárkózás.
A szolgálati és segítő kutyák fokozottan vannak kitéve ennek a kórállapotnak, egy-egy segítőkutya – példának említve a vércukorszint jelző kutyákat –, a tulajdonos rosszulléte, viselkedésváltozása, eszméletvesztése képes lehet traumatikusan befolyásolni a kutyát. Továbbá ugyanígy a rossz bánásmód, a kutya elhagyása, más állat által történt támadás, katasztrófák, mind-mind kiválthatják és megkeseríthetik az állat és a tulajdonos mindennapjait.
A nem kívánt viselkedés gyógyítása történhet viselkedés terápiával, deszenzitizációs ellenkondi cionálással, fokozatosan és apránként felépítve a közelséget. Egyes indokolt esetekben gyógyszeres kezelés is szóba kerülhet.
OCD
Az „Animal Behavior Clinic at Purdue University College of Veterinary Medicine” szerint, megközelítőleg a kutyák 2%-a szenved ebben a betegségben. Az okai és súlyossági fokai változóak. Súlyosságtól függően talán az egyik legnagyobb hátrányt okozó rendelenesség, bár igen nehéz rangsorolni őket, s amíg az ebek nem beszélnek, szinte lehetetlen. Éppen úgy, mint az embereknél, különböző típusai léteznek. Míg emberek esetében obsessziókra és compulsiókra, vagyis kényszergondolatokra és – cselekvésekre lehet osztani – és ez alapján tovább kategorizálni –, addig kutyáknál eme besorolást három nagy csoportra bontják, mint „konfliktusos viselkedés” (pl. „vizeletszívás”, kannibalizmus), „üres viselkedés” (nyalás, öncsonkítás), „sztereotip viselkedés” (szájszél, orr nyalogatás, körözés, farokkergetés stb.). Úgy tűnik, hogy a kutatóknak sikerült igazolni a 7-es kromoszómát, ami nagy fogékonyságot jelent az OCD-re.
Fajta dispozíciók is megfigyelhetőek, az alábbi fajtákban gyakoribb a kórkép megjelenése: miniatűr bullterrier, bullterrier, németjuhász, staffordshire bullterrier, dobermann, cavalier king charles spániel. A kórkép kialakulását különböző környezeti hatások is előidézhetik, mint például bezártság vagy láncra kötés is.
Kezelése: A terápiás lehetőségek az emberekéhez hasonlóak és a rá adott válasz is hasonlóságokat mutat. Szóba kerülhetnek állatorvos által elrendelt gyógyszeres terápiák, valamint kognitív viselkedésterápia is . Segíthetünk kutyánkon, ha megfigyeljük a kiváltó tényezőket, stresszforrásokat. Érdemes lehet napi rutint kialakítani, valamint a testmozgás növelése is képes előidézni a fokozott endorfin termelést, ami nyugtatóan hathat az idegrendszerre.
GAD
Nem mutatnak kivételt kutyáink a szorongásban sem. A klinikai megjelenés változatos, azonban a diagnózis egyértelmű felállításához legalább 2-3 hónapig szükséges a tünettan jelenléte. Megjegyezzük, hogy ez az érzelem nem racionális gondolkodáson alapul. A szorongás jellemző tünetei: remegés, reszketés, rombolás, tartós vokalizáció, nyálzás, vizelet és széklet váratlan ürítése, bujkálás, zihálás, szubmisszív szájtartás tartósan. Ki kell emeljük, hogy ez egy folyamatosan fennálló állapot, a tünetek szinte állandóan jelen vannak, ezek pedig nagyban rontják az állat – és a gazda – életminőségét.
Kezelési lehetőségek: Megfelelő gyógyszeres terápia mellett viselkedésterápia, stresszfaktorok csökkentése.
SAD
Az egyedüllét által kiváltott szorongásos viselkedés zavar, mely tüneteiben hasonlóságot mutat a generalizált szorongással, azonban jelentkezése a tulajdonos távozásához köthető. Súlyosbodást pedig fél- egy óra elteltével mutat.
Jellemző tünetek: túlzott vokalizáció, szökési kísérlet, nyálzás, rombolás, vizelet és széklet váratlan ürítése. Kevésbé gyakori, de leírt tünetek: hányás, anorexia, nyalogatás okozta dermatitisek.
Segíthet a megelőzésben, ha hirtelen szokatlan hosszúságú időtartamra nincs egyedül hagyva négylábú barátunk. Fontos, hogy fokozatosan növekvő időkre hagyjuk csak magára, szisztematikusan felépített deszenzitizációt követve. Gyakran ajánlják továbbá, hogy adjunk hamis indulásra utaló jeleket, a kutyák ugyanis nagyszerű megfigyelők és a cipőnk, kabátunk, kulcsunk felvételét hamar összekötik a távozással.
Kezelési lehetőségei nem különböznek, lehetséges viselkedés módosító terápia, gyógyszeres terápia, valamint különböző kutyák számára kifejlesztett feromonos párologtatók jótékony hatását is leírták. Summa summarum, véleményünk szerint a korábban felsorolt tények sem mutatnak nekünk mást, minthogy „a kutya is csak ember”! A mi feladatunk pedig nem kevesebb, mint tudatos, valós és hozzáértő tenyésztői munkával, megfelelő kiképzéssel, szocializációval, kutyáink viselkedésváltozására adott tudatos odafigyeléssel és az arra adott válaszreakcióval elkerüljünk a fentebb felsorolt kórképekből. Ne felejtsük el, hogy magunknak is segítünk, ha nekik segítünk, hiszen a tudomány ma már bizonyította, hogy azon tulajdonosok, akik problémásabbnak érzik állataik viselkedését, rosszabb mentális egészséggel rendelkeznek.
A stressz mindenkire hatással van, amennyiben pedig kutyánk viselkedése aggasztó, kérjünk minden esetben szakembertől segítséget.
Szerzők: Bana Bettina – Ujhelyi Tamás
A cikk először az a Kutya újság 2024-es szeptemberi számában jelent meg.
