„Pedigree nélkül tenyésztés el sem gondolható és nincs is értéke manapság a homályos, ismeretlen leszármazású ebnek. Annyira nagyfontosságú a leszármazás a tenyésztésben, hogy a tenyészállatok kiválasztásánál inkább adandó előny a jó pedigree-nek, mint a külső szépségnek, (persze egyes kisebb szépséghibákról van szó), mert a pedigreeben előforduló szülők tulajdonságairól következtethetünk már némileg az ivadék leendő képességeire is.” Kerpely Béla: Az eb okszerű tenyésztése / Vadászat és Állatvilág, 1904.10.15.
A magyar ebtörzskönyvezés története
Az első hivatalos ebtörzskönyvet 1874-ben publikálta a The Kennel Club. Hanvay Zoltán ezt követően kezdte szorgalmazni egy magyar kennel klub létrehozását, annak legfőbb feladataként kijelölve a hazai ebtörzskönyvezés elindítását. Ezért 1878-ban nyílt levelet írt a Vadász- és Versenylapnak. Ebben arra kérte Sárkány János Ferencz szerkesztőt, hogy amíg egy magyar kennel klub meg nem alakul, – külföldi mintára – nyisson a lapban egy „vadászeb tenyésztés, családi jelentések” című rovatot, melyben bejelentenének minden tisztavérű vizslát és agarat. Mindezt pár soros leírással; megnevezve a tenyésztőt, a tulajdonost, a kutyát, annak fajtáját, nemét, színét, születési idejét, valamint felmenőit a nagyszülőkig. A családi jelentések tartalmát példázta is:
„Hanvay Zoltán birtokába átment: rajnai Poroszországban Wolfsmühlében herceg Solms Albert tenyészdejében folyó évi április 4-én született telivér pointer szuka, fehér-sárga foltokkal. Anyja Sidney, Sidneyből Champion Squirretől. Apja Bray, Ninából Macgregortól. A kölyök Lady nevet kapott.” – Vadász- és Versenylap, 1878.09.15.
Ezen felül biztosította a szerkesztőt arról, hogy az adatok valódiságának bizonyítására, megküldi közlésre az említett kutya származási lapját. Javasolta, hogy minden eb esetében hasonlóan járjon el, tehát a tulajdonos szolgáltasson valamiféle bizonyítékot a származásra.
A novemberi számban megjelent Lady nyolcgenerációs pedigréje, kiegészítve a szülők által nyert díjakkal, valamint apró megjegyzésekkel. A Vadász- és Versenylap szerkesztője felkarolta az ügyet, és 1879 februárjában leközölte a lapban az „Ideiglenes magyar vadászeb-törzskönyv mintáját”, benne az első magyar ebtörzskönyvi bejegyzéssel, mely Hanvay Zoltán leírása alapján született.
Az újság júliusi majd novemberi számában bejelentették a törzs- könyvbe iktatott első 25 kutyát, melyből 9 pointer volt; Hanvay két import kanja és szukája, valamint a legelső „of Hanva” alom (szül. 1879. június 8.). Ez volt az első teljes alom melyet hazánkban törzskönyveztek. A törzskönyvbe bekerült még 4 tacskó (régies nevén borz-eb) szintén Hanvay tenyészetéből, 6 agár, 5 angol szetter és egy „angol podoliai” kopó.
A m.v.e.t.k.
Néhány hónappal később (1880. február 29-én) megalakult a minden vadászati módot felkaroló Sport Egyesület, melynek elnöke báró Podmaniczky Géza lett. Az Egyesületen belül Vizslászati Szakosztályt hoztak létre Bárczy István vezetésével. A vizslászati, ebtörzskönyvezési, és ebkiállítási ügyek intézésére pedig egy 7 tagú bizottságot választottak meg. A bizottság – melynek Hanvay Zoltán meghatározó tagja volt – júniusban 22 pontból álló szabályzatot tett közzé „ideiglenes vadászeb törzskönyvének és vadászeb-bejegyzési könyvének létesítéséről és vezetéséről”. A törzskönyvbe olyan vadászkutyák kerülhettek, melyek fajtajegyei megfeleltek a kívánalmaknak, valamint rendelkeztek ismert tenyésztő vagy elismert kinológiai egyesület által kiállított „szabályszerű származási lappal”, vagy a szervezet valamelyik rendezvényén elért első vagy második helyezéssel. Bejelentést kizárólag a tulajdonos tehetett, hivatalos formanyomtatványon, eredeti dokumentumok kíséretében. A szabályzatban ehhez űrlapot és mintanyomtatványt mellékeltek.
A Sport Egyesület Vizslászati Szakosztálya végül annyira kinőtte magát, hogy 1883 őszére külön szervezetté alakult: Magyar Field Trial Club, azaz Magyar Vizslaverseny Egyesület néven. Elnöke gróf Esterházy Béla, alelnöke pedig Hanvay Zoltán lett. A két szervezet megállapodása szerint a magyar vadászati ebtörzskönyv vezetését az új egyesület vitte tovább. A mindenre kiterjedő, nagyon alapos és precíz törzskönyvi szabályzatot (akárcsak a verseny- kiállítási- és alapszabályzatot) Hanvay Zoltán dolgozta ki.
A Vadászlap, mint az Egyesület hivatalos lapja, rendszeresen közzétette a törzskönyvi bejelentéseket, melyekből 1886-ra öszszeállt az első hazai – m.v.e.t.k. jelzésű – kötet.
Az Egyesület – jelenlegi tudásom szerint – mindössze ezt az egy törzskönyvi kötetet jelentette meg „Magyar Vadász-eb Törzskönyv egyszersmind a Magyar Vizslaverseny Egyesület évkönyve, 1884-1885” címmel. A kiadványban 10 fajta 231 képviselője szerepelt. Ezt követően még néhány évig jelentek meg bejegyzések a Vadászlapban, de az 1890-es évek elejére annak is vége szakadt.
Azokban az átmeneti időszakokban, amikor Magyarországon semmiféle ebtörzskönyvezés nem működött, egyetlen szervezet sem látta el ezt a feladatot, a magyar tenyésztők és tulajdonosok rendszerint az osztrák, vagy a német ebtörzskönyvbe kérték kutyáik beiktatását. A nagyobb tenyészetek tulajdonosai emellett kennel-könyvet, vagyis házi törzskönyvet vezettek.
Hanvay pointer kennel katalógusa
Hanvay Zoltán – a XIX-XX. század más nagy tenyésztőihez hasonlóan – egyfajta házi törzskönyvet vezetett „A hanvai Pointer Kennel catalogusa” néven, melyet Az angol vizsla… című művében publikált 1883-ban. A katalógus számozottan tartalmazta az összes tulajdonában lévő pointert azok minden adatával, valamint a – megjelenésig – nála született kölyköket, tulajdonosaik nevével és lakhelyével. Az adatokat több oldalas kennel-történettel, és tenyésztői ars poeticájával egészítette ki, külön részletezve az általa alkalmazott tartási körülményeket. A házi törzskönyvet a nyolc évvel később írt Sport-szilánkok… című művében folytatta, ahol ismertette a tulajdonában lévő, valamint a tőle származó kutyák kiállítási- és versenyeredményeit is. Ezen igen értékes kordokumentumok láttatni engedik Hanvay tenyésztői pályafutását, illetve rendkívül meghatározó szerepét a magyar kinológiában.
Hanvai és gömörszkárosi Hanvay Zoltán (1840-1922), a „hanvai remete” vagy írói álnevén Kynophil. Nemesi származású földbirtokos, a magyar kinológia úttörője és mecénása, európai hírű pointer tenyésztő, számos szakkönyv és szakcikk szerzője, a Magyar Vizslaverseny Egyesület alelnöke, kinek levéltárát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
A cikk folytatása az a Kutya újság 2024-es márciusi számában olvasható!
Szerző: Zöldhelyi Adrienn
