Ma még élnek Magyarországon mocsári teknősök a lassú folyású vizekben és az állóvizekben, de számos veszély fenyegeti őket. Élőhelyeiket és tojásrakó területeiket gyakran beépítik, a szaporodási időszakban vándorló példányokra pedig a növekvő autóforgalom jelent veszélyt. A legutóbbi teknősmentésen a Noé barátai stábja is ott járt. A 2002-ben indult mocsári teknős védelmi programja több részből tevődik össze. A szervezet önkéntesek bevonásával országszerte foglalkozott adatgyűjtéssel, a terepi munkák egyik mintaterülete pedig a Naplás-tó.
A Naplás-tó értékes vizes élőhely, Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize, ahol még megtalálható Magyarország egyetlen őshonos teknősfaja. Ez a tó ökológiai szempontból a fôváros egyik legértékesebb területe, amely a tavon kívül a cinkotai parkerdővel és a Szilas-patak menti láprétekkel együtt összesen mintegy 150 hektárt fed le. 1997 óta tájvédelmi körzet, mely a budai után a második legnagyobb ilyen védett terület Budapesten. Míg a mocsári teknős a megszokott élőhelyén lakik, addig a hazai vizekben megjelenő vörösfülű ékszerteknős idegennek számít, amely szintén veszélyt jelenthet a mocsári teknősökre.
A városokhoz, falvakhoz közeli tavakban azért jelenik meg ez a távoli tájakról származó faj, mert egyes hobbiállattartók szabadon engedik a megunt állatokat. Az ékszerteknős a mocsári teknőshöz hasonlóan főként rovarokkal, csigákkal, férgekkel, halakkal és algákkal táplálkozik. Ugyanakkor nagyobb termetű és gyorsan szaporodik, ezért kiszoríthatja őshonos teknősfajunkat a csökkenő területű élőhelyekről. Éppen ezért fontos a folyamatos és rendszeres teknősmentés.
Malina Adrienn
Fotók: Lakos Gábor
